145226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás betonkeverék kiterítésére és betongyártmányok formázására és tömörítésére

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.226. SZÁM 80. a. 1—9. OSZTÁLY — Rí—186. ALAPSZÁM' Eljárás betonkeverék kiterítésére és beton gyártmányok formázására és tömörítésére Rika Josef mérnök, Briinn (Csehszlovákia). A bejelentés napja: 1957. augusztus 18. A találmány betonkeverék kiterítésére vagy elosztására, beton építőelemek formázására és tömörítésére alkalmas eljárásra és berendezésre vonatkozik és a folyamatos termelésen kívül az eddigi gyártási eljárások jelentős egyszerűsítését is jelenti, ami a fokozott termelékenység következtében a termelési költségek csökkentését teszi lehetővé. Eddig a beton építőelemek formázását és tömörítését teljesen gépesített üzemekben is úgy végezték, hogy a betonkeveréket kosarakból vagy kiterítőberendezésekbő'l öntötték formákba, amelyekben vagy a kiterítéssel (elosztással) egyidejűleg, vagy utólag tömörítették. A gyártási munkafolyamatokat — azaz a gyártmányok formálását és tömörítését rendszerint egyetlen vagy egy gyártási szalag két, egymást követő és egymással szállítóberendezéssel összekötött munkahelyén < végezték. Az ilyen gyártásszervezésnél a termelékenység fokozható a gyártási szalag munkaciklusainak megrövidítésével, következetes munkamegosztással és nagyobb számú munkahelyen elvégzett, lehetőleg nagyszámú, de rövid ideig tartó műveletekre való bontással. A munkaciklusok megrövidítésére irányuló törekvéseket azonban korlátozza, hogy sok gyártási eljárás technológiai okokból sem (időben) meg nem rövidíthető, sem pedig további részműveletekre már nem osztható. Ez különösen érvényes a beton gyártmányoknál, és azok tömörítésénél. Még a leghatékonyabb tömörítő eljárásokkal — például sajtolással, intenzív rázassál (vibrációval), rázósajtolókkal, vibrációs evakuálással vagy cenfrifugálással sem lehet a tömörítéshez szükséges időt egy bizonyos határon túl megrövidíteni, amely időt a tömörítőberendezés indulásának és kifutásának sebessége, a használt betonkeverék minősége és összetétele, a sajtoló- vagy adott esetben a centrifugáló nyomás nagysága, a rezgés (vibráció) amplitúdója és frekvenciája, szabja meg. Még a legjobban szervezett gyártásnál sem sikerült eddig a tömörítőberendezés kihasználásának fokát a munkaidő 40—60%-a fölé emelni. A tömörítőberendezés ilyen alacsony kihasználási fokába — amely lényegében az egész gyártási szalag teljesítőképességét (kapacitását) is döntően befolyásolja — a tömörítőberendezés indulási- és kifutási idejét és azokat a további időket is be szokás számítani, amikor a készülék üzemben van, de teljesítőképességét nem lehet teljesen, kihasználni, mert például egyidejűleg a formák betonkeverékkel való töltését és a gyártmányok felületének kikészítését végzik. Ezért a tömörítőberendezések valóságos kihasználási fokát csak körülbelül 20—50%-ra lehet becsülni. A betongyártmányok előállítása és tömörítése eddigi eljárásának azonban a tömörítőberendezések alacsony százalékos kihasználásán kívül még sok egyéb hátránya is »an. így például a tömörítőberendezés szenved a gyakori ki- és bekapcsolásoktól (indítás, megállítás) és a betonkeverék előrehaladó ülepedése közben a formák különböző töltési fokánál az egyenlőtlen terheléstől, stb. Majdnem mindig előfordul, hogy a gyártmányok egyes részeit például a forma feneke közelében — a szükségesnél hosszabb ideig rázzák (vibráltatják), másrészt a gyártmány felső részét — amely rendszerint a tartók nyomott övezete — a tömörítéshez előírtnál rövidebb ideig szokták rázni, ami a formáknak a beton keverékkel való fokozatos töltéséből következik. Alulról történő rázásnál ezért előnyösebb a szerkezeti (épület) elemeket fordított helyzetben gyártani. A gyártási költségek azonban ebben az esetben megnövekednek az alkatrészeknek — és gyakran maguknak a formáknak is — utólagos megfordításával. A betonkeverékek kis homogenitási együtthatója mellett — amellyel egyelőre még kitűnően felszerelt gyárakban is számolni kell a víz adagolása körül felmerülő nehézségek miatt — tulajdonképpen magát a tömörítő eljárást kellene állandóan változtatni, hogy az megfeleljen a keverék pillanatnyi összetételének. A tömörítő eljárás ilyen szabályozása azonban annyira nehézkes és költséges, hogy gyakorlatilag keresztülvihetetlen. Ez azonban olyan épületelemek .gyártására vezet, amelyeknek minőséga egyenetlen és egyben növeli a selejtszázalékot is. A betonkeverék ülepítése közben az elosztó az álló munkahelyekre elhelyezett formák felett mozog. A formák teljes hossza mentén mindenegyes