145224. lajstromszámú szabadalom • Villamos berendezés forgó gépek vagy munkadarabok dinamikus kiegyensúlyozatlanságának meghatározására

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.224. SZÁM 42. k. 32—33. OSZTÁLY — SE—753. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Villamos berendezés forgó gépek vagy munkadarabok dinamikus kiegyensúlyozatlanságának meghatározására Szerszámgépfejlesztő Intézet, Halásztelek Feltalálók: Varga Gábor oki. gépészmérnök, Budapest, Németh József elektrotechnikus, Budapest A bejelentés napja: 1957. június 10. Forgó gépek vagy egyéb tárgyak dinamikus kiegyensúlyozatlansága nagyságának, értelmének és helyének megállapítására korábban mechanikai berendezéseket használtak, újabban pedig villamos berendezéseket alkalmaznak. Ezek egyik -csoportjánál érzékelő szervek a munkadarab megfelelően kiválasztott pontjainak az egyensúlyhiba okozta mechanikai rezgését villamos rezgéssé alakítják át, melyet mint az egyensúlyhibával arányos feszültséget fázisérzékeny detektorba vezetnek. Ugyanebbe a detektorba vezetik egy alapjelír efervencia jel-) adó generátor feszültségét is. Ez az alapjel-generátor váltóáramú dinamó lehet, melyet a viszgált munkadarab forgástengelyéhez kapcsolt tengelyre szerelünk úgy, hogy annak fordulatszáma (periódusa) a munkadarabéval megegyezzen. A dinamó sztátorának két, egymástól független, egymástól fázisban 90°-kai eltolt tekercse van. A detektor a kétféle jelet összehasonlítja, ill. egyesíti és eredőjüket mérőműszerbe juttatja, mely ekként az egyensúlyhiba nagyságáról és értelméről felvilágosítást nyújt. A találmány szerinti berendezés célja az ismert berendezések lényeges egyszerűsítése. E végből száraz fémegyenirányítókból alkotott, magában véve ismert detektort alkalmazunk. Az egyenirányított érzékelt feszültséget egyenáramú, pl. Deprez-rendszerű galvanométerbe vezetjük. A hiba helyének megállapítására egyrészt a dinamó állórészére, másrészt a munkadarabbal együtt forgó részre, pl. a vizsgált munkadarab hajtótengelyére egy-egy fokbeosztásos számtárcsát erősíthetünk, melyek egy-egy rögzített helyzetű mutatóval működnek együtt. E két számtárcsa segítségével az alábbi részletes leírásban ismertetett módon az egyensúlyhiba helyét meghatározhatjuk. A rajz a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakját példaképpen, vázlatosan tünteti fel. Az 1. ábra a teljes berendezés elvi működését szemlélteti. A 2. ábra a jobb érthetőség kedvéért egy síkba rajzolt két számtárcsának ezekre merőleges nézete. A vizsgálandó —M— munkadarab vagy gép két alkalmasan kiválasztott helyéhez, rendszerint a vízszintes síkban eltolhatóan elrendezett, tengelyágyazó csapágyakhoz egy-egy —1— érzékelő szerv tapintó elemét csatlakoztatjuk. Az —1— érzékelő szerv bármely ismert típusú lehet, így pl. ún. elektrodinamikus fej. A két érzékelő szervvel külön-külön, egymást követően végzünk mérést, így az 1. ábrán a jobboldali érzékelő szerv van méréshez bekapcsolva. Az érzékelő szerv a tapintójával felvett mechanikai rezgést villamos rezgéssé alakítja át, mely azután, mint váltóáramú feszültség a fázisérzékeny —2— detektorba jut. Ez utóbbi a találmány szerint egyenirányító szerveket, imég pedig előnyösen száraz fémegyenirányítókat tartalmaz. Ugyanebbe a —2— detektorba vezetjük még az összehasonlításhoz szükséges alapjelet szolgáltató —3— dinamó termelt feszültségét is. E dinamót a vizsgált munkadarab tengelyéhez csatlakozó tengelyre ékeljük és annak egymástól független két sztátortekercspárja van, melyek fázisban 90°-kai térnek el egymástól. E tekercspárok a —7— átkapcsoló segítségévél felváltva iktathatok be. A —2— detektor a dinamó alapjelét és az érzékelt jelet egymással egyesíti és egyenirányítja. Az egyenirányított eredő jel a —4— egyenáramú Deprez-műszerbe jut, mely zérus középállásból kitérve jelzi az egyensúlyhiba értelmét és nagyságát. , A hiba helyének megállapítására a —3— dinamó sztátorára az —5— számtárcsát, a forgó tengely valamely alkalmas helyére pedig az azonos beosztású —6— számtárcsát erősítjük. A vizsgálat alatt tehát az —5— tárcsa áll, míg a —6— tárcsa forog. Mindkét tárcsához egy-egy helytálló —5— ill. —6'— mutató tartozik. A —3— dinamósztá-