145205. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz színes papír-fénykép nagyítások szűrőzésének és megvilágítási idejének meghatározására

/ v' Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.205. SZÁM 57. a. 8. OSZTÁLY — Ho—493. ALAPSZÁM Eljárás és eszköz színes papír-fénykép nagyítások szűrőzésének és megvilágítási idejének meghatározására Hodászy Iván gyógyszerész és Bus Antal tisztviselő, szombathelyi lakosok A bejelentés napja: 1957. szeptember 4. Ismeretes, hogy a színes papír-fényképnagyítások készítése során a helyes megvilágítási mód, az expozíciós idő és az alkalmazandó korrekciós szűrő megválasztása minden alkalommal külön problémát képez. Az első prófoamásolat, az ún. nullkép általában még nem mutat helyes színárnyalatokat; a kép színhelyességét gyakorlati próbálgatás alapján megválasztott korrekciós szűrőkkel biztosítják. E gyakorlati próbálgatás a jelenleg ismert módszerek esetében általában hosszadalmas, sok anyagfelhasználással járó művelet. Leginkább az ún. „próbacsík^módszert" alkalmazzák erre a célra. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a nagyítandó film- vagy lemez kívánt méretre felnagyított képét vetítjük a másolóalapra, amelyre a teljes méretű másoló-, ill. nagyítópapír helyett — a képterület valamely jellemző részére — csupán egy „próbacsík" darabot helyezünk, erre készítjük el a null-kópiát, majd hasonló csíkokra további próba-másolatokat készítünk a helyesnek látszó korrekciós szűrőkkel, mindaddig, míg a tökéletes, színhelyes kép készítésére szükséges korrekciós szűrési módot ki nem kísérleteztük. Ezután helyezzük csak a másolóalapra a teljes méretű papírt, és erre készítjük el most már a végleges képet. Ennek a .módszernek azonban az a hátránya, hogy a próbacsík csupán a képfelület kis részét fogja, át, és az így nyert tájékoztatás sok esetben nem alkalmazható a különböző jellegű részeket tartalmazó kép egészére, emellett ez a módszer nehézkes és sok anyagfelhasználással jár. A próbacsík-módszert olyan irányban igyekeztek tökéletesíteni, hogy a próbacsíkot a legkisebb nagyítási méretben készítik el, hogy ezáltal a kisméretű próbacsík a képterület minél nagyobb részét fogja át. Ez a cél ugyan elérhető ezzel a módszerrel, a gyakorlatban azonban ez az eljárás mégsem vált be, mert kitűnt, hogy a nagyítási méret megváltoztatása esetén a korrekciós szűrőt változtatni kell, és így az ilyen kisebb nagyítással készült próbacsík nem ad megbízható útbaigazítást színhelyes nagyítás készítésére. Különösen nehéz a kiértékelés akár teljes nagyítással, akár kicsinyített arányban készített próbacsíkok alapján I olyankor, ha a képfelületen káros reflexszínek is vannak. Ezek kiértékelése csak a teljes képfelület figyelembevételével lehetséges. Igyekeztek már olyan eszközöket is szerkeszteni, amelyek az ilyen próbamásolatok készítését egyszerűsítik, és egyszerre nagyofobszámú próbamásolat készítését teszik lehetővé. Az egyik ilyen eszköz az ún. „mozaik-rács", ez a használatos három alapszínnek megfelelő szűrőkből oly módon van összeállítva, hogy az egyes rács-részek másmás szín-sűrűségűek és az alapszínek más-más keverési arányának felelnek meg. A nagyítandó képet ezen a rács-rendszeren keresztül vetítik a teljes méretű szín- és fényérzékeny papírra. Az egyes rács-elemeken keresztül szűrt kép-elemek kiértékelése alapján választják azután meg a végleges kép elkészítéséhez szükséges korrekciós szűrő-fokozatot. Ez az eljárás látszólag igen tetszetős, a gyakorlatban azonban mégsem válik be, mert az egyes rácsmezők területe a teljes képmérethez viszonyítva igen kicsiny, emellett a rács nem is ad lehetőséget arra, hogy a legjobban megfelelőnek látszó korrekciós szűrést a legjellemzőbb képrészeken határozzuk meg; így a kiértékelés ezzel a módszerrel is bizonytalan. Alkalmazzák még — főleg nagy gyárakban — az ún. multiplikátoros rendszert, amelynél optikai úton egyszerre nagyofobszámú, pl. 25 kicsinyített képet készítenek, rendszeresen megválasztott, egymástól különböző szűrőfokozatokkal, és az így kapott képek alapján választják ki a végleges kép elkészítéséhez alkalmazandó korrekciós szűrőt. Ez az eljárás gyors és egyszerű ugyan, kivitelezéséhez azonban bonyolult és költséges optikai berendezés szükséges, emellett itt is fennáll az a hátrány, hogy a nagyméretű végleges kép az eltérő nagyítási fokozat folytán más szűrést igényel, mint a kisméretű próbakép, és így közvetlenül ezzel a módszerrel sem kapunk teljes pontosságú kiértékelést. A fenti nehézségek és hiányosságok kiküszöbölését célozza a találmány szerinti eljárás, amelynek a lényege az, hogy próbacsík-nagyítás helyett kontakmásolatot készítünk a teljes filmről, ill. le-