145193. lajstromszámú szabadalom • Mágnesgyújtó és világítómágnesgyújtó belső égésű erőgépekhez
145.193 az átvezető tagok közötti elválasztó felületeknek a lehető legsimábban és legtökéletesebb illesztéssel való elkészítése válik szükségessé, ami hoszszadalmas és költséges csiszoló vagy más forgácsoló munkát tesz szükségessé. Olyan mágneses anyagok alkalmazásánál, amelyek lemágnesezési vonala görbe, végül még az a számottevő hátrány is mutatkozott, hogy pl. a készülékek szállításánál vagy azok raktározásánál az egymás mellett levő készülékek egymás mág'' nesességét csökkentik. Ehhez járul, hogy a készülékek javításánál, ami a mágnes- és világítómágnesgyújtók használatánál nagy fontosságú a készülékek szétszerelésénél is történnek mágnestelenítések, ha a fentemlített anyagú mágneseket használjuk. A találmány mápmost azon a felismerésen alapszik, hogy belső égésű motorok számára készített mágnesgyújtóknál a mágneses anyag optimális kihasználása és az ilyen anyag lehető legkisebb mennyiségének alkalmazása csak akkor lehetséges, ha az.állandó mágneseket oly anyagból készítjük, amelyeknél a külső hysteresis vonalnak a (BH),-ax pontban érvényes m iránytangense és a permanensmágneses állapotgörbe p.p iránytangense (az ún. permanens permeabilitás) által alkotott raítxp hányados értéke 1 és 1,25 között van. Ennek a viszonynak a betartása mindenekelőtt azt eredményezi, hogy az illető mágneses anyag lemágnesezési vonala egyenes vagy csak kis mértékben görbült, az 1,25-nél nagyobb érték a mágneses tulajdonságukból és adatokból következtethetően azt eredményezi, hogy a munkaviszonyok felső határánál BH "értéke annyira csökken a maximumhoz képest, hogy az ilyen, állandó mágneseket mágneses gyújtókészülékeknél alkalmazva valamennyi fentemlített hátránnyal számolni kell. Ez tehát azt jelenti, hogy ilyen szerkezeti anyaggal belső égésű motorok .számára gazdaságosan, kedvezően és nagy teljesítménnyel működő gyújtókészülékeket készíteni nem lehet. A csatolt rajz 1. ábrája különböző állandó mágneseknek a második negyedben felvett lemágnesezési vonalait szemlélteti; ettől jobbra pedig a hozzájuk tartozó BH-értékeket mutatja a rajz. A rajzon 1-gyel jelölt görbe az Alnico V nevű szerkezeti anyaghoz tartozik, a 2 görbe az Alni XII anyag, a 3 görbe az Alni 120 elnevezésű anyag viselkedését,szemlélteti és a .4 vonal állandó oxidmágneshez tartozik, melynek koercitív ereje 1800 oersted, remanenciája pedig 2000 gauss. Az 1 lemágnesezési görbének megfelelő mágnes igen nagy (BH),„ax értéke nemcsak annak köszönhető, hogy remanenciája és koercitív ereje viszonylag nagy, hanem annak is, hogy lemágnesezési vonala erősen görbült. E szerkezeti anyag számára az — hányados a (BH)max helyen kb. 10,3. Ha mágnesgyújtók készítésénél a mágnest ebből az anyagból állítjuk elő és a lemágnesezési vonalon a BH értékének 10%-os csökkenését engedjük meg,' ez azt jelenti, hogy az üzemi körülményekethatároló a és b mágneses ellenállásegyenesekét az A és B pontok határozzák meg. Az a ellenállás-egyenes a mágnes munkaállapotára, a h egyenes pedig a nyitott mágneses körre vonatkozik. Ha mármost a mágnest a nyitott B körbőlismét zárt körbe visszük, akkor a mágnes mágnesezési állapota nem az A-hoz vezető lemágnesezési vonal szerint változik, hanem a remanens állapotgörbe (permanens permeabilitás), tehát az A'-hoz vezető vonal szerint. Ennél a pontnál a kihasználható energia, koordinátáinak szorzata szerint már csak a BH legnagyobb értékének 47,8%-a. "(BH)mQX értékének behelyettesített értékét a következő számítási mód adja: 1. (BH)max = B-H 100%-ot ad, 2. A' = (BH')max = B'-H = (BH) max 47,8%-a. Ennek alapján a mágnes nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az a (BH),rax értéknek megfelelő nagyságnak több, mint kétszeresét érje el. A legtöbb mágnesgyújtónál a viszonyok olyanok, hogy a nyitott kör ellenállása oly nagy értéket ér el, hogy a munkaviszonyok alsó határának megfelelő b érték még tovább csökkenne. Ennek elkerülésére a mágneses kör ellenállását mesterségesen kell csökkenteni. Az ilyen módon csökkentett ellenállás következtében előálló fluxus részben az a üzemi állapotnál is veszendőbe megy, aminek kiegyenlítése csak a mágneses anyag további menynyiségének alkalmazásával válik lehetővé. Ugyanilyen előfeltételek mellett az 1. ábrán látható 2 és 3 mágnes számára a kihasználható energia 58,5, illetőleg 53,1%-kal csökken a BH maximális értékéhez viszonyítva. Ha ugyanezt a szerkezetet oly állandó mágnessel valósítjuk meg, amelynél a koercitív erő pl. 1800 oersted, a remanencia 2000 gauss és a leni mágnesezési vonal egyenes, tehát az — hányados P-p értéke = 1, akkor a mágneses veszteségek által meghatározott 10%-os csökkenésen kívül nem kell további energiacsökkenéssel számolnunk, mert a BA permanens állapotvonal a 4 lemágnesezési vonallal egybeesik, illetőleg, mert az A és A' pontok szintén egybeesnek. 100%-os kihasználás azonban akkor adódik, ha az a ellenállás-egyenest a (BH),,ax ponton vezetjük át. Ez esetben a b vonal számára (b,) eltolódás adódik lefelé, ami azonban jelentéktelen, mert ez a nyitott körnek felel meg; de mivel ez nem befolyásolja a gyújtókészülék működését, adva van ezzel a lehetősége annak, hogy a mágneses kört a munkaviszonyok szerint a lehető legkedvezőbben méretezzük, a nyitott körre való tekintet nélkül. Ez másszóval azt jelenti, hogy az üzemi állapotban a szóródás igen kicsi lesz és a fluxus, mint hasznos erővonalszám áll rendelkezésre. Az 1. ábrában egyébként a null vonaltól jobbra az I—IV-gyei jelölt BH-görbék láthatók, amelyek mindegyikénél egy 10%-os levonás van • berajzolva. Ezek a 10%-ok egy tényezőt jelentenek, amely permanens mágnessel ellátott mágneses gyújtók szerkesztésénél szerepet játszott, mert a légrésveszteségeket határozza meg, amelyek a permanens mágnes, a vas átvezétők (lendítő tárcsa) és a mágnesökhez csatlakozó saruk között lépnek fel. Ezek a százalékos értékek a gyújtókészülék kialakításához mérten váltakoznak. Az ilyen veszteséggel azonban minden egyes esetben számolni kell. E veszteségi tényezőnek 10%-os felvétele mellett a permanens mágnes kihasználásában a (BH) max 90%-át lehet értékesíteni.
