145183. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus vándorkaptár

145.183 3 rült volna sor. Ezután a 25 rúdzár ak elfordításával felszabadítjuk a 28 kallantyút, majd a 12 felsőrészt mindaddig megemeljük, amíg a 28 kallantyú és a 24 oszlop 32 hornya egymással szembe nem kerülve a 31 rugó a 28 kallantyút előre nem nyomja és ezzel a 12 felsőrészt megemelt helyzetében önműködően nem reteszeli. A 12' felsőrész megemelése közben a 21, 22 lapok elhagyják a 12 felsőrész 20 réseit, egyben a 14 fenék elfoglalja a 11 alsórész és a 12 felsőrész közötti közbenső helyzetét, amelyben a 23 fenéklap alatt a 17 menekülő tér, a 23 fenéklap fölött pedig a 18 szellőző tér jön létre. Fenti intézkedésekkel a vándorkaptár szállításra elő van készítve. Szállításkor az egymás mellé rakott vándorkaptárak között az 54 köztartó elemekkel megszabott lég járatok maradnak szabadon. A köztartó 54 elemek egyúttal lehetővé teszik a kaptárak kényelmes emelését. A vándorkaptáraknak vándorlási helyzetből üzemi helyzetbe való visszaállításakor mindössze a 25 rúdzárat kell a 28 kallantyú visszavonásának értelmében működtetnünk, vagyis az előzővel ellentétes értelemben elfordítanunk. A 25 rúdzár menesztő 26 rúdjának 27 ken• gyele ekkor a 7. ábrán balra elmozdulva megszünteti a 28 kallantyú és a 24 oszlop 32 hornyának kapcsolódását. A 12 felsőrész most viszszaereszthető a 11 alsórészen nyugvó helyzetébe, miközben a 21, 22 lapok a fedél 20 réseibe hatolnak, a 14 fenék pedig elfoglalja a térhatároló etemként kialakított 12 felsőrészt alul le^ záró helyzetét. Ugyanekkor a 11 alsórész, a 14 fenék és a 12 felsőrész viszonylagos helyzetét vándorláskor biztosító 33, illetőleg 34 kengyelek elfoglalják a 12 felsőrész 39, illetőleg 40 réseiben biztosított helyüket. Ezzel a kaptár ismét üzemi helyzetben van. Kezelése önmagában ismert módon megy végbe. Nevezetesen a kaptár 12' felsőrészének 55 fedőlapja önmagában ismert és ezért a rajzon fel nem tüntetett zárszerkezettel nyitható és zárható, a 14 fenék a 42 szárnyas csavarok elfordításával 43 fogantyúi útján kiemelhető, a 10 lépkeretek pedig a 46, 47, 48 rögzítő szerkezet oldása, vagyis a 46 szögvasnak az 5. ábrán látható helyzetbe való menesztése után külön-külön kezelhetők. Láthatjuk tehát, hogy a találmány szerinti vándorkaptárnak üzemi helyzetből vándorlási helyzetbe és ebből üzemi helyzetbe való átállítása szakértő méhész tevékenységét nem igényli és rossz időjárás esetén is a kaptár belsejébe való beavatkozás nélkül bárki által elvégezhető. A találmány szerinti vándorkaptár természetesen az ábrázolt példakénti kiviteli alaktól eltérően is kialakítható. így például a szekrény felsőrésze az alsórészen megfelelő csuklós szerkezet alkalmazása esetén úgy is elrendezhető, hogy megemelésekor nem a kaptár magasságának irányában csúszik el, hanem például elfordul. Alkalmazhatunk emelő szerkezetet is, amellyel a felsőrészt mechanikusan meneszthetjük. Ez az emelő szerkezet lehet például csavarorsós hajtómű, amely egyúttal biztosítja, hogy a felsőrész megemelt helyzetét reteszelő szerkezet nélkül is megtartja. Csavarorsós hajtómű helyett alkalmazhatunk azonban például bütykös tárcsás megoldást is, amely a felsőrészt megemelt helyzetében reteszelő szerkezet nélkül ugyancsak megtartja. Mindezek a megoldás sok azonban a vándorkaptár szerkezetét viszonylag költségesebbé teszik. Szabadalmi igénypontok: 1. Mechanikus vándorkaptár, melynek lépkereteket tároló szekrénye és ezt lezáró nyitható fedele van, melyre jellemző, hogy a szekrény alsórészre (11) és felsőrészre (12<) van osztva, a felsőrész az alsórészen megemelhetően van vezetve, megemelt helyzetében pedig a külső légtérrel közlekedő menekülő teret (17) és szellőző teret (18) alkot. 2. Az 1. igénypont szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrész (12) az alsórészen (11) a kaptár magasságának irányában (13) elcsúszí áthatóan van vezetve. 3. Az; 1. vagy 2. igénypont szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrészt (12) megemelt helyzetében önműködően reteszelő oldható eszközei (25—32) vannak. 4. A3, igénypont szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a reteszelő eszközök (12) emelőszerkezetként vannak kialakítva. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrész (12) mozgatható fenekű térhatároló elemként van kialakítva, amelynek feneke (14) a felsőrész megemelt helyzetében egy-egy rés (15, 16) szabadon hagyásával az alsórész (11) és a felsőrész (12') között helyezkedik el és az egymással közlekedő menekülő tér (17) és szellőző tér (18) határfelületét alkotja. 6. Az 1—ö. igénypontok bármelyike szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a menekülő teret (17) és a szellőző teret (18) a külső légtér (19) felé az alsórészen (11) elrendezett, szellőző nyílásokkal ellátott lapok (21, 22) határolják, amelyek a felsőrész (12) leeresztett helyzetében a felsőrész réseiben (20) helyezkednek el. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a menekülő tér (17) és a szellőző tér (18) határfelületét a felsőrész (12) mozgó fenekében (14) elrendezett, nyílásokkal ellátott lap (23) alkotja. 8. A 2—7. igénypontok bármelyike szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrész (12) az alsórészen (11) a felsőrésszel együttmozgó oszlopok (24) útján van vezetve, megemelt helyzetében pedig a felsőrészt az oszlopokkal kapcsolódó rúdzárak (25) reteszelik. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy szomszédos vándorkaptárak tér-