145183. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus vándorkaptár

145.183 3 rült volna sor. Ezután a 25 rúdzár ak elfordítá­sával felszabadítjuk a 28 kallantyút, majd a 12 felsőrészt mindaddig megemeljük, amíg a 28 kallantyú és a 24 oszlop 32 hornya egymással szembe nem kerülve a 31 rugó a 28 kallantyút előre nem nyomja és ezzel a 12 felsőrészt meg­emelt helyzetében önműködően nem reteszeli. A 12' felsőrész megemelése közben a 21, 22 lapok elhagyják a 12 felsőrész 20 réseit, egyben a 14 fenék elfoglalja a 11 alsórész és a 12 felsőrész közötti közbenső helyzetét, amelyben a 23 fenéklap alatt a 17 menekülő tér, a 23 fenéklap fölött pedig a 18 szellőző tér jön létre. Fenti intézkedésekkel a vándorkaptár szál­lításra elő van készítve. Szállításkor az egymás mellé rakott vándor­kaptárak között az 54 köztartó elemekkel meg­szabott lég járatok maradnak szabadon. A köz­tartó 54 elemek egyúttal lehetővé teszik a kap­tárak kényelmes emelését. A vándorkaptáraknak vándorlási helyzetből üzemi helyzetbe való visszaállításakor mind­össze a 25 rúdzárat kell a 28 kallantyú vissza­vonásának értelmében működtetnünk, vagyis az előzővel ellentétes értelemben elfordítanunk. A 25 rúdzár menesztő 26 rúdjának 27 ken­• gyele ekkor a 7. ábrán balra elmozdulva meg­szünteti a 28 kallantyú és a 24 oszlop 32 hor­nyának kapcsolódását. A 12 felsőrész most visz­szaereszthető a 11 alsórészen nyugvó helyzeté­be, miközben a 21, 22 lapok a fedél 20 réseibe hatolnak, a 14 fenék pedig elfoglalja a térhatá­roló etemként kialakított 12 felsőrészt alul le^ záró helyzetét. Ugyanekkor a 11 alsórész, a 14 fenék és a 12 felsőrész viszonylagos hely­zetét vándorláskor biztosító 33, illetőleg 34 kengyelek elfoglalják a 12 felsőrész 39, illető­leg 40 réseiben biztosított helyüket. Ezzel a kap­tár ismét üzemi helyzetben van. Kezelése önmagában ismert módon megy vég­be. Nevezetesen a kaptár 12' felsőrészének 55 fedőlapja önmagában ismert és ezért a rajzon fel nem tüntetett zárszerkezettel nyitható és zárható, a 14 fenék a 42 szárnyas csavarok el­fordításával 43 fogantyúi útján kiemelhető, a 10 lépkeretek pedig a 46, 47, 48 rögzítő szer­kezet oldása, vagyis a 46 szögvasnak az 5. áb­rán látható helyzetbe való menesztése után külön-külön kezelhetők. Láthatjuk tehát, hogy a találmány szerinti vándorkaptárnak üzemi helyzetből vándorlási helyzetbe és ebből üzemi helyzetbe való átállí­tása szakértő méhész tevékenységét nem igényli és rossz időjárás esetén is a kaptár belsejébe való beavatkozás nélkül bárki által elvégezhető. A találmány szerinti vándorkaptár természe­tesen az ábrázolt példakénti kiviteli alaktól eltérően is kialakítható. így például a szekrény felsőrésze az alsórészen megfelelő csuklós szer­kezet alkalmazása esetén úgy is elrendezhető, hogy megemelésekor nem a kaptár magasságá­nak irányában csúszik el, hanem például elfor­dul. Alkalmazhatunk emelő szerkezetet is, amellyel a felsőrészt mechanikusan meneszthet­jük. Ez az emelő szerkezet lehet például csa­varorsós hajtómű, amely egyúttal biztosítja, hogy a felsőrész megemelt helyzetét reteszelő szerkezet nélkül is megtartja. Csavarorsós haj­tómű helyett alkalmazhatunk azonban például bütykös tárcsás megoldást is, amely a felsőrészt megemelt helyzetében reteszelő szerkezet nél­kül ugyancsak megtartja. Mindezek a megoldás sok azonban a vándorkaptár szerkezetét viszony­lag költségesebbé teszik. Szabadalmi igénypontok: 1. Mechanikus vándorkaptár, melynek lép­kereteket tároló szekrénye és ezt lezáró nyit­ható fedele van, melyre jellemző, hogy a szek­rény alsórészre (11) és felsőrészre (12<) van osztva, a felsőrész az alsórészen megemelhető­en van vezetve, megemelt helyzetében pedig a külső légtérrel közlekedő menekülő teret (17) és szellőző teret (18) alkot. 2. Az 1. igénypont szerinti vándorkaptár ki­viteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrész (12) az alsórészen (11) a kaptár magasságának irányában (13) elcsúszí áthatóan van vezetve. 3. Az; 1. vagy 2. igénypont szerinti vándor­kaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrészt (12) megemelt helyzetében önműködő­en reteszelő oldható eszközei (25—32) vannak. 4. A3, igénypont szerinti vándorkaptár ki­viteli alakja, melyre jellemző, hogy a reteszelő eszközök (12) emelőszerkezetként vannak ki­alakítva. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike sze­rinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jel­lemző, hogy a felsőrész (12) mozgatható fenekű térhatároló elemként van kialakítva, amelynek feneke (14) a felsőrész megemelt helyzetében egy-egy rés (15, 16) szabadon hagyásával az alsórész (11) és a felsőrész (12') között helyez­kedik el és az egymással közlekedő menekülő tér (17) és szellőző tér (18) határfelületét al­kotja. 6. Az 1—ö. igénypontok bármelyike szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a menekülő teret (17) és a szellőző teret (18) a külső légtér (19) felé az alsórészen (11) elrendezett, szellőző nyílásokkal ellátott la­pok (21, 22) határolják, amelyek a felsőrész (12) leeresztett helyzetében a felsőrész rései­ben (20) helyezkednek el. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti vándor­kaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a menekülő tér (17) és a szellőző tér (18) ha­tárfelületét a felsőrész (12) mozgó fenekében (14) elrendezett, nyílásokkal ellátott lap (23) alkotja. 8. A 2—7. igénypontok bármelyike szerinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a felsőrész (12) az alsórészen (11) a felső­résszel együttmozgó oszlopok (24) útján van vezetve, megemelt helyzetében pedig a felső­részt az oszlopokkal kapcsolódó rúdzárak (25) reteszelik. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike sze­rinti vándorkaptár kiviteli alakja, melyre jel­lemző, hogy szomszédos vándorkaptárak tér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom