145174. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses hőmérő
Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.174. SZÁM 21. e. 1-13. OSZTÁLY — VU—15. ALAPSZÁM -Elektromágneses hőmérő Vyzkumny a zkusebni letecky ústav cég, Letnany, Fraha m. (Csehszlovákia) Feltalálók: Dubsky Bofivoj mérnök, Praha, Straka Oldíich mérnök, Praha A bejelentés napja: 1957. október 10. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1956. október 11. A találmány olyan elektromágneses hőmérő, amely a ferromágneses anyagok mágneses tulajdonságait hasznosítja. Már egész sorozat hőmérő létezik, amely a felhasználási területe szerint különböző fizikai tulajdonságokon alapszik. A találmány szerinti elektromágneses hőmérő leginkább az ellenállás hőmérőkhöz hasonlít. Utóbbiak igen egyszerű szerkezetűek, azonban pontos elkészítést és különleges szerveket (pl. keresztezett tekercseket) igényelnek. Ezenkívül a velük való mérés is meglehetősen körülményes, különösen a ihíd-mérések esetéri. Ettől eltekintve azonban ezeket az ellenállás hőmérőket nagy hőmérsékleti tartományok mérésére jól lehet használni. A találmány szerinti elektromágneses hőmérőnél két különböző anyagnak a hőfokkülönbség okozta kölcsönös elmozdulását ferromágneses rúd elcsavarodásává alakítjuk át, mely egy gerjesztőkör közvetítésével egy felvevőkörben elektromotoros erőt indukál. Utóbbi az elmozdulás nagyságával és így a hőmérséklettel arányos. Ennek a hőfokmérési módszernek a hasonló egyéb mérési eljárásokkal szemben az az előnye, hogy a hőfokkal arányos elektromotoros erő előidézéséhez csupán egyszerű gerjesztő és felvevő szervekre van szükség, továbbá az eljárás közvetlen, annál nincsenek közbenső lépések és az egész készülék egyszerű bekapcsolási mód mellett közönséges elemekből áll. A találmány szerinti elektromágneses hőmérőt az alkalmazási terület és a kívánt hőfoktartomány szerint a legkülönbözőbb szerkezeti megoldásokkal valósíthatjuk meg. A rajz néhány ilyen tipikus példát tüntet fel. Az 1. ábra a hőmérőtest első kiviteli alakjának nézete és részben metszete. A 2. ábra a második kiviteli alak nézete és részben metszete. A 3. ábra ugyanannak felülnézete és részben metszete. A 4: ábra magas hőmérsékletek méréséhez való Iiőmérőtest metszete. Az 5. ábra hozzáférhetetlen helyeken végzendő hőmérséklstmérésekhez alkalmas hőrnérőtest metszete. A találmány szerinti elektromágneses hőmérők négy főrészből állnak: az átalakítórészből, a torziós testből, a gerjesztőrészből és a felvevőrészből. Az 1. ábrán az elektromágneses hőmérő 1 köpenyén csavarvonalalakú 2 hasítékok vannak és azt szilárdan erősítjük a 3 torziós testhez, mégpedig a szélein és a közepén. A 3 torziós testre a két darab 4 tekercset és az 5 toroid tekercset helyezzük. Minthogy az 1 köpeny más kitérj ed ési együtthatójú anyagból van, mint a 3 torziós test, a hőmérsékletváltozás és a csavarvonalalakú 2 hasítékokkal kialakított 1 köpeny megfelelő alakja a torziós test csavaró, húzó és nyomó igénybevételét okozza. Ha most a gerjesztőárammal, az 5 toroid tekercs révén hengeres elektromágneses teret létesítünk, akkor egjr hosszirányú összetevő is kialakul, mely az elcsavarodással és így a hőmérséklettel arányos, és amely a felvevő tekercsekben elektromotoros erőt indukál. A találmány szerinti elektromágneses hőmérő fordított értelemben is •működik, ha a gerjesztőkört a felvevőkörrel felcseréljük. A 2. és 3. ábra szerinti elektromágneses hőmérő 6 alaplapján két darab 7 szalag van, melyek 8 csíkokkal kapcsolatosak. Ezek egyike a 9 hüvelyhez van erősítve, melyet a 10 homlokfelületek közelében a 11 torziós testhez rögzítünk, utóbbit viszont a 12 kar és a 13 szalag útján a második csíkhoz erősítjük. A 11 torziós testet két darab 14 tekercs és a 15 toroid tekercs övezi. Az egész hőmérőt az egyik oldalán termikusan szigeteli a 16 szigetelőbetét. A mérendő hőmérséklet vezetés, áramlás, vagy sugárzás útján hat a 6 alaplapra, melyet a hőmérő egyéb alkatrészeitől különböző hőkiterjedési
