145141. lajstromszámú szabadalom • Zöldség- és hagymareszelő

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.141. SZÁM 34. b. OSZTÁLY — MO—319. ALAPSZÁM Zöldség- és hagymareszelő Mózes Sándor, főtechnológus, Budapest A bejelentés napja: 1957. április 1.8. A hagymavágás vagy reszelés oly probléma, amellyel már régóta foglalkoznak az érdekeltek, de ezt a feladatot még ezideig nem sikerült kielégítően megoldani, amit az is igazol, hogy az eddig ismeretessé vált nagyszámú hagymavágó eszközök egyike sem terjedt el nagymértékben a gyakorlati életben. A hagyma aprítása céljából ugyanis oly eszközt kell a háztartások rendelkezésére bocsátani, amely egyrészt rendkívül olcsó, tehát nagy mennyiségben csekély költségért előállítható, másrészt kezelése rendkívül egyszerű, tehát szakértelmet nem igényel és emellett a hagymát könnyen, gyorsan oly darabkákra vágja, melyek egymással nagyjában egyenlők és egyik méretük sem nagyobb mint 3—4 mm. A gyakorlatban ezt úgy szokták kifejezni, hogy a hagymát „kockára"»kell vágni. A találmány alkalmas arra, hogy valamenynyi fent felsorolt követelményt kielégítse, amit a gyakorlati tapasztalat bőségesen - igazolt. Emellett az eszköz más anyagok, főleg zöldség aprítására is alkalmas, helyes elnevezése tehát zöldség- és hagymareszelő. A találmány lényegét a csatolt rajzzal kapcsolatban magyarázzuk meg, amely az 1. áb^ rán a találmány példaképpeni kiviteli alakját oldalnézetben, a 2. ábrán pedig felülnézetben mutatja. A 3—5. ábra az egyik vágóeszköz három nézete nagyobb léptékben. A vágó vagy reszelő —1— alaplemeze, amelyet tartórésznek is nevezhetünk, használati helyzetben vízszintes, tehát pl. asztalra fektetve használható. Ez a lemez vagy tartó előnyösen fából készül, de esetleg más anyagból, pl. műanyag is lehet; hosszának irányában, egymással párhuzamosan bevágásokat tartalmaz, a rajz szerint négyet, amelyekbe a —2— vágóeszközök vannak beszorítva. A vágóeszközöknek az alaplemezbe való megerősítése azonban más, tetszésszerinti módon is történhetik. A tapasztalat megmutatta, hogy hagyma vágására a legelőnyösebb négy ilyen vágóeszköz használata, de azért ezek száma a gyakorlat követelményei szerint négynél több vagy kevesebb is lehet. Minden egyes vágóeszköz kivágó sajtolással („stancolással") készített fémlemezből áll, amelynek az —1— tartórészbe szorított, függőleges —2a— gerincrésze és két háromszögalakú, kétfelé hajlított —2b— vágócsúcsa van. Ezeknek a vágócsúcsoknak a ferde élei alkalmasak a gerinclemez hosszirányában mozgatott hagyma (vagy más anyag) vágására, az elvágott darabkák nagyságát tehát a —2— vágóeszközöknek egymástól való távolsága és a —2b— csúcsoknak az alaplemez feletti magassága határozza meg. A gyakorlat azt is igazolta, hogy helyes működés céljából az egyes vágóeszközöket egymáshoz képest hosszirányban eltolt helyzetben kell megerősíteni, úgy amint azt a rajz világosan mutatja. Az eltolás azonban a vágóeszközök hosszához képest csak kismértékű, a rajz szerint kb. egyenlő egy db —2b— csúcs hoszszával, tehát a vágás nyíllal jelölt irányát tekintve az egyik vágóeszköz jobbra hajlított csúcsa a másik vágóeszköz balra hajlított csúcsával kerül szembe. A leírt szerkesztés esetén a munka a legtökéletesebb, de az eltolás mértékének minden esetre kisebbnek kell lennie, mint a két vágócsúcs együttes hossza. Szabadalmi igénypont: Zöldség- és hagymareszelő, melynek jellemzője, hogy (1) tartórészébe több, előnyösen négy oly vágóeszköz van erősítve, amelyek hajlított lemezből állnak olyképp, hogy a lemez (2a) gerincrésze az (1) tartórésszel kapcsolódik, két meghajlított, lényegileg háromszögalakú