145138. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses relé

145.138 mind az öt szorítót a 3. ill. a 6. ábrában, némelyikük vontkozószámát vesszősen ismételve. Mármost a legkedvezőbb mágneses erővonaltérbe helyezett —14— armaturatekercs, aszerint, hogy mily értelmű és milyen üzemáramot kap, jobbra vagy balra elfordul és megfelelően átbillenti a —2— kapcsolóházat, mikor is ennek —1— higanytöltése foganatosítja a mindenkori átkapcsolást. Az említett szorítók gyakorlatilag koncentrikusan helyezkednek el a —17— tengely körül és az őket a —10— patkón belül összekötő —28, 29 stb.— hosszspirálisok engedékenyek úgy, hogy a —14— armaturatekercs ezért is mindenestül könnyű szerrel fordulhat el jobbra-balra azon a rövid darabon, amely az átkapcsolásokhoz szükséges. A —17— tengely ui. könyen jár, a hosszspirálisok pedig ide-oda lágyan csavarodnak el vele. Ugyancsak megkönnyíti a —14— armaturatekercs szögelfordulását ill. a —2— kapcsolóház átbillenését, hogy ez a kapcsolóház — alsó —9— kitüremlése higanytartalmának kiegyensúlyozása (kibalanszozása) mellett — egészben is mindenestül valamely, a relé vízszintes üzemi helyzetében elfoglalandó meghatározott, pl. nyugalmi állásra van önműködővé kiegyensúlyozva (kibalanszozva). Az új relé, a vele sorozatosan végzett gyakorlati kísérletek tanúsága szerint, armatúratekercsét 1— 10 V és 500 fi A egyenárammal vagy egyenirányitott váltakozóárammal üzemben tartva, 60—220 V és 0,2 A akár egyenáramú, akár váltakozóáramú áramkört pillanatnyilag kapcsolgatott és mindig zavartalanul működött. A 6. ábra szerint a —34— tok a relét tolókaszerűen beledugottan fogadja magába úgy, hogy a készülék lehetőleg teljesen védett és szállítható legyen. Egészben véve az új relé, amellett, hogy oly érzékeny, aránylag mégis igen egyszerű, olcsó és üzembiztos készülék. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektromágneses relé, viszonylag helytmaradó mágnessel és a mágnessaruk forgástestszerű, általában hengeres öblét kerületi rést hagyóan kitöltő, ugyancsak viszonylag helytmaradó maggal, mimellett e két alkatrész egyike, rendszerint a patkószerű mágnes permanens, másika pedig, rendszerint a lágyvas mag csupán átmenetileg mágnesezhető, továbbá korlátozott szögelfordulású armatúratekerccsel, amely tekercs higanytöltéses kapcsolóházat visz magával, azzal jellemezve, hogy az elforgatható kapcsolóház köpenye, vagy legalábbis ennek az a felületrésze, amelyen a higany töltés kapcsoláshoz viszonylag elsiklik, a mágnessaruk homorulatával, úgyszintén az armatúratekerccsel, valamint a kapcsolóház forgástengelyével közös tengelyű hengeres, hordós, gyűrűs vagy egyéb forgásfelület és a kapcsolóház két oldala egymással párhuzamosan ill. szimmetrikusan merőleges erre» a forgástengelyre. 2. Az 1. igénypont szerinti relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóház zárt üveg vagy más, szigetelőanyagú hólyag, melyet saját oldalából kiálló csúcs központosít az őt közrefogó és az armatúratekercshez kötő, de ettől szigetelt keretben ill. kalitkában. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóház — alsó kitüremlése higanytartalmának kiegyensúlyozása (kifoalanszozása) mellett — egészben is mindenestül valamely, a relé vízszintes üzemi helyzetében elfoglalandó meghatározót, pl. nyugalmi állásra van önműködővé kiegyensúlyozva (kibalanszozva). 4. A 2. vagy a 3. igénypont szerinti relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mágnes patkóján belül, a mágnesmag és a patkószárakat tőben öszszekötő szárrész közötti hézagot hosszában áthidaló — célszerűen mindkét felől csúcsszögekben végződő — tengely egyetemlegesen ágyazza az armatúratekeroset, a kapcsolóházat és ennek keretét ill. kalitkáját. 5. A 4. igénypont szerinti relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egyfelől a relé működtetésére az armatúratekercshez tartozó és a kereten ill. kalitkán levő vezetékcsatlakozóhelyek, valamint az ugyanott levő és a tulajdonképpeni kapcsolandó vezetékekhez ill. a kapcsolóházhoz tartozó csatlakozóhelyek és másfelől ezeknek a patkószárakat tőben összekötő szárrészen ill. ennek szigetelő borításán levő párjai a mágnespatkó hossztengelyével gyakorlatilag koncentrikusak, mimellett az egymással összetartozó csatlakozóhelypárokat engedékeny hosszspirális vezetékszálak kötik össze egymással a patkószárakon belül. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a relének olyan tokja van, amely őt tolókaszerűen beledugottan fogadja magába. 1 rajz A kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2267. Terv Nyomda,-1959. - Felelős vezető: Gajda László