145129. lajstromszámú szabadalom • Készülék kefefa fazonmarásához
Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.129. SZÁM 38. b. OSZTÁLY — KO-1062. ALAPSZÁM Készülék kefefa fazonmarásához H. Kovács Lajos, villanyszerelő, Monor A bejelentés napja: 1956. május 4. A súroló- és ruhakefék marása eddig úgy történt, hogy a dolgozó a nyers fát, tehát a kiindulási darabot kezében tartva a munkaasztalhoz szorítja és egy vezeték mellett forgatva a gyorsforgású maróhoz nyomja. Ez a munka azonban egyrészt nagyon veszélyes, mert a marótárcsa igen gyakran berántja a dolgozó kezefejét és azon súlyos roncsolást okoz, másrészt pedig a dolgozó teljesítménye is kicsi, a munka tehát lassú. A találmány alkalmas a gyakori és súlyos kimenetelű balesetek meggátlására és emellett a termelékenységet számottevően fokozza. A találmány lényege, hogy a kiindulási nyersdarab tartására alkalmas sablont forgatható tengelyen erősítjük meg, amely a maga részéről a munkaasztal felett levő, azzal párhuzamos síkban elfordítható karon van ágyazva. Ezzel azt érjük el, hogy a dolgozónak kezét ne: m kell a maró közelébe vinnie, mert egyik kezével az említett kart fordítja el és ezzel a megmunkálandó nyersdarabot a maróhoz szorítja, másik kezével pedig a karban ágyazott tengelyt forgatja és így végzi el a marás műveletét. A találmány további részleteit a csatolt rajzzal kapcsolatosan magyarázzuk meg, amely a találmány példaképpeni kivitelét vázlatos távlati feltüntetésben mutatja. Az —1— munkaasztal felett ismert ill. szokásos módon helyezkedik el a gyorsforgású 2 maró, amely felett van az 1. ábrán nem látható, csupán a 2. ábrán oldalnézetben feltüntetett —12— vezetőgyűrű. Ez a gyűrű a sablon vezetésére való és vízszintes síkban beállítható, magában véve jól ismert módon és célból. Az —1—• munkaasztal egyik végén kinyúló konzolban van a függőleges —8—• forgáscsap, mely körül a vízszintes —ö— csapot tartó kar elfordítható. E csap révén a —3— kar egyrészt függőlegesen felemelhető, másrészt a :—8— csap körül vízszintes síkban is elfordítható. A —3— karban van ágyazva a —7— forgattyú tengelye és ennek végére van erősítve a —6— sablon, amelyben levő (a rajzon nem látható) szögek a megmunkálandó —11;— nyersdarabot tartják. Eddig is szokásos volt a nyersdarabot szögekkel egy sablonhoz erősíteni, de ezt eddig fából készítették és a dolgozó kezében tartotta, a találmánynál pedig acélból készül és a dolgozó keze távol van tőle. A gép működése ill. használata a következő: A —3— kart, —4— fogantyújánál fogva, az —5—• csap körül elfordítjuk ill. a kart felemeljük, majd pedig a —11— nyersdarabot az —1— munkaasztalra helyezzük. Ezután a —3—• kart megint lenyomjuk, mire a —6— sablonban levő, a fentiekben már említett négy darab szög a —11— fába hatol. Most egyik kezünkkel a —4— fogantyút tartva a —3— kart ill. az egész készüléket a —8— csap körül elfordítva a —11— fát a —2— maróhoz szorítjuk és másik kezünkkel a —7— forgattyút körülforgatjuk. Eközben a —6— sablon legördül a —12— gyűrűn és a fazonmarás létrejön. Ezután a —3— kart a —-4— fogantyú révén megint visszafordítjuk az 1. ábrán látható helyzetbe, és ezt a kart fel is emeljük, tehát, az —5— csap körül elfordítjuk, annyira, hogy a —10— csapszeg a —9— ütközőhöz ütődjék. A —10—. csapszeg a —7— forgattyú tengelyének belsejében van és hosszirányban (rugó ellenében) elmozdítható, mikor tehát a —9— ütközőhöz ütődik, a készremart darabot leüti a —8— sablonról. Ezután újabb nyersdarabot helyezünk a munkaasztalra, a —3— kart megint ráfordítjuk és a fenti műveletek elölről kezdődnek. A gyakorlati tapasztalat megmutatta, hogy ezzel a géppel a sérülések és más balesetek teljesen elkerülhetők, emellett pedig a gépkezelő, tehát csupán egy ember, 2'0—30%-kal többet termel, 'mint a régi kézi munkánál két ember. Az ismert eljárásnál ugyanis, amikor kézzel nyomták a munkadarabot és a sablont a maróhoz, a marónál két ember dolgozott: az egyik a tényleges marási munkát végezte el, a másik
