145117. lajstromszámú szabadalom • Szőlőkitámasztó szerkezet
o Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.117. SZÁM 45. f. 12—17. OSZTÁLY — JU—83. ALAPSZÁM Szőlőkitámasztó szerkezet Juhász Benedek kovácsmester, Heves, A bejelentés napja: 1956. április 9. A szőlők kitámasztására használatos f akar ók komoly akadályát képezik a szőlőgazdaságok fejlődésének, legfőképpen azok gépi művelésének, mert a szőlőtőkék mellett álló karók lehetetlenné teszik a gépi talajművelő eszközök és azokat vontató járművek (traktorok) bejutását a szőlősorok közé. Ezen nehézségen úgy igyekeztek segíteni, hogy a fedés, nyitás vagy egyéb munkálatok előtt minden második sorban kiszedték a fakarókat és ily módon a traktor a földre lefekvő szőlőhajtások fölött elhaladhatott. A karók kiszedése majd visszahelyezése azonban nemcsak a ráfordított munkaidők és kézi munkaerők felhasználása miatt hátrányos, hanem a karók rongálódását és elnasználódását is -okozza. Kiszedéskor és visz* szahelyezéskor ugyanis a karók egy része eltörik, a földbe beletört karótövek kprhadásnak indulnak és kártékony férgek (drótférgek, bogarak stb.) búvóhelyéül szolgálnak, melyek a szőlő romlását és a termelés csökkenését okozzák. A karók elhasználódásának növekedése pedig nemcsak a költségek, hanem a faanyag hiánya miatt is hátrányos, úgyhogy a karókitámasztás helyett más megfelelő megoldás alkalmazása nemzetgazdasági szempontból is fontos. A találmány alkalmas a fakarók alkalmazásával járó hátrányok megszüntetésére. A találmányt annak példaképpeni kiviteli alakját szemléltető csatolt rajzzal kapcsolatos alábbi leírás ismerteti. Az 1. ábra a szőlőkitámasztó szerkezetet alkalmazásában szemlélteti vázlatosan, a 2. ábra a szerkezet főkaróját, a 3—4. ábrák pedig a segédkaróját mutatják nézetekben, végül az 5. ábra a segédkaró felső részét nagyobb léptékben. Az 1. ábra egy szőlősort szemléltet. A szőlősorokban azok elején és megfelelő távolságokban pl. 50 tőkénként az —1— főkarók vannak a talajba beerősítve. A főkar óknak kellő merevítésük ill. kitárnasztásuk céljából célszerűen két száruk van (2. ábra), melyek —2— csuklópántok révén a szilárd anyagú, célszerűen betonból készült —3'— cölöpökkel vannak öszszekötve és ilymódon csuklósan a talajhoz erősítve. A főkarók összehajló szárai a szölőhajtások fölötti magasságban találkozva, — la—• végeikkel egymásnak támaszkodnak és azokban a kampós —4— feszítőcsavarok vannak alkalmazva, melyek a forgatókaros —5— csavaranyák révén menetes száruk irányában elmozgathatok. A főkarók között a —4— feszítőcsavarok kampóiba akasztott —6— tartóhuzal van a szőlőhajtások fölött a kellő magasságban kifeszítve, mely az —5— csavaranya elforgatásával lazítható vagy feszíthető. A szőlősorokban közbensőén alkalmazott —1— főkarókhoz folytatólagosan csatlakoztatható a —6— feszítőhuzal, mely célból azokban két irányban működő —4— fesztőcsavarok vannak (1. ábra jobb oldalán). A kifeszített —6— huzalra az egyes —7— levezető —8— huzalok vannak rácsavarással vagy burkolással ráerősítve, melyek alsó végükön a következő esztendőben ledobandó —7 a— cser csaphoz rögzíthetők. Ez célszerű rögzítés csak öreg szőlőültetvényeknél alkalmazható. Űj szőlő telepítésénél az egyes tőkékhez lenyúló —8— huzal vége a tőkék mellett a talajba erősített —9— cölöpök —9a— kampóihoz köthető. A —8— huzalok a szőlőkarók szerepét töltik be, melyekhez a —10— szőlőhajtások a szokásos kötözéssel hozzáerősíthetők és amelyek függőlegesen kifeszített helyzetüknél fogva biztos kitámasztást nyújtanak a termőhajtások számára. Az —1— főkarók között a —6— tartóhuzal kitámasztására szükségszerű számban ill. távolságokban pl. 10—15 tőkénként a —11— segédkarók vannak alkalmazva, (3—4. ábrák), melyek a talajba vert —12— cölöpökhöz a —13—• csap révén ugyancsak csuklósan kapcsolódnak. A —11— segédkaró célszerűen laposvas, melynek felső végén a —11a— rés van kimunkálva (5. ábra), melybe a —6— feszítőhuzal be- ill. kiakasztható. A —11a— rés lejtős kialakítása megakadályozza, hogy a—6— huzal abból szélokozta lengés hatására kiakasztódjék. Az —1— főkarók, —11— segédkarók és a