145097. lajstromszámú szabadalom • Szívóberendezés főleg papírgyártó gépekhez

145.097 3 A találmány célszerű kiviteli alakjában fémhuzalszövetet, páldául a Fourdrinier-féléhez hasonlót használnak. Ezt a szövetet először ónnal vonják be, majd közbenső gumiréteget hordanak fel rá, ahhoz hasonlót, amelyet „Tiegum" néven ismerünk. Ez viszonylag tiszta gumifajta, amely lágyabb annál, mint amelyet a szalag fő alkotóeleiméként használnak. Ennek folytán ez a lágy gumi a szövet hézagaiba be tud hatolni és így szoros kapcsolatot létesíteni. Ezután a szalag fő alkotóelemét képező anyagot ráöntik erre a közbenső gumirétegre. Ilyen módon az erősítőéiem mind mechanikai, mind vegyi szempontból a szalag belsejében szorosan kapcsolódik ennek anyagával, a lágyabb gumi alkalmazása pedig ^meggátolja a szövet szomszédságában légbuiborékok képződését. Ezek ugyanis korróziót okoznának és gyöngítenék a szalagot. Az erősítő elám elegendő mértékben nem-rugalmas ahhoz, hogy megakadályozza a szalag vetemedését akár zsugorodás, akár tágulás következtében, amellett azonban nem befolyásolja a szalag hajlékonyságát, amint ez a görgők felett elhalad és nem gátolja meg azt, hogy rajta keresztül elvezető nyílásokat lyukasszunk. A találmány kivitelére vonatkozó mintákat (példákat) a kísérő rajzokra való hivatkozással írjuk le. Ezekben az 1. ábra távlati vázlatként szemlélteti a találmány tárgyát képező szívóberendezést; 2. ábra a találmány előnyös kiviteli alakja szerinti szalag egy részének metszeti és távlati képe; 3. ábra a 2. ábrában látható szalag egy részének hosszirányú metszete; 4. ábra a 3. ábrában látható szalag egy részének felülnézete; 5. ábra a 4. ábra 5—5 vonala mentén készített keresztmetszete; 6. ábra nagyított keresztmetszete a szalag belső részének, amelyen az erősítő betétként használt szövet körüli lágyabb gumiból készült közbenső réteg látható; és a 7. ábra a szalag módosított kiviteli alakjának keresztmetszete, erősítő betétekkel a szalagnak mind a felső mind az alsó részében. Legelőször az 1. ábrát véve, az ábrázolt szívóberendezésben levő végnélküli 1 szalagot vagy hevedert látjuk, amely a párhuzamos 2, 3 görgőkre van szerelve, amely utóbbiakat a 4, 5 gépkeretben levő csapágyak tartják. Ezek alkalmasak arra, hogy például papírgyártó gépek állványára csavarozzák. Az 1 szalagon belül egy- vagy több 6 szívószekrény van, amelyekben a 7 vákuumvezetékek lévén légüres teret lehet létesíteni és amelyeknek 8 vákuum-imérőműszerük van. A szívószekrény felső felületén olyan kiemelkedő lap van, amelyet sorokban elhelyezett 9 lyukak, vagy nyílások jellemeznek. Ezek a szekrény belsejébe vezetnek és egyeznek a szalag nyílásaival, amint azt részletesebben a továbbiakban fogjuk leírni. Az 1. ábra tanulmányozása során megérthetjük, hogy, ha az 1 szalag a 2 és 3 görgők tengelye irányában elmozdul, például az előbbiekben megtárgyalt nyúlás és „hasasodás" következtében, a szalag összes nyílásai részlegesen, vagy akár teljesen is eltolódnak a szívószekrény megfelelő 9 nyílásaihoz viszonyítva, vagyis azokkal nem fognak egyezni. Ezen túlmenőleg, ha a szalag tengelyirányban tágul vagy zsugorodik és ezáltal a benne levő lyukak osztása nagyobb, vagy kisebb lesz, mint a szívószekrény 9 lyukjainak osztása, az eredmény az lesz, hogy ezek többé-kevésbé nem fognak egyezni. Ez a nem-egyezés rendesen fokozódni fog a szalag közepe táján levő minimumról a szegélyeken fellépő maximumig. A szalag szegélyein levő lyukak esetleg teljesen el is záródhatnak, aminek eredményeképpen a szalag eme részein nagyobb lesz az atmoszférikus nyomásból származó terhelés és ezzel együtt az ebből következő szal?.g-vetemedés, valamint a papírnak, vagy nemeznek száradásában észlelhető egyenlőtlenség. Az 1. ábrában a szalag hornyait mint párhuzamos, megszaikításnélküli hornyokat látjuk, azonban ez nem okvetlenül szükséges, egy más alternatívát a 2—5. ábrákban láttunk. A 2—5. ábrákra rátérve, azt látjuk, hogy az 1 szalagnak párhuzamos sorokban haladó, válaszfalakkal osztott 10 hornyai vannak. Az egyik sorban levők a szomszédos sorhoz viszonyítva lépcsőzetesen eltolódtak, mind hossz- mind keresztirányban, lásd a 4. ábrát. A hornyok szomszédos végeiken átlapolódnak, úgyhogy közöttük, a szalag keresztirányában nincsenek összefüggő választófalak. Ezeket a hornyokat úgy állítják elő a szalagon, hogy forgó élköszörűvel a külső felületéből kiköszörülik. Minden egyes 10 horony közepén az átmenő 11 nyílás található, amely az elvezető nyílás céljait szolgálja. A szalag alsó részében, és az összes 10 hornyok alatt elterülőén van a viszonylag kis lyukbőségű 12 huzalszövet. Ez a szövet lehet példánk okáért a 60 x 40 számú, ónozott foszforbronz, ónozott lágyacél —, vagy sárgaréz-huzalszövet. Ennek lánchuzaljai, vagyis azok amelyek a szalag kerületén futnak végig, sodrot^ vagy fonott huzalok (pászmák) lehetnek, a szalagon keresztirányban (a gép hosszirányában) haladó huzalok pedig nem sodrott, különálló szálak lehetnek. A szalag elkészítésekor a huzalszövetet először viszonylag tiszta, folyékony gumikeverékkel kell bevonni, úgy hogy abba teljesen beágyazódjék és hogy a szövet összes hézagjait a gumi kitöltse. A 2—5. ábrákban a belső gumiréteg a 13 pontozott felület jelzi, ezt a 6. ábrán nagyítva is látjuk. Ezrután kerül sor a szalag fő alkotó elemét képező anyag alkalmazására, amelyben a szokásos töltő-és keményítő anyagok vannak, majd a kétféle anyagot összevulikanizálják. A 11 lyukakat lyukasztással állítják elő, a 12 szövet pedig olyan minőségű, hogy a lyukasztó hatására tisztán legyen vágható, anélkül hogy a körülötte levő gumianyagot szaggatná. Megemlítjük, hogy a 10 hornyoknak és 11 lyukaknak a 2—5. ábrákban látható elrendezése ugyan előnyös, a találmány azonban ugyanúgy alkalmazható olyan szalagokra is amelyekben a hornyok* és lyukak más elrendezésűek és amelyekben hornyonként egynél több lyuk van. Ezeknek a lyukaknak a szívószekrény megfelelő szívónyílásaival való együttműködését részletesen tartalmazza a fentebb említett 421.604 és 622.644 számú angol szabadalmak leírása. Az olyan szalagokban amelyeken a szakaszokra osztott párhuzamos hornyok között, vagy az osztatlan párhuzamos hornyok között a szalag teljes vastagságával rendelkező hosszirányú részek vannak, az erősítőelemek, mint különálló hosszirányú