145084. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet számtárcsás számolómű kezdeti helyzetbe való visszaállítására

Megjelent: 1959. augusztus 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.084. SZÁM 42. p. OSZTÁLY — AA—328. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Szerkezet számtárcsás számolómű kezdeti helyzetbe való visszaállítására Általános Géptervező Iroda, Budapest Feltalálók: Peremenczky József és Stekl György, Budapest. A bejelentés napja: 1957. április 17. A találmány tárgya szerkezet számtárcsás számolómű kezdeti -'helyzetbe való visszaállítására, amelynél közös, szakaszonként ! hornyokkal ellátott tengelyen csapágyazott, kilincsként működő visszaállító rugóval felszerelt számtárcsák vannak alkalmazva, mely hornyokkal a tengelynek saját irányában való elmozdulásakor a visszaállító rugók vagy kilincsek végei kapcsolódnak, míg a tengely el nem mozdult helyzetében a visszaállító rugók vagy kilincsek végei a tengely hengeres részével érintkeznek. Ismeretesek a számtárcsák számlálók, amelyek a számlálandó jelenségek vagy folyamat által kibocsátott, vagy azzal kapcsolatos mechanikus, vagy esetleg mechanikaira átváltoztatott, ismétlődő jelenségek számát regisztrálják. Az ismert számlálót vázlatosan az 1. ábra mutatja. A szerkezet több, közös 6 tengelyen egymás mellett lazán csapágyazott 1, 2, 3, 4 tárcsából áll, amelyek mindegyikének kerülete mentén 10 számjegy, 0—9-ig van elhelyezve. Az első 1 számtárcsát a számlálandó jelenség továbbítja, pl. a 7 kilincs által. Az összes tárcsák 0-helyzetéből kiindulva, először az 1 első tárcsa hagyja el a 0-helyzetét, majd a 9-es számjegy elérése után tovább folytatva forgását, visszakerül 0-ra és a mellette levő 2 tárcsa egy lépést tesz 0-ról l-re, úgy hogy a számláló most a „10" számot regisztrálja. Hasonlóképpen történik a számlálás és tizesátvitel más tárcsára minden tárcsánál a 9-es számjegy után. Erre az átváltásra ismert módon kis 5 fogaskerekek szolgálnak, amelyek a rajzban nem ábrázolt módon, két tárcsával vannak kapcsolatban olymódon, hogy äz egyik tárcsának 9-ről 0-ra való lépésekor a szomszéd tárcsa éppen egy számjegygyei való továbbítását közvetíti, egyébként a fogaskerék azonban nem forog. Bizonyos alkalmazásoknál szükséges az előző működésnél tetszőleges álást elért számláló szerkezet 0-ra, való visszaállítása. Az eddig ismert megoldások hátrányai: a visszaállító szerkezet az ismert legkisebb típusú számlálókra helyszükséglete miatt nem alkalmazható, a szerkezeti kivitel finommechanikai jellegű alkatrészeket tartalmaz, amelyeknek előállítása költséges. Nagy tömegben gyártott, pl. telefonközpontokban használatos kisméretű elektromágneses működésű szátnlálókhoz — éppen fent említett tulajdonságaik miatt — az eddig ismert megoldások nem alkalmazhatók. A találmány tárgyát képező újfajta visszaállító szerkezet előnyei a következők: a) kis helyszükséglet; b) egy alkatrész (a számtárcsatengely) kivételével finom megmunkálást nem követel, ezért olcsón előállítható; c) kialakult típusú, esetleg tömegben gyártott számlálóknál egyszerűen felszerelhető; d) a tárcsákra szerelt alkatrész csekély súlya, amely gyakorlatilag a tárcsák tehetetlenségi nyomatékát sem növeli meg; e) a tárcsákra szerelt alkatrész csak igen csekély imértékfoen növeli a tárcsák súrlódását a tengelyen; f) megmarad a csak egyes ismert kiviteleknél fennálló azon előny is, hogy a számtárcsák 0-helyzetükből mindkét forgási irányban elmozdulhatnak. A találmány szerinti újfajta, a számlálót visszaállító szerkezetnél, melynek a 2. ábra egyik kiviteli példáját mutatja, minden számtárcsába be van szerelve egy, pl. spirálalakú ;

8 rugó, amelynek belső vége a tárcsa agyán keresztül a tengely felületére támaszkodik. A 9 tengelyen a tárcsák között azokon a helyeken, ahol a 8 rugók végei nem támaszkodnak fel, hornyok vannak, pl. 10 vagy 11 szerinti kiképzésben. A tengelyt rugó — pl. 12 vállra támaszkodó 13 nyomó spirálrugó — a normális üzemi helyzetében tartja. Forgási irányban ekkor a tengelyt pl. egy —• a vallanak egyik kimarásába belenyúló 14 csap biztosítja elfordulás ellen.