145075. lajstromszámú szabadalom • Mesterségesen hűtött adócső-anód és eljárás annak előállítására
Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.075. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — MA—741. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Mesterségesen hűtött adócső-anód és eljárás annak előállítására Magyar Adócsőgyár, Budapest > Feltaláló: Heininger József budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. október 2. Mint ismerétes, nagyobb teljesítményű adócsöveket mesterségesen (víz- vagy léghűtéssel) szükséges hűteni. Ily csöveknél ugyanis az anód annyira felmelegszik, hogy tartós üzemeltetése hűtés nélkül nem lehetséges. A hűtés lehetővé tétele céljából éppen ezért többnyire maga az anód egyben a cső burájának egy részét is képezi. E fémanód vákuumzáró módon van összeforrasztva a búra — többnyire üvegből készült — többi részével. Ai anód leginkább hosszú cső alakú, mely egyik végén zárt, húzott fémcsőből szokott általában készülni. Az anódnak és ezzel együtt a csőnek a hűtőbe való behelyezhetőisége végett az üvegbura (nyak) felőli oldalán minden esetben gyűrűs peremet szokás alkalmazni. Ez a perem hivatott a hűtő megfelelő peremére felfeküdni és így a csövet hordozni. E gyűrűs peremet az eddigi megoldások szerint úgy erősítik az anódra, hogy az anód anyagából a nyak közelében egy részt leesztergálnak, tehát az anódcső falvastagságát a nyak felöli oldalon jelentősen csökkentik, ilymódon egy felfekvő pereim képződik, amelyre azután a gyűrűt felfektetik és az anódcsővel összeforrasztják. Ennek az ismert megoldásnak, noha általánosan használt, megfigyeléseink szerint számos hátránya van. Bár az ismert megoldás látszólag tetszetős, hiszen az anódcső éppen azon a felén van levékonyítva, ahol az üveggel össze lesz forrasztva, ami előnyösnek látszik, azonban kísérleteink során megállapítottuk, hogy a valóságban beforrasztási szempontból a levékonyítás adott esetben semminemű előnyt nem jelent. Ezzel szemben hátrányos az anódfal levékonyítása, amivel az egész cső mechanikai szilárdsága eléggé kritikus helyen csökken. Ilyen szempontból hátrányokat jelent éppen az, hogy a levékonyítás olyan helyen történik, amely az anód víz- vagy léghűtött részei és mesterségesen nem hűtött részei közötti határt képez, és ez az egész cső időelőtti tönkremeneteléhez vezethet. Hátrányt jelent azonban e levékonyítás nemcsak ily mechanikai okok miatt, hanem azért is, mert a gyűrűs perem és az üveggel való összeforrasztási hely között az összeforrasztás céljaira egy fémgallért szokás ültetni a nyakrészbe és ha az anódcső fala vékony, úgy ez szerkezeti nehézségeket idéz elő. Egy ismét másik hátránya az ismert konstrukciónak az, hogy maga a levékonyítás időtrabló művelet. Célunk volt a fenti hátrányok kiküszöbölése és oly konstrukció kidolgozása, ahol a szükséges gyűrűs perem az anódcső levékonyítása nélkül biztosan felszerelhető, ami a cső mechanikai szilárdságának megjavulását és ennek révén az adócső minőségi javulását eredményezi és annak időelőtti tönkremenetelét megakadályozza. Találmányunk tárgya ezek szerint mesterségesen hűtött (víz vagy léghűtéses) adócső, melynél az anód egyik végén zárt csőalakú test, mely egyben az adócső burájának egy részét képezi és mely a bura többi részével vákuumzáró módon van összeolvasztva, ahol az anódra ezen összeolvasztási hely felöli végén egy gyűrűs perem van felszerelve és jellemezve van az egyenletes falvastagságú csőalakú anódba vágott horonyban elhelyezett fémhuzalhoz legalábbis a nyakrésszel ellentétes oldalon támaszkodó és az anódhoz forrasztott gyűrűs peremmel. Találmányunk értelmében tehát nem szükséges levékonyítani meglehetősen hosszú szakaszon az anódcső falát, hanem abba csupán egy mély hornyot kell vágnunk, pl. esztergálnunk e horonyba fémhuzalt kell elhelyeznünk, amely az anódcsőre helyezendő gyűrűs peremnek már elegendő támaszkodást biztosít. Természetesen éppen úgy, mint eddig is e gyűrűs peremet azután magához az anódcsőhöz kell forrasztanunk. Maga a horonyban elhelyezett fémhuzal is természetesen mind az anódcsőhöz, mind pedig a gyűrűs peremhez hozzá lesz forrasztva. Elegendő ily fémhuzalt a gyűrűs peremnek csupán egyik felén, célszerűen az anódcsőnek a bura többi részeivel való összeolvasztási helyével, tehát a nyakrésszel ellentétes felén alkalmazni. Találmányunkat részletesebben a mellékelt ábrák