145064. lajstromszámú szabadalom • Geiger-Müller cső
Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.064. SZÁM 21 g. 18-21. OSZTÁLY — SCHA—65. ALAPSZÁM Geiger- Müller cső Dr. Schay Géza, akadémikus, Deinjén Zoltán, vegyészmérnök és Juhász Endre, vegyészmérnök, mindhárman Budapesten A bejelentés napja: 1957. augusztus 31. A találmány Geiger—Müller-féle számolócsövekre, azaz olyan gáztöltésű villamos kisülőcsövekre vonatkozik, melyekben ionizáló hatású sugárzás hatására gázkisülés jön létre, amely a cső sajátos gáztöltése folytán nyomban ki is alszik és így a csövet a sugárzás intenzitásának mérésére való műszer és/vagy számolókészülék működtetésére teszi alkalmassá. A találmány célja a fenti ismeretes csövek olyan új szerkezeti kialakítása, melynek folytán rendeltetésüknek az eddig ismereteseknél jobban tudnak megfelelni, és a találmány elsősorban, de nem kizárólag, az olyan csövek tökéletesítését célozza, melyek egyik elektródáját a csőalakú bura tengelyvonalában helyet foglaló fémdrótszál, rendszerint rugóval megfeszített wolframdrótszál, másik elektródáját,a bura belső falfelületére felvitt vékony vezetőréteg, rendszerint óndioxidréteg, gáztöltését pedig nemesgáz és halogén, pl. neon és bróm, alkotják. A találmány annak felismerésén alapszik, hogy az ilyen csövek működése lényegesen tökéletesíthető, ha gondoskodunk arról, hogy az elektródák közti villamos erőtér szigorúan egyenletes eloszlású legyen, még a szálelektróda végeinek környezetében is. Ennek folytán a találmány szerinti cső szálelektródáját, mely a csőbura falán átnyúló kivezetéssel csak a cső egyik végén rendelkezik, ezen elektróda mindkét vége környezetében egy-egy olyan árnyékolószerv veszi körül, melyet a szálelektródával koncentrikus tengelyű egy-egy üvegcsövecske alkot és ezek belső átmérője 1 és 4 mm közötti, a szálelektródát körülvevő hossza pedig legalább a csőbura belső átmérőjének fele, mimellett ezen árnyékoló üvegcsövecskék egymással célszerűen azonos külső és belső átmérőjűek, és falvastagságuk legfeljebb 3 mm, célszerűen 1 és 2 mm közötti lehet. Emellett igen célszerű, ha a toldásmentes csőbura falfelületén levő vezető óndioxidréteg mindkét végén egyenletesen, úgyszólván élesen határolt, célszerűen akként határolt, hogy hossza az árnyékolószervek egymás felé néző végei közt mért távolságnál nagyobb, de az árnyékolószervek egymástól távolabb fekvő végei közti távolságnál célszerűen és a csőbura hengeres részének hosszánál mindenesetre, kisebb legyen. Eddig ugyanis az ilyenfajta csöveket rendszerint olyan kialakításban készítették, melynél üvegcső alkotta árnyékolószerv csak a szálelektródának a feszítőrugóhoz erősített végét vette körül, az elektróda másik vége pedig vagy a csőburafalba, azon átnyúlóan, volt beolvasztva, vagy pedig a burához olvasztott rúdalakú tartóhoz volt, rendszerint abba való beolvasztása útján, erősítve. Az óndioxidbevonat pedig végein nem volt élesen határolt és hossza rendszerint a csőbura toldatlan hengeres részének hosszával volt egyenlő, minthogy azt a csőbúra belső felfelületére általában olyan eljárásokkal vitték fel, melyek a cső egész belső falfelületén létesítettek bevonatot. Ezeket a bevonatokat a keményüvegből készült bura belső falfelületébe beégették, ami azután a bura üvegtechnikai megmunkálását olymértékben megnehezítette, hogy a csőburát mindkét végén ho'zzáolvasztott toldatokkal kellett ellátni, hogy végeinek lezárása és a kivezetések beolvasztása lehetséges legyen. Ennek folytán egyrészt nem volt lehetséges olyan csövek készítése, melyek szóbanforgó vezetőbevonata mindkét végén egyenletesen határolt lett volna, és a toldalékdarabok hozzáolvasztási helyei egyrészt hibaforrást képeztek, másrészt pedig a szálelektróda pontos központosítását nehezítették meg. A találmány szerinti csövet és vezetőbevonat alkotta elektródájának előállítását, melyre a találmány szintén kiterjed, alantiakban egy példában a csatolt rajzzal kapcsolatban ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a cső tengelymenti vázlatos hosszmetszete, a