145050. lajstromszámú szabadalom • Kormányszelep diagramíró

Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.050. SZÁM 42. k. 8—14. OSZTÁLY — MI—216. ALAPSZÁM Kormányszeiegs diagramíró Miskolci István oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. május 18. Vasúti járófművék légfékberendezésének alkotórésze az a szelep (kormányszelep), mely fékezés alkalmával átereszti a magasnyomású levegőt a segédlégtartályból a fékhenger dugattyúja mögé. E szelep helyes működésén alapul a légfékek megbízhatósága, ezért rendkívül fontos, hogy az új, vagy időszakos javításból kikerült korrnányszelepek az előírt minőségi feltételeknek eleget .tegyenek. E minőségi feltételek a kprmányszelep állapotának vizsgálatát, valamint működésének előre megszabott időközön (4—180 mp) belüli gyorsaságát írják elő. Addig míg diagrammíró nem állott rendelkezésire, a javított kormányszelepet átvevő meós közeg stopperórával a kézéiben figyelte a fékpad feszmérőit. Ez alól a kényelmetlen és sok hibaforrással rendelkező eljárás alól mentesítette a meósokat a diagrammíró, melynek diagrammjából azonnal; látni lehet a mintadiagrammtól való eltéréseket és következtetni lehet a szelep működésénél még fennálló esetleges, rendellenességekre. A diagrammíró működésének elve az, hogy a fővezetékben és a légtartályban a fékezőszelep működtetése alkalmával előálló nyomásváltozásokat egy regisztráló szerkezet felrajzolja a forgó papírdobra. Miután a felvétel ideje igen széles határok között ingadozik, az íródobot kétféle sebességgel (egy fordulat ideje 10 mp és 50 mp) kell működtetni. Azonkívül kényszerkapcsolatot kell létesíteni a fékemeltyű működése és a papírdob forgása közt oly módon, hogy a dob a fékemeltyű megrnozdításakor a másodperc tizedrésze alatt induljon és a fékezés befejezésekor ugyanilyen rövid idő alatt állva maradjon. Ezért a papírdob lazán fut a tengelyén egy állandó fék hatása alatt, mely a dobot azonnal megállítja, amint a hajtószerkezet tárcsájával az; öszszaköttetése megszűnik. A jelenleg hazánkban és a külföldön használatban levő kormányszelep-diagrammírók a nyomásváltozások mérésére egyben azok feljegyzésére Bourdon-csöves feszmérőket használnak. E feszmérők mutatóinak tengelyére; van szerelve a festéktartályt és írótűt hordozó kar. Ez a megoldás nem tökéletes, mert az aránylag hosszú írókar végén működő írószerkezet visszahat a feszmérő tengelyére és a mérés pontosságát veszélyezteti. A festéktartály és a kapilláris írócső tisztántartása sok kényelmetlenséggel jár. Külön figyelmet és munkát igényel még az. írókaroknak a papírhengerre való ráhelyezése és a felvétel utáni leemelése1

. A bejelentés tárgyát képező találmány mindezeket a hiányosságokat megszünteti. A filigrán alkatrészekből álló feszrnérős írószerkezetet felcseréli egy robusztus felépítésű indikátorfejjel. A találmány szerinti megoldás nem fékezi a papírdobot, hanem az addig kézzel ráhelyezett írószerkezetet hozza kényszerkapcsolásba a fékemeltyű mozgásával. így az, írókarok tömegét, mely a papírdob tömegének kb. egy tizedét teszi, kell alig 1 mm úton mozgatni. Azzal, hogy a fékezett dob elmaradt, a hajtómotor igénybevétele csökkent, a berendezés megbízhatósága növekedett. A csatolt rajzok 1 ábrája a bejelentés tárgyát képező szerkezetiét elölnézetben, a 2. ábra felül nézetben mutatja, a 3 ábra a fogaskerékhajtás áttételeit, a 4 ábra jobb oldalnézetét, az 5 ábra az elektromos elvi kapcsolást ábrázolja. Az 1. ábrán ,,M" motor (esetünkben egyszerű gramofonmotor) tengelyén ékelt ,,I" kúpkerék hajtja a „E," előtéttengelyre ékelt „II" kúpkereket. Az ugyancsak „Ej"előtéttengelyre ékelt „III" homlokkerék hajtja a „E2" előtéttengelyen lazán futó „IV", „V" és „VII" homlokkerekekből álló, egj'mással szoros kapcsolatban levő kerékcsoportot, A 2. ábrán látható, hogy e kerékcsoport. „V" és „VII" homlokkerekei a ,,P" papírdob „F" tengelyén lazán futó „VI" és. „VIII" homlokkerekefcet hajtják éspedig „V" a vele azonos átmérőjű „VI"-ot (áttétel 1:1), a „VII" a nálánál ötször nagyobb átmérőjű „VIII"-at (áttétel 1:5). A papírdob „F" tengelyére, széniben a lazán futó „VI" és „VIII" kerekekkel, a „4" és „3" elektromágnesek vannak: ékelve, melyek tekercsei a „k" kefehíd (1. 1. ábrán) és a középen elhelyezett csúsztatógyűrűk útján feszültség alá helyezhetők. A feszültség alá helyezett mágnes magához, rántja a tőle 0,5 mm távolságban lazán futó fogaskereket és a „F" főtengely a behúzott fogaskerék fordulatszámával forog. A „M" motor és a „E2" előtét közé iktatott „I—IV" fogaskerekek (1. 3. ábra) megfelelő vá-