145040. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázáramú porterhelésének mérésére

Megjelent: 1959. július 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.040. SZÁM 42. e. 23. OSZTÁLY — KO-661. ALAPSZÁM Berendezés gázáram porterhelésének mérésére A Magyar Állam, mint a feltalálók, Koncz István és Szabolcs Gábor budapesti lakosok jogutóda A bejelentés napja: 1953. augusztus 22. Kazánok porszéntüzelésénél fontos, hogy a füstgáz porterhelését és a pernye éghető részének mennyiségét ismerjük. Ezekből az adatokból ugyanis megállapíthatjuk, hogy jól működnek-e a pernyeleválasztók és jól-e a tüzelés. Ilyen ellenőrzést eddig csak időnként végeztek. Az eljárás az volt, hogy a kéménybe szondát vezettek be és ezen át ugyanazzal a sebességgel, amellyel a füstgáz a kéményben áramlott, füstgázpróbát szívtak ki belőle külön kis ventillátorral porleválasztón át. Az átszívott füstgázmennyiséget a szívóvezetékbe iktatott mérőperemmel mérték. Ez a porterhelésmérő berendezés nem volt alkalmas egyhelyben való állandó használatra, mert a kis villamosmotor és ventillátor nem bírja a kazán hosszú üzemidejét. Azonkívül a motor vagy a ventillátor meghibásodása a mérőberendezés kiesését okozza. Mivel a jó üzemvitelhez a füstgáz pernyeterhelésének és a pernye éghető tartalmának állandó ellenőrzése kívánatos, a találmány szerint az elszívást oly módon oldottuk meg, hogy az elszívóvezetéket a kémény füstgázkinyomó ventillátorának szívócsonkjába kötöttük, a berendezésen átszívott füstgázmennyiség mérését pedig a porleválasztó előtti és utáni nyomás különbségének mérésével. A két ábra a találmány szerinti mérőberendezés két példáképpeni megoldási alakját tünteti fel. Az 1. ábra olyan egyszerű megoldás beépítési vázlatát mutatja, amelynél a pernyegyűjtő edény közvetlenül a pernyeleválasztó aljára van erősítve és a differenciálmanométerek is a pernyeleválasztónál vannak, a 2. ábra viszont olyan megoldást, amelynél a pernyegyűjtő és mérőedényt és a differenciálmanómétereket lehoztuk a tüzelőállás műszertáblájára. Az 1. ábrán feltüntetett mérőberendezés szerkezeti részletei, a következők. A kéményből az 1 szondán át szívatjuk a füstgázpróbát a 2 ciklonba. A szívást úgy kapjuk, hogy a ciklon 4 szívóvezetékét a kémény füstgázventillátorának szívócsövébe kötjük. A szívás erősségét a 4 szívóvezetékbe szerelt 5 elzárószeleppel szabályozhatjuk. A ciklon aljához van a leválasztott pernyét gyűjtő 11 edény kapcsolva. Mind a ciklon köpenye, mind a gyűjtőedény 3 szigetelő réteggel van burkolva, nehogy a füstgázban levő nedvesség bennük kondenzálódjon. A berendezésen átszívott füstgázmennyiség és a ciklon szívóvezetéke ellenállásának mérésére két U-csöves differenciálmanométert használunk, amelyeket a 6 táblára szereltünk. A 9 manométerrel mérjük az átszívott füstgázmennyiséget, mégpedig úgy. hogy az U-csöves manometer egyik szárát az 1 szondacsőbe, közvetlenül a ciklon előtt kötöttük be, a másik szárát pedig közvetlenül a ciklon után a 4 szívócsőbe. Mivel a ciklonon átszívott füstgázmennyiség függ a ciklon-előtti és utáni nyomás különbségétől, a gazmennyiség a 6 differenciálmanométer által mutatott A pi nyomáskülönbségből meghatározható." A második 10 U-csöves manometer rendeltetése a 4 szívócső ellenállásának, vagyis eltömődése mértékének a mutatása. Ezért ennek a manométernek másik szárát nem közvetlenül a 4 szívócső elejébe, vagyis közvetlenül a ciklon mögé, hanem végébe, vagyis a 8 ventillátor szívócsövéből való elágazásába kötöttük. Az utóbbi manometer által mutatott zlp2 nyomáskülönbség annál

nagyobb lesz, mennél nagyobb mértékben tömődött el a 4 szívócső. A 2. ábrán feltüntetett megoldás, mint már fentebb említettük, lényegében csak abban különbözik az 1. ábrán feltüntetettől, hogy a 11 pernyegyűjtőedényt és a 9 és 10 manómétereket a tüzelőállásnál felállított 6 műszertáblára erősítettük. A 2 ciklonban leválasztott pernyét a 12 csövön vezettük le a ü esetleg üvegcsőből készült gyűjtő- és mérőedénybe, és a manométerek bekötővezetékeit megfelelően meghosszabbítottuk. A 2. ábrán a megfelelő részek jelölésére ugyanazokat a számokat használtuk, mint az 1. ábrán. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés gázáram porterhelésének, kiváltképpen kéményen át távozó pernyemenynyiségnek mérésére, melyre jellemző, hogy a mérendő gázáramrészt elszívó szonda és az