145030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kártevőirtószer előállítására
o Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.030. SZÁM 45. 1. OSZTÁLY — FA—325. ALAPSZÁM Eljárás kártevőírtósser előállítására VEB Farbenfabrik Wolfen cég, Wolfen, (Bitterfeld kerület) NDK Feltalálók: Prof. dr. Maier-Bode Hans (Wolfen) és dr. Kötz Gottfried (Dessau) vegyészek. A bejelentés napja: 1957. február 18. Német Demokratikus Köztársaság béli elsőbbsége: 1956. március 6. Az irodalom szerint trietilfoszfitnak diklóracetaldehiddel a benzol forráspontjánál való cserebomlásakor dietil-2- klórviniifoszfát képződik. Javasolták már e vegyület alkalmazását kártevők irtására. A vegyület valóban jó rovarölő hatású, egyúttal azonban a melegvérű állatokra is erősen mérgező hatású. A halálos egyszeri adag (DL 50) patkányoknál, szájon át adagolva, a közölt adatok szerint 7,4 mg/kg patkány. Azt találtuk, hogy ez a kétségtelenül súlyos hátrány kiküszöbölhető és hogy ugyanolyan hatásos rovarölő szer állítható elő, ha a trialkilfoszfitokat, pl. a trietilioszfitot és a diklóraoetaldehidet a benzol forráspontja alatti, előnyösen 30 C° alatti hőmérsékleten reagáltatunk. Az új termékek az irodalomban dialkil-2- klórvinilfoszfátokként megjelölt vegyületektől igen előnyösen abban különböznek, hogy azokat a melegvérűek jól tűrik. így pl. a trietilfoszfitból diklóraoetaldehiddel, benzoics oldatban 15—20 C°-on keletkező termék halálos dózisa (DL 50) 100—120 mg/kg, mimellett a levéltetvek és szövőatkák a termék 0,015%-os vizes oldatával permetezve elpusztulnak. A tésztabogarak (tribolium-fajták) lárváinak halálos adagja 100 g lisztre 0,005 g. Ha az új terméket nagy légritkítás mellett szakaszos desztillációnak vetjük alá, úgy lényegesen magasabb hőmérsékleten desztillálnak át, mint az irodalomban ismertetett dialkil-2- klórvimlfoszfátok. 1. példa 600 súlyrész benzolban oldott 255 súlyrész trietilfoszfithoz 15—18 C° kavarás közben 2 óra leforgása alatt hozzácsepegtetünk 400 súlyrész benzolban oldott 180 súlyrész diklóraoetaldehidet. 1 órán át 20 C°-on továbbkavarunk, majd az oldószert vákuumban, kb. 30 C°-on lepároljuk. A maradékot (310 súlyrész, d20 = 1,123) további tisztítás nélkül felhasználjuk kártevőirtószerek készítésére. Alkalmas összeállítás pl. a következő: 10 súlyrész az eljárás termékéből, 20 súlyrész poiioxetilezett fenol, 30 súlyrész klórbenzol, 30 súlyrész butánol és 10 súlyrész parafinolaj. Ezt az anyagot 0,15— 0,25%-os vizes hígításban levéltetvek, szövőatkák és csípőrovarok irtására használjuk. 2. példa 400 súlyrész benzolban oldott 130 súlyrész trimetilfoszfit oldatába 12—15 C°-on kavarás közben becsepegtetünk 400 súlyrész benzolban oldott 120 súlyrész diklóracetaldehidet. A további feldolgozás az 1. példa szerint történik és 190 súlyrész, d20 = 1,356 fajsúlyú terméket eredményez. E termék 40 súlyrésze, 50 súlyrész poiioxetilezett fenollal és 10 súlyrész klórbenzollal keverve és 0,85 %-os vizes hígításban permetezve a szövőatkákat és levéltetvek et igen jól irtja. Szabadalmi igénypontok: Eljárás kártevőirtószer előállítására dihalogénacetaldehidekből és trialkilfoszfitokból, melyre jellemző, hogy a reakciót 60 C° alatti, célszerűen 30 C°-nál nem magasabb hőmérsékleten foganatosítjuk és a reakció termékét adott esetben iners-, hordozó-, töltő-, oldó-, nedvesítő-, emulgáló- és tapadószerekkel vagy egyéb - kártevőirtószerekkel keverjük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. I486. Terv Nyomda, 1959. — Felelős vezető: Gajda László
