145029. lajstromszámú szabadalom • Ragasztószer, főként gumitalpak felerősítésére

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.029. SZÁM 22. i. OSZTÁLY -- EE-428. ALAPSZÁM Ragasstósxer, főként gumitalpak felerősítésére Bőr-, Cipő-, Szőrmeipari Kutató Intézet, Budapest, mint a feltalálók: Engelsmann Jenő, tudományos osztályvezető, Sólyom B. Zoltán, tudományos osztályvezető, Bodnár László, tudományos munkatárs és Halmi Gábor, főmérnök, budapesti lakosok jogutódja. A bejelentés napja: 1956. október 9. Ismeretes, hogy a cipőiparban a vulkanizált gumitalplemezek, formagumitalpak, mikrocellás forma és lemeztalpak, valamint a transzparens (áttetsző) és a nyers (krepp) gumitalpak felerősítése általában ragasztással történik. Ehhez a ragasztáshoz a -múltban részint természetes gumi-alapú, részint pedig — újabban — neopren-alapú ragasztóanyagokat használnak. Az eddig ismeretes természetes gumi-alapú ilyen ragasztószerek (az ún. önvulkanizáló kétrészes gumitalp-ragasztók) a korszerű, tömeggyártással dolgozó cipőiparban, egyáltalán nem felelnek meg a gyakorlati követelményeknek. Nagy hátrányuk lassú száradásuk, ami kizárja a korszerű tömeggyártási technológiában való alkalmazásukat, emellett a szilárdsági (követelményeket sem elégítik ki; az ily módon ragasztott gumitalpak a cipőgyártásban alkalmazott további műveletek (marás, csiszolás) során könnyen leváltak. A cipőgyártásban alkalmazott gumitalp-ragasztószereknek *a megfelelő ragasztószilárdság mellett főként kétféle követelményt kell kielégíteniök: egyrészt a felhasználásig huzamosabb időn át is tárolhatóknak kell lenniök, másrészt pedig a felhasználáskor lehetőleg .gyorsan kell szilárd és tartós- kötést létesíteniök. E követelményeket az említett önvulkanizáló, kétrészes ragasztószerek esetében oly módon igyekeztek kielégíteni, hogy kétféle oldatot kiszítettek, ezek egyike a természetes gumi -mellett a vulkanizálás útján létrejövő kötéshez szükséges ként, ill. kéntartalmú anyagot tartalmazta szerves oldószerben oldott, vagy megfelelően eloszlatott állapotban, míg a másik rész, ugyancsak oldott természetes gumiban eloszlatva, a vulkanizálás megindításához szükséges serkentőanyagot tartalmazta. A két részt azután közvetlenül felhasználás előtt össze kellett keverni, amikoris a vulkánizálódási folyamat megindult és a ragasztandó részek összeillesztése után létrehozta a — mint már említettük, a nem eléggé gyors és nem kielégítő szilárdságú kötést. Az említett hátrányok kiküszöbölése érdekében alkalmaztak már másfajta, gyorsabb kötő és nagyobb szilárdságú gumitalp-ragasztószereket is. Ilyenek a külföldön gyártott neopren-alapú ragasztószerek, amelyekhez a gyors kötés biztosítására olyan adalékokat adnak, amelyek a neoprén polimer-molekuláinak térhálós kötését idézik elő. Ilyen adalékként legjobban a többfunkciós izocianátok váltak be, mint amilyenek pl. a „Desmodur" néven forgalomba kerülő trifenilmetántriizocianát készítmények. Az említett neopren-alapú gyorsragasztószerkombinációk lényegesen jobbak ugyan a cipőipari felhasználás szempontjából a korábban használatos „önvulkanizáló" természetes gumi alapú ragasztószereknél, hátrányuk azonban, hogy a mikrocellás gumitalpak esetében nem nyújtottak megbízható felerősítést, a transzparens gumitalpak esetében viszont ezekkel a ragasztószerekkel nem lehetett kellő ragasztószilárdságot elérni. Gazdasági szempontból hátrányos továbbá a neoprénnek a természetes gumiénál jóval magasabb ára és hazai viszonyaink között nehezen beszerezhető volta. A találmány célja, hogy a fenti hátrányok kiküszöbölésével olyan, külföldről a neoprénnel lényegesen könnyebben beszerezhető és viszonylag olcsóbb nyersanyagokból készülő ragasztószert hozzon létre, amely mind a száradás ill. kötés gyorsasága, mind ragasztószüárdság és technológiai sajátságok szempontjából teljes mértékben megfelel a korszerű cipőipari tömeggyártási technológia követelményeinek. A találmány szerinti ragasztószer alapanyaga természetes kaucsuk, amelyhez a kívánt tulajdonságok biztosítása érdekében természetes vagy mesterséges gyantát, továbbá valamely fémoxidot adunk. Az ily módon összeállított és megfelelő szerves oldószerben oldott ill. eloszjatott ragasztó alapanyagokhoz azután a felhasználás előtt az ismert izocianát-adalékot adjuk hozzá, amelynek hatására a ragasztószer gyorsan szilárduló és nagyszilárdságú kötést biztosít. A találmány szerinti ragasztószer tehát az ismert neopren-alapú, ugyancsak izooionátokkal szilárdított ragasztószei-ektől abban különbözik, hogy a neoprén, vagy más műanyag helyett a jóval olcsóbb természetes kaucsukot alkalmazza, olyan