145021. lajstromszámú szabadalom • Redukáló tachiméter körívek között történő lécleolvasással
,:2 145.021 a fenti kifejezés második tagját képeztük és ezt csak egy konstans a/2-értékkel kell megnövelnünk, hogy az a cos2 a száltávolságot kapjuk. Ezt oly módon érjük el, hogy az 02 középpontból R x + + a/2 = R2 sugárral húzunk egy harmadik kört és ekkor már az 02 -ből R x sugárral húzott kört el is hagyhatjuk (a 2. ábrán még szaggatott vonallal bejelöltük). Az O-pontból húzott egyenesnek — amelyeknek a hajlásszöge a kezdőirányhoz (Oj 02 ) a magassági szög kétszerese (2a) — a két folytonos vonallal húzott kör közé eső része a/2 cos la -j- a/2 = a cos2 a lesz. Meg kell jegyeznünk, hogy a konstans a/2 érték hozzáadása nem történik egészen szabatosan, mert a nagyobbik kör középpontja 02 és a mérés az O-ból húzott egyenes mentén történik. Ez csak 2« = 0° és 2 a =180° esetén adódik a nagyobbik kör sugarának irányában, minden más esetben ettől kis mértékben eltér és 2<* = 90°-nál legnagyobb az eltérés, A nem pontosan sugárirányban történő mérésből származó eltérés azonban olyan csekély, hogy gyakorlatilag elhanyagolható. Pl. R2 = 50 mm és a = 2 mm esetén 2 a = 90° maximális eltérési helyen a hozzáadott a/2 távolság mindössze 0,48 ^-nal lesz hosszabb, mintha pontosan sugárirányban adtuk volna hozzá. Természetesen a gyakorlatban használatosabb kis magassági szögek esetén az eltérés még kisebb. Ez a két kör tehát a távolságmérő diagramokat helyettesíti, csak a távcső a- magassági elfordulásai esetén 2 «-helyen kell a körök között a függőlegesen tartott lécről leolvasást végeznünk. A látómezőben pl. alul megjelenő kört ráállítjuk a léc nulla-osztására és a felső kör és a függőleges szál metszéspontjánál leolvashatjuk a lécről a vízszintes távolság 1/100-részét, ha a Kx -et 100-nak választottuk. Az ismeretes Idiagram-tachiméterek távolságmérő görbéi 100-as szorzóállandóra készülnek. Mivel a 3 m-es tachiméteres léc nulla-osztása műszermagasságban — vagyis 1,40—1,50 m-en — van, a távolságmérés 150—160 m-ig lehetséges kényelmesen. Sokszor szükséges ennél nagyobb távolságok — kevésbé pontos — megmérése, ezért célszerű 200-as szorzóállandóra is távolságmérőszálak bevezetése. Az ilyen szál azonban csak vízszintes távcsőállás esetén felezi a két távolságmérő kör közötti távolságot, pozitív magassági szögek mellett a látómezőben felül levő résznek kisebb, az alul levőnek nagyobbnak kell lenni, hogy a két szélső kör között leolvasható léc-részt pontosan felezze, negatív magassági szögeknél pedig fordítva. 200-as szorzóállandóval készült mérőszálnak úgy kell kettéosztani a 100-as szorzóállandóval készült száltávolságot, hogy a fco cos2 a , felső at = - , az also pedig a2 = 2ki — 1/2 sin 2 a fco cos 2 a , , •„ I = legyen, amikor ai -f- a2 = 2 ki + 1/2 sin 2 a = a cos2 <*. A számítások azt mutatják, hogy a közbeeső 200-as szorzóállandóra ilyen követelmények mellett szerkesztett .mérőgörbe is kör a szokásos magassági szög-határokon belül. Ennek a körnek a középpontja (03 ) az O-ban az alapirányra (Oi 02 ) merőlegesen húzott egyenesen van (lásd a 3. ábrát). Az 03 középpont a pozitív magassági szögek oldala felé van kis mértékben az — O-hoz képest eltolva, sugara (R3 ) akkora, hogy az 03 -ból rajzolt kör a két szélső távolságmérő-görbe közötti távolságot a 2a=0° helyen pontosan felezze. Ily módon a látómezőben három távolságmérő kör látszok. Az alul látszó alapkört állítjuk a függőlegesen tartott léc nulla-osztására és a felső körnek a függőleges szállal való metszéspontjánál olvassuk le a vízszintes távolság 1/kj részét, a középső kör és a függőleges szál metszéspontjánál pedig a vízszintes távolság V2 ki részét. Célszerű az O3 középpontot az üveggyűrű forgástengelyébe venni, akkor • a középső távolságmérő kör egyben az üveggyűrű központosító (centrírozó) köre. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a látómezőben ennek a körnek a képe mindig változatlan helyen jelenik meg a látómező közepén, ezért ezt vízszintes irányzó-szálként alkalmazhatjuk. Az okulár mögött elhelyezett szállemezen csak egy függőleges szálnak kell lenni, amely mentén a léc-képről a leolvasásokat eszközöljük. B) Magasságkülönbség-mérés A magasságkülönbség mérésére szolgáló görbék ugyancsak körökké módosulnak akkor, ha a magassági szög («) kétszeresénél olvassuk le, tehát ugyanarra az üveggyűrűre vihetjük rá a magasságkülönbség mérésére szolgáló görbéket is, amelyen a távolságmérő körök már vannak (4. ábra). Rajzoljunk két kört tetszés szerinti R4 sugárral oly módon, hogy a két kör középpontja (O4 O5) az O-ban emelt merőlegesen legyen felfelé fcO és lefelé egymástól b/2 távloságban (b = — k2 ahol k2 a magasságméréshez választott szorzóállandó" pl. 10, 20, 50 vagy 100). Ez a két kör az alapirányban (Ov 0 2 ) metszi egymást, erre merőleges irányban az O-ból húzott egyenes mentén a távolságuk b/2. Egyszerűen igazolható, hogy az O-ból az alapirányhoz (Ox 0 2 ) 2 «-szöggel húzott egyenesnek a két kör közé eső része b/2 sin 2 a. Ismeretes, hogy a magasságkülönbség mérésére szolgáló szálak távolságának függőleges léctartás esetén b sin a cos «-nak. kell lenni, ami írható ilyen alakban is: lin 2 « b — 2 Tehát a 4. ábrán felrajzolt két kör között 2ahelyeken a magasságkülönbséget olvashatjuk le a függőlegesen tartott lécről k2 szorzóállandó mellett. Az ily módon rajzolt körök azonban teljesen függetlenek az előző három távolságmérő-körtől, tehát a látómezőben most már öt kör látszódna. Ez nemcsak az áttekinthetőséget zavarja, hanem azt is okozza, hogy a magasságkülönbség-méréshez a léc nulla-osztását az alapkörről egy másik körre kell átállítani, a most rajzolt két kör közül az alsóra, vagyis mérés közben a távcsövet kis mértékben el kell mozdítanunk. Abból a célból, hogy mérés közben a távcsövet csak egyszer kelljen a léc nulla osztására állítani, továbbá,
