145004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-toluolszulfonil-karbamidok előállítására
2 145.004 A reaktiótermékek izolálása és tisztítása önmagukban ismert módszerek szerint történik. Példa: 1. 4 g pHtoluolszulfonairnid nátriumsó és .4,3 g S-benzil-N-butiltiokar'baminátot felveszünk 10 ml etücelloszolveban és 20 órán át hevítjük 100°on. Lehűlés után. vízzel hígítjuk a reakcióelegyet, majd éterrel többször kirázzuk. A visszamaradó lúgos oldatból savanyítással kristályos csapadékot nyerünk, mely vizes alkoholos kristályosítás után 128—129°-on olvad. Eredmény: 3,2 g p-toluolszulíonil-butilkarbaímid. 2. 1.71 g p-toluolszulfonamid oldva 15 ml acetonban és 3,80 g káliumkarbonát jelenlétében becsepegtetve 2 ml benziltiokarbonilklorid. 8[ óra utókeverés után a besűrűsödött reakcióelegyet acetonmentesítjük, víziben felvesszük és némi változatlan kiindulási termék kiszűrése után megsavanyítjuk. A kivált olajos terméket éterrel extraháljuk, majd bepárlás után a kristályos maradékot petroléterben vesszük fel és így különítjük el az íN-p-toluolsziuJfonil-S-benzil-tio-i karbamináfbot, melynek! o. p-ja 128—130°. Az így kapott terméket butilarnin felesleggel reagáltatjuk 5 órán át 100°-on és az aminfedesleg ledesztiUálása után kapott olajat 2nNaOH-ban vesszük fel, kevés éterrel eltávolítjuk mellőle a kísérő szennyezéseket és a lúgos oldatot megsavanyítjuk. Kristályos terméket nyerünk, mely vizes alkoholból átkristályosítva, fentivel azonos 128—129° olvadáspontú p-toluolszulfonil-butilkarbamid. 3. 3,42 g p-toluolsziulfonamidot fenti módszerrel acetonos közegben reagáltatunk 3,2 ml metiltiokarbonüklioriddal, 7,6 g káliuimkarbonát jelenlétében. A 2. példában leírt módszert követve olajos tiokarbamináthoz jutunk, melyet izolálás nélkül közvetlenül izobutilaminnal reagáltatunk. A fent leírt módon feldolgozott reakciótermékből 172—173°-on olvadó p-toluolszulfonilizO'bu'lálkarbarnidot nyerünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás CH3 — x ^Ri )•—S02 —NH—CO—NC (I) ^ / \R2 képletű p-toluolszulfonilkarbamidok előállítására (mely képletben R, és R2 hidrogént,, alkil-, aralkiil-, vagy ariigyököt jelent) azzal jellemezve, hogy CH„—< -SO,—X képletű vegyületeket reagáltatunk ,R, ^Rn (II) (III) képletű vegyületekkel, mely képletekben Rt és R2 ugyanazt jelenti mint az (I) képletben, X és Y pedig reakcióképes maradékokat jelent, melyeik közül az egyik szükségszerűen a >N—CO—S—R csoportot és a másik a HN— csoportot tartalmazza, és melyek R—SH képletű vegyületek kilépése közben reagálnak. (Utóbbi képletekben R lehet hidrogén, alkil, aralkil, vagy aril és H jelent hidrogént, vagy azit helyettesítő kationképző anyagot pl. alkálifödém, alkáli, NH4 stb.). 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a reakciót indifferens közegben, hígítószerek jelenlétében végezzük 40° feletti hőmérsékleten. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a reakciót bázikus közegben, vagy savlekötő szerek jelenlétében végezzük. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Igazgatója H84. Terv Nyomda, 1959. -. Felelős vezető: Gajda László
