145004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-toluolszulfonil-karbamidok előállítására
o Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.004. SZÁM 12. o. 11—18. OSZTÁLY — GO-551. ALAPSZÁM Eljárás p'toluolsxulfonil'karbamidok előállítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Windholz Tamás A bejelentés napja: 1956. szeptember 8. Az N-p-toluolszulfonil-N'-butilkarbamid (G. és izocianátok reagáltatásával, stb. Erhart: Naturwissenschaften 4 93, 1956.), mint A második reakciócsoport kiindulási termékei vércukorcsökkentő hatású gyógyszer növekvő egyrészt a p-toluol-szulfonil-S-alkiltiokarbamifontossággal bír az utóbbi időben. nátok, melyek a p-toluol szulfonsav eddig is-Azt találtuk, hogy fenti típusú, alábbi meretlen származékai, másrészt az ammónia, CH3 — <^ \— S0 2 — NH — CO — N<^ 1 (I) \ / ^R2 képletű toluolszulfonilkarbamidok, mely képletben RÍ és R2 hidrogént, alkil-, aralkil- vagy aril-gyököt jelent) előnyösen előállíthatók oly módon, hogy CH3 -<^ \_S0 2 -X (II) képletű vegyületeket reagáltatunk /Rí Y C (III) \R2 képletű vegyületekkel, mely képletekben Rí és R2 ugyanazt jelenti mint az (I) képletben, X és Y pedig reakcióképes maradékokat jelent, melyek közül az egyik szükségszerűen a > N — — CO — S — R csoportot és a másik a HN < csoportot tartalmazza, és melyek R — SH képletű vegyületek kilépése közben reagálnak. (Utóbbi képletekben R lehet hidrogén, alkil, aralkil vagy aril és H jelent hidrogént, vagy azt helyettesítő kationképző anyagot, pl. alkáliföldfém, alkáli NH4 stb.). Attól függően, hogy melyik kiindulási termék tartalmazza a > N — CO — SR csoportot, fenti reakciókat két általános csoportra oszthatjuk. Az első csoport kiindulási termékei egyrészt a p-toluolszulfonamid, illetőleg nátrium, kálium vagy ammoniumsója, másrészt az S-alkil-tiokarbaminátok és nitrogénen szubsztituált származékaik mint pl. az S-metil-N-butil-tiokarbaminát, vagy az S-benzil-N-izobutil-tiokarbaminát, amelyek önmagában ismert módszerekkel állíthatók elő, pl. alkiltiokarbonilkloridok és a megfelelő aminek, vagy merkaptánok illetőleg a megfelelően szubsztituált aminek (pl. butilamin, benzilamin, dietilamin stb.). A p-toluolszulfonil-S-alkiltiokarbaminátokat úgy állítjuk elő, hogy a p-toluolszulfonamidot, illetőleg nátrium, kálium, vagy ammoniumsóját acilezzük a megfelelő alkiltiokarbonilkloridokkal. Fenti két csoportba sorolt reakciók általános kivitelezési módja, hogy a két komponenst közvetlenül vagy oldószer jelenlétében reakcióba hozzuk. Minthogy a kilépő merkaptánok általában savanyú jellegű vegyületek, célszerű a reakciót bázikus közegben végezni. Így pl. dolgozhatunk piridinben, trietilaminban, dimetilanilinban vagy ezek jelenlétében, de dolgozhatunk anorganikus savlekötő ágensek jelenlétében, mint pl. ammonia, nátriumkarbonát, nátriumacetát stb., valamint igen hasznos valamely komponenst, pl. alkálifémsó formájában reakcióba vinni. A reakció a legtöbb esetben önmagától is beindul, de a folyamat teljessé tétele céljából az elegyeket még utómelegítésnek vetjük alá. Az optimális reakcióidő és hőfok esetenként változik, de igen sok függ az S-alkil vegyületektől, melyek különböző reakciókészsége szabja meg az alkalmazandó feltételeket. Ezektől függően választjuk me? a közeget is, amely lehet önmaga is bázikus, de lehet indifferens oldószer, pl, dimetilf or mamid, dioxán stb. Jól felhasználhatók a hidYoxiltartalmú vegyületek, némely esetben a víz, de általánosságban az alkoholok, fenolok, glikolok, melyeket úgy választunk meg, hogy forrpontjuk közel essen a reakcióhoz megkívánt hőfokhoz, és lehetőleg mindkét komponenst oldatban tartsák.