144983. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus hajtómű vontatási célokra, különösen mozdonyok égési turbinával való hajtásához

2 144.983 Az 1 turbina tárcsás 2 tengelykapcsoló útján 3 hajtóműházzal van összekötve, amelyről a for­gató nyomaték az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 25 kardáncsuklók útján a vontató jármű egyes járműalvázaka vagy tengelyeire adódik át. A hajtóműház mellső része 4 szalag­fékkel van ellátva. A menetsebességből és a! tur­bina forgatónyomatékából származtatott impul­zusok szabályozó 5 szerkezetet vezérelnek, amely 6 kapcsolószerkezetet működtet. Nagyobb sebességű fokozatra való kapcsolás a következőképpen megy végbe: Az; 5 szabályozó a menetsebesség, vagyis az 1 turbina fordulatszámának növekedésekor vá­lasztott fordulatszám esetén a 6 szervmotor áramkörébe impulzust ad. A hajtógázok beöm­lésének például 7 fojtószeleppel illetőleg a gázok hőmérsékletének például gázkiboesátásl útján való csökkentésével a 6 szervomotor csökkenti az 1 turbina teljesítményét és a 3 hajtóműház sebességi okozatát kikapcsolja. A sebességfoko­zat kikapcsolásának pillanatában, amikor a tur­bina üresen kezd futni, a szervomotor a turbina fordulatszámát úgy szabályozza, hogy ez; illeszt­ve legyen a legközelebbi nagyobb sebességre való bekapcsoláshoz (szinkronizálás). Nagyobb fordulatszámok esetén a turbinarotort például a 4 szalagfékkel kissé fékezzük, ha azonban a for­dulatszám növelendő, a 7 fojtószelepet jobban nyitjuk. Abban a pillanatban, amikor a fordu­latszámok szinkronizmusát elértük, a 6 szervo­motor beiktatja a nagyobb sebességű fokozatot és lehetővé teszi a hajtógázcknak teljes hasznos teljesítménynek megfelelően az 1 turbinába va­ló beömlését. Kisebb sebességű fokozatra való kapcsoláskor a leírt folyamat hasonló módon megy végbe, azonban azzal: a különbséggel, hogy az 5 szabá­lyozó az 1 turbina fordulatszámának csökkené­sére illetőleg forgatónyomatékának növekedé­sére vált ki. A sebességfokozatoknak szervomotor útján eszközölt leírt önműködő kapcsolását a talál­mány értelmében két okból választottuk. Az egyik ezek közül az, hogy a kapcsoló- és rete­szelőszerkezet ellenállásait leküzdj ük és a kap­csolási folyamatot teljes egészében gyorsítjuk. A másik ok abban a körülményben rejlik, hegy égési turbina esetén sem a hallás, sem a látás szerve nem teszi lehetővé a kapcsolásra alkal­mas időpont helyes megítélését. A további 2—4. ábrákon a találmány szerinti mechanikus hajtómű tulajdonképpeni házának példakénti kiviteli alakját tüntettük fel, még­pedig a 2. ábrán hosszmetszetben, a 3. ábrán keresztmetszetben, végül a 4. ábrán részben metszett fölülnézetben. A találmány szerinti hajtóműház lényegében három részből áll: az, I szalagfékházból, a tulaj­donképpeni II hajtóműházból és a III elosztó­házból, amelyből a hajtást 25 kardáncsuklók továbbítják. Az I részben a fent már említett 4 szalagfék van. E fék a szokásos módon van kialakítva és illesztve csatlakozik a 6 szervomotorhoz, apiely a szalagféket vezérli. A tulajdonképpeni II hajtóműház előtétten­gelyes reverzáló- vagy fordító hajtóműként van kialakítva és mind az előremenet, mind a hátra­menet számára egyenlő áttételi viszonyokat lé­tesítő és a lehető legkisebb számban alkalmazott fogaskerekékkel van ellátva. A ház fölső részé­ben két tengely van ágyazva (3. ábra), mégpe­dig a 8 f őelőtéttengely és a reverzáló vagy for­dító 9 előtéttengely. A 8 illetőleg 9 tengelyen ' vannak a sebességfokozatokat létesítő 14, 15, 16 illetőleg 17, 18, 19 kerekek forgathatóan ágyaz­va, amelyek ezekkel a tengelyekkel körmös ten­gelykapcsolók útján kapcsolhatók, amint ezt a továbbiakban még ismertetjük. A 8 és 9 ten­gellyel szemben lehajtó 26 tengely van elren­dezve. Ezen 20, 21, 22 kerekek vannak ékelve, amelyek a 8 illetőleg 9 tengelynek a sebesség­fokozatokat létesítő 14, 15, 16 illetőleg 17, 18, 19, kerekeivel kapcsolódnak. A forgatónyomaté­kot a lehajtó 26 tengelyről ékelt 23, 24 kere­kekből álló hajtás vezérlő 27 tengelyre viszi át, amelyen 25 kardáncsuklók vannak. A 8 főelőtéttengelyt körmös 11 tengely kap­csoló hajtó 28 tengellyel köti össze, amelyen az 1 turbina tengelykapcsolójának helytálló 2 tár­csája van ékelve. A reverzáló 9 előtéttengelyt (4. ábra) egymás­sal állandóan kapcsolódó, két egyenlő 10 és 12 fo­gaskerék hajtja, amelyek körmös 13 tengelykap­csoló útján a turbinatengellyel vannak, kapcsol­va. A 10 illetőleg 12 kerék gördülő 29 és, 30 il­letőleg 31 és 32 csapágyban van ágyazva, ame­lyek 33 illetőleg 34 harántfalban vannak elren­dezve. E harántfalak egyrészt merevítik a haj­tóműház, 35 testét, másrészt a 10, 12 hajtás olaj­fürdőjét tároló 36 kamrát alkotnak. A 8 f őelőtéttengely mellső vége a 10 fogaske­rék agyában elrendezett gördülő 37 csapágyban van ágyazva. Hasonló módon van ágyazva a re­verzáló 9 előtéttengely is a 12 fogaskerék agyá­ban elrendezett 38 csapágyban (4. ábra). Az első 15 fokozatot alkotó 14, 17, 20 fogas­kerekekből, a második fokozatot alkotó! 18, 21 fogaskerekekből és a harmadik fokozatot alkotó 16, 19, 22 fogaskerekekből álló egyes sebesség­fokozatok egyaránt; elkülönített önálló 39, 40, 41 kamrákban vannak ágyazva, amelyeket kettős 42, 43, 44 és 45, 46, 47 harántfalak alkotnak. E harántfalak az átviendő forgató nyomatékokkal való terhelésre alkalmas, módon merevítik a haj­tóműház 35 testét. A 39, 40, 41 kamrák egyide^­jűleg az egyes, sebességfokozatok hajtóműjének olaj fürdőjét tároló önálló tereket alkotnak. A 42 —47 harántfalakban gördülő csapágyak vannak elrendezve; amelyekben valamennyi se­bességfokozat 14 — 22 fogaskerekei agyuknál fogva vannak ágyazva. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén ez az ágyazás célszerűen úgy van kialakítva, hogy mindegyik fogaskerék agya mindkét oldalon egy-egy csapágyban (pél­dául- a 21 fogaskerék agya a 48 és 49 csapágy­ban) van ágyazva. A sebességi okozatok fogas­kerekei illy módon kapcsolódásuk közvetlen kö­zelében vannak ágyazva, úgyhogy a megfelelő 8, 9, 26 tengelyeken hajlító nyomatékok föllé­pése majdnem teljesen ki van zárva. A találmány értelmében oélszerű, ha a kör­mös kapcsolók beiktatásukkor az egyes sebesség­fokozatokra elősiettető hatást fejtenek ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom