144979. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítés spirálrugós sínszegekkel
2 144.979 Fülecsszerűen kialakított fejű rugalmas szegek önmagában ismeretesek, Ezek a beverési csúcs körül hajtogatott szalagrugóból állnak, úgy hogy hégyzetkeresztmetszetű szegszár keletkezik, míg a szabad vég fülecsszerűen van kialakítva és a sín lefogására szolgál. A vezető gondolat a két szalagrugó alkalmazásánál a sín lefogására szolgáló szörítóerő fokozása volt. Ezeknek az ismert szegeknél azonban hiányzik a sín vezetésére illetve a beverési mélység határolására szolgáló ütköző. Másrészről ismeretesek hajtogatott szalagrugóból való bordás rugalmas szegek. Ez a borda azonban a síntől elfordított oldalon van, nem, szolgál a sín vezetésére és nincs is. beveréshatárolókérít kialakítva. A rugalmas szegek kellő besziorításával kapcsolatban fellépő nehézségeket a találmány szerinti sínszegek teljesen kiküszöbölik. A »zegek helyesen vannak beszorítva, amikor a sínvezető ütköző a talpfa felületén illetve alátétlemez alkalmazása esetében, az alátétlemezen felfekszik. Nincs szükség külön idomszerekre vagy mérőeszközökre annak megállapítására, vajon a rugalmas szögek kellően vannak beszorítva és jól ülnek. Egy pillantással meg lehet állapítani, vajon a sínszegek kellően vannak-e beszorítva. Márpedig a rugalmas szegek előnye csak kellő beszerelés és beszorítás esetében érvényesül. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra az új sínleerősítés elölnézete. A 2. ábra felülnézete. A 3. ábra alaprajza. A 4—10. ábrák a találmány tárgyának más kiviteli alakjait szemléltetik. Az 1—3. ábrák szerinti megoldásnál az 1 sín 2 talpfával a 3 talpfán nyugszik. Közvetlenül a 2 síntalp mellett a 3 talpfa 4 furataiban foglalnak helyet a rugalmas sínleerősítő szervnek A és B szárai. A leerősítő szerv rugószalagból áll. Az A és B szárak egész hosszukban hasábalakúak és a rugószalagnak az alsó szárvégen való hajtogatásával létesülnek, Az A és B szárak felső végét közös 5 borda köti össze egymással, mely a 2 síntalp számára ütközőként szolgál és egyúttal a leszorító szerv beverését határolja. Az A és B szárakat összekötő 5 borda, mely ugyanabból az acélrugószalagból van, mint a szárak, a talpfa 7 felületén fekszik fel, amikor a leszorítószerv egészen be van verve és így helyesen van megszorítva. Az 1 sínnek a 3 talpfán való leerősítése a körívben fülecsszerűen spirálrugóként kialakított 6 szootókarokkal történik, melyek a sín irányát követik és lappal fekszenek fel a 2 síntalpon. A 6 szorítókaroknak a 2 síntalpon felfekvő 8 végei egyenesek és egész hosszban fekszenek fel a 2 síntalpon. Emellett a 8 szalagrugóvégek a 2 síntalp hajlásának megfelelően rézsútosak. A 4. és 5. ábrák a sínleerősítő szervnek egyszarú szög alakjában kiképezett, más kiviteli alakját szemlélt étik, melynek szára két egymáson felfekvő 9 és 10 szalagrugóból van kialakítva, mely rugók négyzetalakú szárkeresztmetszetté egészítik ki egymást. A szárat alkotó 9, 10 szalagrugók merőlegesek a 2 síntalpra és az 1 sín vezetésére szolgáló szalagrugó felső szárvége derékszögben és az 1 sínnel párhuzamosan 5 ütközőként meg van hajlítva és a talpfa felületén laposan felfekszik. Az 1 sín lefogására szolgáló 8 szalagrugóvég1 élre állítva 6 szorítókarként hátrafelé van hajlítva és körívben fülecs alakjában a síntalp fölött előre van vezetve.' Hogy a 8 rugószalagvégnek a 2 síntalpon való lapos felfekvését biztosítsuk, a rugószalag 90°-kai el van csavarva. A 8 rugószalagvég itt is egyenes és a keveréshatárolásként szolgáló 5 ütközővel összhangban, úgy van kialakítva, hogy meghúzott állapotban a 2 síntalp fölé nyúló része ezen teljesen felfekszik, A 6, és 7. ábrák az 5. és 6. ábrákon feltüntetetthez hasonlóan kiképezett rugalmas szeget szemléltet. Az 1 sín leszorítására szolgáló 8 szalagrugó azonban élre állítva keskeny oldalával fekszik fel a 2 síntalpon. A 8. és 9. ábrák oly kétszárú rugalmas sínszeget szemléltetnek, melynél az* A és B szárakat a sín irányát követő szalagrugók alkotják. A sín felé néző 9 szalagrugók a felső szárvégen közös 5 sínütközővé vannak kihajlítva, mely ebben az esetben széles oldalával van a 2 síntalp felé fordítva. A sín lefogására szolgáló 8 szalagrugóvégek, körívben, fülecsszerűen hátrafelé vannak vezetve és laposan fekszenek fel a 2 síntalpon. A 8 szalagrugóvégeket körívben vagy körívhez, hasonlóan a sín felé is lehet kihajtani. A 10. és 11. ábrák kétszárú spirálrugós rugalmas sínszeget szemléltetnek, melynél az A és, B szárakat alkotó 9 és 10 szalagrugók a sín irányát követik és laposan fekszenek. A baloldali 6 szorítókar spirálalakban bal felé van kihajlítva. A 8 szalagrugóvég emellett 90°-kai el van forgatva, a 2 síntalpon való lapos felfekvés biztosítására. A jobboldali 6 szorítókar élre állítva követi a sín irányát és a 8 szalagrugóvég keskeny oldalával fekszik fel a síntalpon. A találmány szerinti spirálrugós, sínszegek előnye, hogy a sín nagy ütközők között kifogástalanul és; jól van vezetve; a talpfa úgyszólván bordával van ellátva a sín vezetésére. Azonkívül lehetővé válik valamennyi leerősítő szervet egységesen és helyesen meghúzni anélkül, hogy ehhez idomszerekre vagy mérőeszközökre volna szükség. További előny, hogy a szalagrugóvégeik nagy felületekkel fekszenek fel a síntalpon. Ezáltal valamennyi vágányrésznek tartós feszülése és minimális kopása van biztosítva. Szabadalmi igénypontok: 1. Sínleerősítés spirálrugós sínszegekkel, melynek szárai legalább két, egymás fölött vagy egymás mellett fekvő, a sínszög beverési csúcsa köré. hajtogatott szalagrugóból állnak, azzal jellemezve, hogy a szalagrugó egyik vége a síntalpon fekszik fel, míg a másik vízszintes helyzetű, a sín irányában fekvő ütközőt alkot a síntalp vezetésére és a sínszegnek a talpfába való beverési mélységének határolására, mimellett a sín lefogására szolgáló szalagrugó körívben vagy körívhez hasonlóan az ütközőt alkotó szalagrugótól fülecsszerűen el van hajlítva és végével a síntalpon fekszik fel. 2. Az 1. igénypont szerinti sínleerősítés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sínt lefogó szalagrugó a sín irányában ki van hajlítval és
