144976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textil, bőr, papír víztaszító kikészítésére alkalmas szer előállítására és annak felhsználására

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.976. SZÁM 8. h. OSZTÁLY — VA-634. ALAPSZÁM Eljárás textil, bőr, papír víztaszító kikészítésére alkalmas szer előállítására és annak felhasználására A Magyar Állam, mint a feltalálók: dr. Vágó György 70% és dr. Halász Istvánné 30%, budapesti lakosok jogutóda A bejelentés napja: 1956. április 24. A szakirodalom és a szabadalmi leírások igen nagy száma foglalkozik a víztaszító kikészítéssel. Annak ellenére, hogy erre a célra már igen sok számú anyagot és eljárást ismertettek és ajánlottak, mégis a gyakorlatban —• főleg textíliák esetében — az alumíniumszappanos inmpregnálás terjedt el. Igen sok közlemény és szabadalcím foglalkozott a zsírsavak kölönböző fémsóival, mint hidrofobizáló anyagokkal, azonban ezek rendszerint vagy nem adták a kívánt hatást, vagy gazdaságilag előnytelenek voltak az olcsó alumíniumsóval szemben. A fent általánosságban ismertetett eljárások legfőbb hátránya mégis abban rejlik, hogy a velük való impregnálás úgynevezett kétfürdős, eljárás alkalmazását teszi szükségessé. Ez volt az oka annak, hogy a szakemberek olyan impregnáló anyagokat kerestek, amelyekkel a kezelés egyszerűbb, egyetlen kezelő fürdő alkalmazásával megoldható. Ennek a célnak elérése érdekében váltak közismertté az olyan eljárások, amelyek főleg az alumíniumszappanokat valamilyen szerves oldószerbén oldva, vagy védőkolloiddal emulgált állapotban —• pl. enyvben — kívánták felhasználni. Az oldószeres' eljárások a gyakorlatban egyáltalán nem váltak be, mivel rendkívül költségesek és komplikált berendezéseket igényeltek az alkalmazott oldószer visszanyerése miatt. A védőkolloid használata sem vezetett célhoz, annak ellenére1

, hogy a vele történő kezelés már egyszerűbb, mint az oldószerek alkalmazása esetén, de ebben az esetben a víztaszító hatást erősen lerontotta az alkalmazott hidrofil védőkolloid jelenléte. A legegyszerűbb megoldásnak az kínálkozott volna, hogy a közismerten jó víztaszító hatást. adó zsírsavas alumíniumsókat valamilyen szerves oldószerben, pl. metil- vagy etilalkoholban állítjuk elő, majd ennek az oldatnak, a hígításával készítjük: el a hidrofobizáló fürdőt. Ez: az, út azonban műszakilag nem, járható, mivel köztudomágú,: hogy, az alumíniumzsírsavas sók oldószeres oldatok vízzel történő hígítása során kicsapódnak. Ekkor terelődött a figyelem olyan főleg bázikus fémzsírsav komplexek alkalmazása felé, amelyeket ugyan valamilyen oldószeres közegben célszerűen 1—4 szénatomszámú alifás alkoholban vagy ketonban állítunk elő, de ezek az oldatok már tetszés szerinti mértékben hígíthatok vízzel és így egyfürdős eljárással felvihetők az impregnálandó anyag felületére és az: alumíniummal egyenértékű, vagy még jobb víztaszító hatást adnak. Erre a célra a gyakorlatban legjobban a bázikus krőim (3) -zsírsavkomplexek váltak be. Azonban ez az anyag sem tekinthető hiba nélkülinek. Ugyanis, a krómzsírsavkomplexek egyrészt költségessé tették az eljárást, másrészt a felhasználásuk nem terjedhetett ki pl. világos és fehérszínű textiliákra, mivel a króm (3)-sók zöldes színe azokat, elszínezte. A találmány a fent isimertetett mind gazdasági, mind műszaki —• elszíneződés — hátrányokat kiküszöböli és egy olyan bázikus alumínium és krámzsírsavkomplex előállítását és alkalmazását adja meg, amelynél megmaradtak a króm (3) -zsírsavkomplexből eredő valamennyi előnyök — tehát a jó hidrofobizáló hatás, egy fürdőből történő felvitel az impregnálandó anyag felületére — és emellett lényegesen olcsóbb, továbbá a kedvezőtlen zöldes elszíneződés sem tapasztalható. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a bázikus alumínium zsírsavsó azon hátránya, hogy szerves, oldószeres törzsoldataik vízzel történő hígítása során kicsapódnak, teljes egészében megszüntethetők, illetve a bázikus króm (3) -zsírsavsók kedvezőtlen hatásai —•, elszíneződés és gazdasági előnytelensége — kiküszöbölhetők, ha olyan hidrofabizáló szert állítunk elő, amely bázikus alumínium és króm (3) -sók keverékéből áll. Azt, találtuk, hogy ez a keverékkomplex mindaddig megtartja a króm. (3) -sóknál már megismert kedvező hatásokat, amíg a króm és alumínium atomok aránya 1 :4-nél kevesebb. Ez, a kedvező hatás minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a bázikus alumínium krómzsírsavas sók oldószeres oldatai összekeverése és öregbítése során olyan kevert alumínium, króm zsírsavkornplex micéllákat alkotnak, amelyeknél