144950. lajstromszámú szabadalom • Átfolyásos mélységi folyadékmintavevő

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.950. SZÁM 5. a. 1—19. OSZTÁLY — MA-709. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Átfolyásos mélységi folyadékmintavevő Bányászati Kutató Intézet, Budapest. Feltaláló: Mazalán Pál, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. május 11. Az átfolyásos folyadékmintavevők arra szolgálnak, hogy fúrt kutak bármely szelvényéből az ottani mélységi viszonyoknak megfelelő folyadékmintát vehessünk. A mintavétel alapelve az, hogy egy alul-fölül szelepekkel ellátott csövet nyitott állapotban engedünk le a kérdéses mélységre. Amint a folyadékmintavevő a kívánt szelvényt elérte, a külszíntől a leejtett súllyal vagy elektromos árammal végzik a szelepek bezárását. A leejtett súly működése sok esetben bizonytalan, mert a kútnak a függőlegestől való természetes elhajlása megakadályozza a súlynak a zárószerkezetre való felütését, vagy a súrlódás folytán annyira lecsökkenteni az ütőhatást, hogy az a szelepek bezárására nem elegendő. Az elektromos vezérlés céljából villamos kábelre van szükség, amelynek szerkezeti kivitele a mélységben uralkodó nagy nyomás folytán nagy vastagságokat tesz szükségessé és olajban történő vizsgálatoknál olajálló gumi alkalmazását kívánja meg. Mindezeket a hibaforrásokat kiküszöböli a találmány szerinti szerkezet. A két ábra a találmány szerinti eszköz egy kiviteli példáját tünteti fel. Az 1. ábra a mintavevő metszetét, amikor nyitott állapotban, a 2. ábra pedig, amikor zárt állapotban van. A nem rozsdásodó acélból készült (1) cső mindkét végén befelé nyíló rugós (2) szelepekkel van ellátva. A rugós szelepek szárainak egyik végén (3) szeleptányér, másik végén (4) alátét tárcsa van. Az (5) szeleprugó leszorítására a mintavevőn csavarmenettel a mintavevő testhez erősített (6) lyukgatott hüvely vagy járom van. E járom belső felső felületének támaszkodik a becsukott szelep tárcsája; amikor a szelepet a rugó-hatással szemben ki akarjuk nyitni, a rugót összenyomjuk. Ugyanekkor a járom és a szeleptárcsa közé olvadó vagy oldódó anyagot helyezünk (1. sz. ábra). Ez az alátét anyag tartja nyitva a mintavevő szelepeit, amelyek csak akkor csukódnak be, amikor a kitámasztó anyag elolvad, ill. feloldódik (2. sz. ábra). Ismeretes már viszonylag alacsony hőmérsékleten olvadó anyagoknak hasonló célra való felhasználása; az eddigi alkalmazáshoz azonban elektromos áram volt szükséges az olvadási hő előállítása céljából. Jelen esetben erre az áramforrásra és ellenállásokra szükség nincs, mert az oldási hőt a geotermikus gradiensnek megfelelő természetes hőmérséklet szolgáltatja. Az eszköz beépítése a fúrt kútba úgy történik, hogy a rugót összenyomjuk, a szelepszár tárcsájára elhelyezzük az olvadó, ill. oldódó anyagot. Az eszköznek ebben a helyzetben a mélybe való lehaladás közben az alsó szelepen át be, a felső szelepen át pedig kifelé áramlik a furatot kitöltő folyadék; amint a mintavevő a mintavétel szelvényét elérte, annak lefelé bocsátása megszűnik és a tárcsa és a járom közé helyezett olvadó (oldódó) test egyre kisebb térfogatúvá lesz, majd teljesen eltűnik. Erre a szeleptányér a szelepülésre szorul és a mintavevő-testben levő folyadékot bezárja. A folyadékminta a zongorahúrral, amelyen a mintavevő függ, visszahúzható és a mélységi folyadékminta a kívánt vizsgálatok céljaira felhasználható. A találmány tárgyát képező mintavevő nagy előnye egyszerűsége; sem problematikusán működő ütősúlyt, sem elektromos áramot nem igényel.