144932. lajstromszámú szabadalom • Elektrohidraulikus féklazító

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.932. SZÁM 36. b. 7. OSZTÁLY — HO—183. ALAPSZÁM Elektrohidraulikus féklazító A Magyar Állam, mint a feltalálók, Horváth Károly és Romhán István jogutódja, Budapest A bejelentés napja: 1951. április 10. Az eddig ismert elektrohidraulikus féklazítóknál a dugattyút visszatérítő rugókat a féklazítón kívül helyezték el, a szabályozó rugókat pedig a tetejére szerelték. Ilyen elrendezés mellett a szerkezetnek nagy körvonalméretei adódtak, ami igen komoly hátrányt jelentett. Ugyanis e berendezéseket főleg daruknál alkalmazzák s éppen a daruk tetején vannak felszerelve. Ha tehát a féklazítóknak a körvonalméretei nagyok, akkor az épület magasságára ez kedvezőtlenül kihat. Az ismert berendezéseknél a dugattyút mozgató folyadék szállítására szolgáló szivattyút hajtó motor á szivattyú fölött van elhelyezve, ami miatt a forgó részek tömege viszonylag nagy, továbbá a dugattyú-rudak egyrészt hoszszúak, másrészt nagy körön helyezhetők csak el. A találmány szerinti elektrohidraulikus féklazító az eddig ismert hasonló célú berendezéseknél lényegesen kisebb méretek mellett biztosítja a féklazítás műveletének maradéktalan elvégzését. A találmány lényegét a csatolt rajzmellékleten bemutatott példakénti kivitel segítségével magyarázzuk. Az ábrán látható berendezés (9) és (10) fékpofáit a (12) vonórúd működteti a (13) kar közvetítése révén. A (13) kar közvetve a (11) dugattyúrudakkal van kapcsolatban. A (11) dugattyúrúd a (3) dugattyúhoz csatlakozik. A (3) dugattyú, a (16) ház és az áttörésekkel bíró (2) .szívóhenger közti körgyűrűfelületet tölti ki. A (6) házban, annak alsó (7) felében foglal helyet a rajzon nem látható hajtómotor, amely az (1) szivattyút működteti. A motor a (8) csatlakozó szerelvényen keresztül kapcsolható a hálózathoz. A találmány tárgyának működési ismertetésénél vegyük kiindulásul azt a helyzetet, amikor a fék behúzott állapotban van. Ekkor a (3) dugattyú az alsó véghelyzetében áll a (4) visszatérítő rugók terhelése folytán. A fék meglazítása céljából a motort megindítjuk, amikoris a motor által meghajtott szivattyú (1) lapátkereke a (2) szívóhengerből az olajat a (3) dugattyú alá nyomja. A (2) szívóhengerből kinyomott olaj a (3) dugattyú fölötti térből a (2) szívóhenger áttörésein keresztül nyer kiegészítést. Az olajnyomás a (3) dugattyút megemeli s így a (11) dugattyúrúd a (13) kar közvetítésével a (12) nyomórudat elmozdítja s ennek következtében a fékpofák eltávolodnak egymástól. A (12) vonórúdon elrendezett (5) szabályozható rugónak kiegyenlítő szerepe van a rángatások kiküszöbölése céljából. A találmány szerinti elrendezésnek igen nagy előnye, hogy a motornak a szivattyú járókerekével való közvetlen összeépítése folytán a forgórészek tehetetlenségi nyomatéka csökken, továbbá, hogy az átömlő keresztmetszetek lényegesen nagyobbak. További előnye a javasolt berendezésnek, hogya dugattyúrudak megrövidülnek, s így a mozgórészek súlya csökken, ami egyrészt a működés szempontjából kedvező, másrészt az előállítási költség kisebb. Mivel a dugattyúrudak kisebb körön helyezhetők el, a visszanyomó rugók részére nagyobb hely áll rendelkezésre, mint az ismert berendezésieknél, s így a találmány tárgya jobban kihasználható, mint az előbbi hasonló célú berendezéseik. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektrohidraulikus féklazító, azzal jellemezve, hogy a fékpofa rudazatát mozgató dugattyú alatt van elhelyezve a fék lazításakor működő szivattyú hajtómotorja. 2. Az 1. igénypont szerinti féklazító kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a berendezés belsejében elrendezett, a dugattyút terhelő rugóval bír. 3. Az 1—2. igénypontok szerinti féklazító kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fék vonórúdján, vagy a körül elrendezett szabályozható rugóval van ellátva. 1 rajz A kiadásért felel a Közgazdasági és Jog' Könyvkiadó igazgatója 2348, Terv Nyomda. 1G53. Felelős vezető: Gajda László