144928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adrenokortikotrop hormon tisztítására

Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.928. SZÁM 30. h. 1-8. OSZTÁLY — GO—518. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás adrenokortékotrop hormcn tisztítására Gyógyszeripari Kutató Intézet, Budapest Feltalálók: dr. Hegyeli Endre, Kovácsné Szabó Ilona és dr. Molnár István A bejelentés napja: 1956. április 23. A gyógyászatban alkalmazott adrenokortikotrop hormon készítményeket két csoportba osztályozhatjuk, az oxicellulózéval tisztított és ezen adszorbenssel nem. kezelt készítmények csoportjára. (New & Nonofficial Remedies, Lippincott Co, Philadelphia, 1955. 469. old.) E két csoportba sorolt készítmények hatásuk időtartamában és intenzitásában különböznek egymástól. Kémiai összetételük szerint az oxicellulózéval nem tisztított és nem hidrolizált hormon készítmények az ACTH-t kísérőfehérjéhez kötött formában tartalmazzák, ami intramuszkuláris adagolásnál tartós hatást biztosít a készítmény számára (R. E. Thompson és mt. 1953. Endocrinol. 52. köt. 496. old.). Nyers hormonkivonatokban a hormonnal viszonylag erősen asszociált protein-komponensen kívül további, protein karakterű ballaszt anyagok is jelen vannak, amelyek kellemetlen mellékhatásokat okozhatnak. Ezek közé tartozik egy, a vazopresszinnel (vérnyomást emelő polipeptid) asszociált fehérjekomponens, valamint egyéb állati eredetű, allergiás reakciókat okozó polipeptid is. E kellemetlen kísérőanyagok eltávolításával több kutató foglalkozott, felhasználva a fehérjekémiában szokásos eljárásokat, mint amilyen az oldószeres frakcionálás, izoelektromos ponton való kicsapás, ultrafiltrálás, végül a kisózásos frakcionálás. E módszerek közül sikeres kísérletekről számolnak be ultraszűréssél, ami azonban különleges eszközök alkalmazása esetén iis csak kis mennyiségű tisztított készítmények előállítására alkalmas. A többi módszer alkalmazását hátráltatja az a körümény, hogy a nyers készítményekben található balilaszt-polipeptidek is laza molekuláris kötésben vannak a hatásos proteohormonnal. Ez a tisztítási eljárásoknál igen jelentős veszteségeket okoz, mert a ballaszt-anyagok kicsapódásuknál jelentékeny miennyiségű hormont is magukkal ragadnak, ha a készítmény oldószeres, vagy kisózásos, esetleg izoelektromos pontokon való frakcionálását kíséreljük meg (E. B. Astwood és mt. Recent Progress Hormone Res. VII. köt. 22. old.). Viszonylag jó eredményekről számolnak be frakcionált kisózásos :e!ljárasnál E. L. Smith és munkatársai (Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 1951. 81. köt. 27. old.), Ch. H. Li és mt. (Proc. Soc. Exp. Biol. Med. 1951. 78. köt. 665. old.) és a 681.389. sz. angol szabadalo'm. Ezen eljárásokat felülvizsgálva azonban Astwood idézett közleményével egyetértésben megállapítottuk, hogy az irodadoamban leírt módon végrehajtott kisózásos eljárások bármelyike hatalmas hormonveszteségekkel jár anélkül, hogy a végtermékek lényegesen tisztábbakká válnának a kiindulási anyagnál. A frakcionált kisózással leválasztott normonfrakciók hormontartálma között viszonylag csekély különbség állapítható meg a biológiai ellenőrzés során. A 143.318. sz. szabadalom szerint sertéshipofiziísből előállított nyers hormon tisztítása során az idézett közleményekben feltüntetett jó eredményeket frakcionált kisózásos tisztításnál reprodukálni nem tudtuk. Az alacsony sókoncentrációknál leváló anyagok, melyek a nyers hormon tömegének 30—50%-át tették ki, alig csekélyebb aktivitással rendelkeztek, mint a magasabb sókoncentrációknál 'leválasztott késztermékek. Sikerült azonban vizsgálataink során olyan feltételeket biztosítani a frakcionált kisózás számára, amelyek az eddig ismert eljárásokkal ellentétben, viszonylag