144921. lajstromszámú szabadalom • Dinamikus szövetszakítógép
Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.921. SZÄM 42. k. 20—29. OSZTÁLY — EE—480. ALAPSZÁM Dinamikus szövetszakítógép Elek István mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 21. Ismeretes, hogy szöveteknek és a szöveteket alkotó szálaknak, fonalaknak szakítószilárdságát statikus szakítógépekkel vizsgálják, mérik. Különleges célokat szolgáló, egyes szövetanyagok vizsgálatánál a statikus szakítószilárdság meghatározásán túlmenően felmerült az illető anyagoknak lökésszerű igénybevétellel szemben tanúsított magatartásának meghatározása is, és ennek kapcsán annak az erőnek a meghatározása, mérése, amelynek hatására ilyen lökésszerű igénybevétel esetén a vizsgált szövet vagy annak egyes része átszakad. Ennek az erőnek a mérése alapján lehet ugyanis megállapítani az illető anyagnak a dinamikus szakítószoilárdságát. A dinamikus szakítószilárdság meghatározásának, pl. vitorlavászonnál ejtőernyőselyemnél és a hasonló igénybevételnek kitett szövetanyagoknál van jelentősége. A szövetek dinamikus igénybevételkor tanúsított magatartásának vizsgálatát, illetve a dinamikus szakítóerő mérését nehézkessé teszi az a körülmény, hogy a vizsgálandó szövetanyagból a megegyezés szerinti alakú és felületnagyságú mintadarabot zárt keretbe kell befogni és e zárt keretbe foglalt mintadarabot kell az átütő test hatásának kitenni s így az átütéshez szükséges erő regisztrálását éppen a zárt keret megnehezíti. A találmány tárgyát képező dinamikus szövetszakítógép az impulzustételt alkalmazza a szakítóerő meghatározására. A találmány szerinti gép ugyanis két ismert, célszerűen azonos tömegű testet tartalmaz, amelyek egyike egy bizonyos magasságból leejthető és esése közben a próbadarabnak ütközik, majd az átszakítja és a próbadarab másik oldalánál nyugalomban levő másik testhez, a mérőtesthez, ütközve átadja annak maradék energiáját. E második test nyugalmi helyzetéből az ütközés hatására kilendül és e kilendülés mértékét mérjük. Ha már most ismerjük az ütő test tömegét és indulási, valamint ütközési magasságát, akkor meghatározható, hogy milyen energiát reprezentált a próbadarabnak való ütközése előtti pillanatnyi helyzetében, továbbá a kilendülő mérő tömeg és a kilendülés magasságának ismeretében megállapítható, hogy az ütőtest az átszakítás után mennyi energiát adott át a kilendülő mérőtestnek. Ha a mérőtestnek átadott energiát levonjuk az ütő test maximális — tehát a próbadarab előtti helyzetében képviselt — energiájából, akkor ezen energiából meghatározható az az erő, ami a próbadarab átszakítására fordítódott. Természetesen a mérőtest kilendülésekor mindjárt egy mutatót lehet a mérőtest révén mozgatni, amely egy már a szakítóerőre kalibrált skála előtt mozdul el s így a szakítóerő értéke egyszerű leolvasással megállapítható. A találmány elvi megoldását és egy kiviteli alakját a rajz szemlélteti. Az 1. ábra a berendezés elvi elrendezését mutatja míg a 2. ábra a találmány szerinti gép egy példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábrán levő vázlaton az —1— vizsgálandó próbadarab a —8— keretbe van befogva. A —4—• ütőtest a —3—• karra van erősítve, amely kar és a ráerősített —4— ütőtest a —2— csap körül elfordulhat. A —7— mérőtest a —6— karra van erősítve és. az —5— csap körül fordulhat el. A —4; — és —7— testeket célszerű kemény acélanyagból készíteni és mint már fentebb meg lett említve a tömegük is lehetőleg egyenlő legyen a mérés egyszerűbbé tétele végett. A mérés előtti helyzetet az. 1. ábrán vastag folytonos, vonalak tüntetik fel. Ha már most a felemelt helyzetből a -—4— ütőtestet leejtjük akkor az az —1— próbatestet átszakítja és a -—7— mérő testhez ütközik. Az ütközés után a —4— ütőtest a szaggatott vonallal jelölt helyzetében nyugalomban marad, míg a —7— mérőtest kilendül és egy bizonyos « szöggel elfordul a —6— kar. Minél magasabbra lendül a —7— test, annál kisebb erő fordítódott az —1— próbadarab átszakítására. A mérést úgy célszerű megoldani, hogy a —6— kar elé egy mutatót helyezünk, amelyet a —7— test elmozdulásakor a —6— kar elfordít vagy maga ellőtt tói és amely a szélső helyzetében ottmarad akkor is, ha a —7— test
