144918. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitikus bontócella

2 144.918 veszteségek elkerülése végett, a már fent ismerte­tett módon megfelelő borítással vannak ellátva. A találmány szerint ebbe lóg bele a terhelésnek meg­felelő számú, különlegesen megszerkesztett ka­tód- és anódegység függőlegesen és egymással párhuzamosan elrendezett elektródelemekkel amelyek könnyen eltávolíthatók és készenlétben tartott hasonlókkal igen gyorsan kicserélhetők. Azok az előnyök, amelyeket a kockaalakú cellák esetén a függőlegesen álló elektródák helymegta­karítás, Könnyű szállíthatóság és ezzel a három cellaalkatrész könnyű cserélhetősége tekintetében jelentenek, hasonló alakú nagy cellákra való átté­rés esetén, elvesznének. Fentarthatók ezek az elő­nyök a találmány szerinti kivitelnél azáltal, hogy a cella falai megmaradnak, ezért hátrány nélkül tetszőlegesen nagyra készíthetők és a különlegesen szerkesztett katód- és anódegységek könnyen és gyorsan kivehetők, hogy készenlétben tartott ha­sonlókkal legrövidebb idő alatt kicserélhetők le­gyenek. A két elektródtartó egység újszerű kiképzé­séből további értékes műszaki és gazdasági elő­nyök származnak. Így a csak középen közös üre­ges tartóval vezetői összeköttetésben álló diafrag­makatódok egyik oldalon szabadon álló elrende­zése nemcsak könnyen kivitelezhető szabatos sze­relést tesz lehetővé, hanem a diafragmabevonatok egyenletesebb és jobban ellenőrizhető felvitelét is, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a diafragma­részt a körülbelül egy éves anódélettartam perió­dus folyamán nem kell három vagy négyszer kicse­rélni, hanem elég azt egyízben, az anódegységgel egyidejűleg felújítani, sőt mondhatjuk, hogy annál is jelentősen tovább tart, mimellett az üreges tartó a keletkezett lúgot is elvezeti. Ezáltal megszűnik az a kényszerűség, hogy az anódokat a fenékrészre állítva kelljen elrendezni, aminek az a hátránya; hogy azoknak elektromos érintkezési hiba vagy helyi korrózió szempontjából való ellenőrzése, ill. ilyen hibák megjavítása üzem közben nem volt lehetséges. Ezzel szemben a találmány szerinti el­rendezésnél maga a vasfedél az anódtartó, amelyen a grafitlemezek keresztmetszetüknek megfelelő méretű, kiemelkedő peremmel körülvett nyílások­ba vannak felfüggesztve és jó vezetői érintkezés­sel vannak beerősítve, miáltal egyszerű módon mozgatható, öszefüggő egészet kapunk. Ily módon az egyes anódok bekötései hozzáférhetőek, üzem közben jól ellenőrizhetőek és esetleg keletkezett átmeneti ellenállások vagy helyi korróziók könnyen megszüntethetőek. Az anódok felfüggesztése azzal az előnnyel is jár, hogy az idők folyamán azokból lepergő grafitrészecskék nem gyülemlenek fel kö­zöttük, mint azelőtt, hanem az elektródok alatti fenéktérbe hullanak és ezáltal az elektródok kör­nyezetéből eltávoznak. A csatolt rajz 1—3. ábrái kapcsán, amelyek a találmány szerinti cella egy példaképpeni fogana­tosítási alakját szemléltetik, a cellának és a • két elektródegységnek felépítését az alantiakban rész­letesebben ismertetjük. Az 1. és 2. ábra a cella elrendezését hossz- és keresztmetszetben mutatja be, a 3. ábra pedig fe­lülnézet. A cella folyadéktartányát a négyszögletes ala­csony —1— vasszekrény alkotja, amely betonba ágyazott kőlapokból álló sóoldatot át nem eresztő —2— béleléssel van ellátva. A lúg által meg nem támadható —2—• bélésbe vannak a —K—• katódegységek beakasztva. A katódegységek a —3— üreges tartóból és ennek két hosszanti oldalához megszabott távolságokra sorban hoz­zá hegesztett zsebalakú —4— katódokból álla­nak. A cellát —5— vasfedők zárják le, ame­lyek mindegyike —6— grafitlapokat tart, ame­lyek anódként lógnak bele a —4— katód zsebek közeibe. Az —5— fedők szögletesen lefelé irányuló és köröskörül gumizott körülfutó —T— élekkel vannak ellátva, amelyek egyrészt a szek­rény bélés felső szélén körülfutó és abba készített —8— vájatba, másrészt a —3— üreges tartó felső részén elrendezett —9— U tartókba illeszkednek. Emellett ezeknek a benyúló —7— fedélperemeknek gáztömítő és elektromosan szigetelő masszával való kiöntése révén, az —A— anódegységek, a —K— katódtartókkal vezetői összefüggésben levő —1— vasszekrénytől el vannak szigetelve. A belső olda­lukon pl. gumizás révén klórbehatás ellen védett —5— fedők egymásmelleit és egymás mögött fel­felé irányuló peremekkel ellátott —10— nyílások­kal bírnak, ezekben függenek a —6— grafitlapok, amelyek valamely, az áramot jól vezető anyagnak a peremekbe öntése révén a vasfedőkkel szoros összeköttetésben vannak. A fedőkön továbbá cső­csatlakozások vannak és pedig a —11— csatlako­zás a sóoldat hozzávezetése, a —12— csatlakozások pedig a klór elvezetése céljából. A —3— üreges tartókon felül —13— csőcsatlakozás van a hidro­gén elvezetésére és alul —14— csőcsatlakozás, mely a —K— katódtartó beillesztésekor folyadék­záróan illeszkedik a —15— csőbe, amelyiken az alkálilúg kifolyik. Az áramot az —A— anódtartó­hoz —16— vezetősínnel vezetjük, az áramelveze­tés a katódtartóhoz vezetőileg kapcsolt —1— vas­szekrényről történik —17— vezetősínnel. A 3. ábra —2— béleléssel ellátott szekrény bel­sejében ábrázolja a —3— üreges tartóból és vele kapcsolatos —4— zsebkatódokból álló —K— katód­egységeket, amelyeknek hézagaiba a —6— grafit­anódok benyúlnak. A —3— üreges tartókon van­nak a hidrogén elvezetésére szolgáló —-13— cső­csatlakozások. A fent ismertetett és rajzban ábrázolt újszerű elektrolitikus cella marólúg, klór és hidrogén nagyipari előállítására a gyakorlatban először vált jól be 40 000 ampernél nagyobb terhelésre. Előnyei a nagyiparban eddig általában alkalmazott dia­fragmacellákhoz képest három—négyszeres terhel­hetősége, továbbá egyszerű és áttekinthető felépí­tése, a könnyen cserélhető katód- és anódegységei­nek ellenállóképes szerkezete és egyszerű kezelhe­tősége. További előnyei a diafragmáinak az eddi­geihez képest három—négyszeres élettartama, az anódcsatlakozások egyszerű ellenőrizhetősége és az a lehetőség, hogy grafitelektródjairól leporló ré­szecskéit az elektrolízis szempontjából hatékony elektródakörzet alatti területen gyűjthetjük össze. Említésre méltó még az ilyen nagy teljesítménynél még el nem ért alacsony kezdeti feszültsége, amely 3,0 volt. Ilyen módon sikerült a találmány szerinti nagy­üzemi elektrolizáló cellát pl. 40 000 amper áram­mal, 600 ampér/m2 elektródterheléssel, átlagosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom