144902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vanádiumoxidokat tartalmazó anyagok előkészítésére, alumino- vagy elektrotermikus ferrovanádium gyártásához, vagy a vanádiumnak folyékony acélba vagy más fémekbe oxidokból való közvetlen ötvözéséhez
0 Megjelent: 1959. június 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.902. SZÁM 18. b, 1—23. OSZTÁLY — VI-125. ALAPSZÁM Eljárás vanádiumoxidokat tartalmazó anyagok előkészítésére, alumíno* vagy elektrotermikus ferrovanádium gyártásához, vagy a vanadiumnak folyékony acélba vagy más fémekbe oxidokból való közvetlen Ötvözéséhez A magyar állam, mint a feltalálók: Veres Imre, Környei József és Visnyovszky László budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1952. október 3. Ismeretes, hogy a ferrovanádiumgyártás vanádimpentoxid tartalmú alapanyagból történik. Ezt az alapanyagot vegyi úton állítják elő, képződési állapotában iszapszerű, melyet először szárítanak majd kb. 700°-on megolvasztanak. Ömlesztéskor apró pikkelyeket képeznek és ez szolgál az aluminotermikus ferrovanádiumgyártás alapanyagául. Az ömlesztés folyamata alatt anyagveszteség lép fel, elsősorban porzá's útján. A V2 0 5 tartalmú por rendkívül veszélyes méreg az ömiesztési művelet tehát egészségtelen és csak különleges óvintézkedésekkel végezhető. Magánál az aluminotermikus ferrovanádiumgyártásnál szintén fellép vanádiumveszteség, amennyiben a salak mindenkor tartalmaz —36% vanádiumot. Az ömlesztésnél és a ferrovanádiumgyártásnál fellépő veszteség az eredeti alapanyag vanádiumtartalmának 30%-át is elérheti. ' Á vanadium ritkán előforduló, igen értékes, nehezen beszerezhető anyag. Az eddig ismert eljárások nagy hátrányai, hogy anyagveszteséggel járnak, így találmányunk elsősorban a vanadium veszteség csökkentését célozza. A találmány lényege: Eljárás vanádiumoxidokat tartalmazó anyagok előkészítésére aluminotermikus, vagy elektrotermikus ferrovanádiumgyártáshoz, vagy a vanadiumnak folyékony acélba, vagy más fémekbe oxidból való közvetlen ötvözéséhez oly módon, hogy a vanádiumoxid tartalmú anyagot, pl. nátriumpolivanadátot redukálószerrel, pl. aluminiumgrizzel és salakképzőkkel nedves állapotban összekeverjük és a keverékből alaktesteket préselünk, majd zsugorítjuk, vagy pedig a nedves keveréket bádogdobozokban préseljük, abban zsugorítjuk és azzal együtt adagoljuk a ferroötvözet gyártó, vagy célszerűen közvetlenül az acélgyártó kemencébe, vagy az üstbe a lecsapolt acélhoz. A találmány szerinti részletesebb eljárás a következő: Nedves, kb. 20% H2 0 tartalmú nátriumpolivanadátot aluminium grízzel, revével és mésszel vagy folypáttal összekeverünk. A kapott képlékeny masszát préseléssel kötőanyag nélkül 30 mm átmérőjű és 30 mm magas brikettekké sajtoljuk, majd a briketteket pl. 560° C-on zsugorítjuk. Áz így kapott kemény, szilárd brikettekből aluminotermikus redukcióval tégelyben ferrovanádiumot gyártunk. A keverék összetétele attól függ, hogy milyen V tartalmú ötvözetet lakarunk előállítani. 80%-os ferrovanádiumhoz és közvetlen ötvözéshez pl. a következő keveréket használhatjuk: 1.— súlyrész nedves nátriumpolivanadát 0,1 súly rész vasreve 0,28 súlyrész aluminiumgríz 0,06 súly rész falypát A termelt ferrovanádium salakja kevesebb vanádiumot tartalmaz, mint az ugyanakkor ömlesztett pentoxi-dból gyártott ferrovanádiumé. A jobb vanádiumkihozatal elsősorban azzal érhető el, hogy az aluminotermikus brikettben a reagáló anyagok mindenkor szoros érintkezésben állanak egymással. A nedves keverék darabosítását brikettezés helyett pelletezéssel is el lehet végezni. Az acélba való közvetlen ötvözés gyakorlatilag legegyszerűbben úgy vihető keresztül, hogy a fenti aluminotermikus keveréket, illetve briketteket bádog dobozokba csomagoljuk és ilyen alakban adagoljuk az acélgyártó kemencébe az acél kikészítésének időszakában. A variádiumbrikettek hozzáadása után az acélról már salakot húzni nem kell. Az előkészített keverékkel való ötvözés Martin-kemencében is keresztülvihető, ebben az esetben azonban célszerűbb a dobozokba csomagolt keveréket csapoláskor az üstbe adagolni. Elektrokemencében történő ötvözésnél vanádiumveszteség nincs, mert esetlegesen a salakba jutó vanadium az ívfényes melegítés hatására teljes egészében az acélba redukálódik. A találmány előnye a régi eljárással szemben, hogy nincs szükség a vanádiumpentoxid
