144892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés higanygőzös vagy izzókatódos áramirányítók visszagyújtási viszonyainak vizsgálatára

144.892 3 hogy ha abban a pillanatban, amikor az A átalakítónak az| ábrán jelzett polaritásű kaposcfeszültsége zérusra csökkent, a TI egyenirányítót megfelelő rácsfeszültség alkalmazásával vezetővé tesszük, a Cl kondenzátor az A egyenirányítóra kapcsolódik és ha az egyenirányító visszagyuladásra hajlamos, azon át kisül. A kondenzátor inverz feszültsége ugyanakkor a Cl, Tri, B, RÍ, R2, TI áramkörben a B készüléket átgyújtásra veszi igénybe, amely jelenség vizsgálatával megállapíthatjuk, hogy mekkora rácsfeszültség szükséges ahhoz, hogy egy bizonyos pozitív anódfeszültség esetén az áram átmenetét megakadályozzuk. A B cső tehát az inverterként alkalmazásánál mértékadó sajátosságok szmpontjából kerül megvizsgálás alá. Az anód és katód közötti feszültségnek, az átgyújtási és visszagyújtási áramjelenségnek és az áramirányító egyéb jellemző sajátságainak az idő függvényében való vizsgálatát oszcillográffal, vagy katódsugaras készülékkel végezhetjük, a bizonyos idő alatt bekövetkezett visszagyúj fásokat, ül. átgyújtásokat pedig a telefontechnikában használatos beszélgetés számlálóval számlálhatjuk, önmagában véve ismert módon, ami nem tartozik a találmányhoz. A T3 vezérelt elektroncső szükség esetén a kondenzátor maradék töltésének elvezetésére való, hogy a váltakozóáram minden új periódusa azonos kedvező viszonyok között kezdődjék. Ilyen esetben az áramjelenséget a 2d ábrán látható pontozott IAB1 görbe mutatja. Az áramjelenségeket vázlatosan a 2. ábra tünteti fel. A 2a ábra a Tri transzformátor UTrl feszültségét, a 2b ábra pedig az A és B egyenirányítókon átmenő IA = IB áramot mutatja. Vezérelt egyenirányítónál az átmenő IA és IB áraim akkor indul meg, amikor a II. időpillanatban a V vezérlő feszültség rákapcsolásával az áramirány itókát begyújtjuk; ugyanakkor az egyenirányítók UAB kaposcfeszöltsége az ívf eszültségre csökken és azon az értéken marad az első félperiódus végéig, amikor az áram megszűnik. Ezen első félperiódus alatt a Tr2 transzformátor UTr2 feszültsége a 2c ábra szerint változik, megtöltve a Cl kondenzátort, amelynek feszültségét UC1 ábrázolja; a kondenzátor tehát töltve van és a TI áramirányítón át, amelyet a III. időpillanatban vezérléssel vezetővé teszünk, az A készülékkel párhuzamosan, a B-vel pedig sorba kapcsolódik. Ha az A készülék a Cl kondenzátor feszültségének hatására visszagyullad, rövid ideig tartó áramlökés keletkezik, amelyet a 2b ábrán IC1, a 2d ábrán pedig külön a visszagyújtási ül., átgyújtási áramjelenséget mutató IAB ábrázol. A jelenségek a további periódusokban ismétlődnék. Minden esetbe» a visszagyűjtés bekövetkezése az áramirányító üzemi körülményeitől függ. A visszagyújtási jelenségek folyamatosan vizsgálhatók és regisztrálhatók. A jelenségeket a valóságos nagyságviszonyokhoz közelebb állóan mutatja a 3. ábra, amelyen Ul az A áramirányító kapocsfeszültségét, IA pedig a rajta átmenő áramot mutatja arra az esetre, ha Ill-nál volt visszagyújtás, V-nél pedig nem volt és emiatt a kondenzátorfeszültség nem csökkent le. Emiatt figyelemmel kell lenni arra, hogy a vezérlő feszültség a TI csövön át az áramutat az U feszültségnek pozitívba átmenetele előtt kellő időben zárja, mert különben a Cl kondenzátor a B készüléken át kisül és ott az áramviszonyokat megzavarja. Ezért a TI csövet csak 30 villamos foknak megfelelően hagyjuk nyitva. A B áramirányító áram- és feszültség jelenségeit a 4. ábra mutatja, amelyek a 3. ábrabeliektől abban különböznek, hogy nem a normális üzemben átbocsátott árammal ellenkező irányú áramátmenet — ún. visszagyújtás — hanem ezzel megegyező irányú áramátmenet —ún. átgyújtás történik, ha ti. ennek a feltételei adva vannak. Itt is azt tételeztük fel, hogy Ill-nál van átgyújtás, V-nél pedig nincs. Az 5. ábra több anódos vezérelt áramirányítónak találmány szerinti vizsgálatát tünteti fel. Ez esetben a B segédáramirányítót a vizsgálandó anód fázisvezetékébe kapcsolhatjuk az ismertetett módon és az egyes fázisok áramirányítóit külön-külön vizsgálhatjuk. Vezérletlen többanódcs áramirányító esetén hasonlóan járhatunk el; ilyen esetben a pvújtás nem vezérlés hatására, hanem önmagától következik be és azért az áramerősséget vagy az RÍ ellenállással korlátozzuk a megengedett mértékre, vagy úgy, hogy az A vizsgált áramiránlító gyulladását a B segédáramirányító rácsára adott feszültséggel késleltetjük. A találmány alkalmazásánál fontos, hogy az inverz feszültség rákapcsolása a Tri transzformátor áramának pozitívból negatívba átmenetével egyidejűen bekövetkezzék. Ezért pl. úgy járhatunk el, hogy a TI rákapcsoló csövet az említett áramerősség kétszeri differenciálása által kapott feszültséglökéssel vezéreljük, amivel a kellő egyidejűség biztosítva van. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás higanygőzös áramirányító visszagyújtási és átgyújtási szintjének segédáramforrásból vett beszabályozható próbafeszültség rákapcsolása útján való megállapítására azzal jellemezve, hogy segédáramforrás gyanánt egy kellő feszültségre töltött kondenzátort vagy kondenzátortelepet használunk. 2. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás végrehajtására, amelyet a vizsgálandó áramirányítót árammal ellátó főtranszformátor, a segédáramforrásként szolgáló kondenzátort egyenirányítón át a próbafeszültségre töltő szabályozható segédtranszformátor, továbbá a kondenzátort az áramirányítóval összekötő vezérelt egyenirányító jellemez. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyet a vizsgálandó áramirányítót árammal ellátó transzformátor áramkörében, a kondenzátor töltőáramkörében és a két áramkört összekötő áramkörben elrendezett szabályozható ellenállás jellemez. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, amelyet az áramirányítók vezér-