144881. lajstromszámú szabadalom • Közvetett fűtésű tartalékkatóda

2 144.881 gyakran már magát a tartalékanyagot is úgy állítottak össze, hogy abban redukáló anyag legyen jelen. Ez a redukáló anyag nem egy esetben az erősen redukáló szilícium volt. A tartalékkatódák fenti, lényegileg redukciós mechanizmusából számos hátrány adódott. Az aktív felületnek a megfelelő emisszió céljából megfelelő magas hőmérsékleten kell lennie. Ez a hőmérséklet azonban nehezen hozható összhangba magával a redukcióval és annak, sebességéhez szükséges hőmérséklettel. Ha ugyanis erős redukáló anyagokat használunk, amelyek már alacsony hőmérsékleten szolgáltatnak báriumot, úgy a porózus test nem melegíthető fel kellőképpen. Ha viszont a fűtőtestet úgy állítjuk be, hogy ez kellőképpen -.felmelegedjék, úgy a redukciós keverék lesz túlhevítve, a redukció túl gyors lesz és az aktiváló anyag jóformán teljes egészében idő előtt kipárolog. Ha viszont molibdént használunk redukáló anyagként, amely aránylag magas hőmérsékleten szolgáltat báriumot, úgy az aktív felület esetleg megfelelő hőmérsékleten lesz ugyan, viszont az: egész katóda álandóan túl lesz melegítve, a fűtőtest pedig túlerőltetve. Megállapításaink szerint tehát a tartalékkatódáknak a leírt módon való kiképzése alapjában hibás lépésnek mondható. E katódáknál a BaO-párolgás biztosítása lett erőltetve ami azért is helytelen, mert ha a tartaléktér elegendő meleg ahhoz, hogy onnan BaO párologj on, úgy ez csak a katód felületére jut el, hiszen e felület hőmérséklete olyan, hogy innen a BaO már nem párolog el. Ezenfelül a BaO-nak molibdénnel való redukciós reakciója az ismert konstrukciók mellett nem is volna alkalmas e feladat betöltésére, mert e reakció ugyan beállítható úgy, hogy a felületre való bárium utánpótlás lépést tartson a felületről való fémbárium párolgással, de a BaO tenziója ily módon már nem állítható be. Ez annyit, jelent, hogy az eddigi konstrukcióknál, amennyiben az aktív felületről BaO távozott el, úgy a tartaléktérben levő aktiváló anyag ezt szükségszerűen nem, tudta utánpótolni. Ezen elméleti hibákból következett a katóda hibás konstrukciója is. Ez a katódák általában túl magas működési hőmérsékletében, valamint a tartaléktérnek, a porózus, wolframtestnek a tartódoboz falával való teljesen vákuumzáró hegesztésében jutott kifejezésre. Mindkettő a tulajdonképpen hibás elgondolás, az erőltetett BaO párologtatás célját szolgálta. Ezen hibás elképzelés szerint ugyanis, a tartalékteret erősen kellett fűteni ahhoz, hogy BaO párologjon. Kiderült azonban, hogy ez a hőmérséklet egyáltalában nem emelhető olyan magasra,, hogy a párolgás az elképzeléseknek megfelelő mértékű legyen, mert ekkor számos egyéb hiba jelentkezett, így elsősorban a túlzott fémbárium párolgás, és ezzel együtt, a katóda élettartamának rendkívül nagy csökkenése, nem beszélve arról, hogy e túl magas hőfok a katóda fűtőtestére megoldhatatlan feladatokat rótt. Ezért azután megelégedtek kisebb BaO párolgással, viszont nehogy ez; a most már aránylag kevés párolgó BaO más utakat találjon, szükség volt a tartaléktér említett oly módon való lezárására, hogy az egyetlen nyílások a porózus test pórusai legyenek. Mindezek az elméleti és konstrukciós hibák vezettek azután ahhoz, hogy a katóda tömeggyártásban nehezen volt előállítható, különösen akkor, ha; kisméretű katódára volt szükség. Ilyen esetekében megfelelő fűtőtest elhelyezése jóformán lehetetlen volt. Külön problémát jelentett ezenkívül magának a porózus wolframtestnek kis mértékben való elkészítése (préselés, zsugorítás), valamint ugyanakkor e wolframtestnek a tartaléktér falához való ívhegesztése is. — Az eddigi L-katódák tehát számos hibával rendelkeztek, tömeggyártásban pedig nehezen voltak készíthetők, élettartamuk és működési körülményeik nem voltak megfelelők, és elméleti alapjaik is hibásak voltak. Meg kell még említenünk, hogy ismeretestovábbá a 907.226 sz. francia szabadalomból egy olyan direktfűtésű katóda, ahol az aktiváló anyag egy katódcsövön foglal helyet, ezt egy hézagos fémhenger veszi körül és végül az egész katóda wolframspirálissal van körülvéve, aholis gondosari ügyelni kellett arra, nehogy az aktiváló anyag a wolframspirálissal közvetlenül kontaktusba jusson. Hasonló konstrukciót ír le a 142.313 sz. magyar szabadalmunk, ahol fémes magon egy spirális helyezkedik el és e spirális hézagai között van az aktiváló anyag, míg végül az egész katóda porózus wolframhengerrel van körülvéve. Az említett francia szabadalom is leírja azt a lehetőséget, hogy a külső spirálist porózus wolframréteg ill. henger helyettesítse. Az ilyenfajta katódák azonban meglehetősen bonyolultak és ugyanazokat a hibákat rejtik magukban, mint a korábban ismertetett ún. L-katódák. Találmányunk elsődleges célja egy olyan újfajta tartalékkatóda készítése, amely a fenti hátrányoktól mentes. Találmányunk másik célja olyan újfajta tartalékkatód konstrukció, amely a tartalékkatódákat tömeggyártásra alkalmassá teszi. Célunk továbbá olyan tartalékkatódák készítése, amelyek; meglehetősen hosszú élettartamúak, fűtőtestük nincsen erősen igénybe véve, viszont impulzusokat kibírnak, ugyanakkor pedig a szokásos vevőesőkatódák helyett is alkalmazhatók. —• Célunk volt olyan újfajta katóda készítése is, amelynek, azt vevőcsövekben alkalmazva, rétegellenállása jelentéktelen, ezért nem szikrázik és nincs meg az oxidkatódáknál szokásos (flikker). Célunk volt ezek alapján egy olyan katóda készítése is, amely a vevőcsöveik zaját csökkenti. Mindezek a jelen találmányunk szerinti újfajta tartalékkatódával oldhatók meg, amely egyrészt abból az alapgondolatból indul ki, hogy tartalékkatódáknál a tartaléktér és a tulajdonképpeni aktív felület közötti távolságot a lehető legkisebbre kell csökkenteni, másrészt viszont abból, hogy a tartaléktérnek, azaz a földalkáliforrásnak és a felületen levő emissziós, rétegnek azonos báriumtenzióval kell rendelkeznie. Ha a tartalékteret és az aktív felületet ugyanis, az adott körülmények közötti legkisebb távolságra hozzuk egymáshoz, úgy egyrészt a tartalékteret és az aktív felületet gyakorlatilag akár azonos, vagy közel azonos hőmérsékletre is hozhatjuk, másrészt pedig a tartaléktér hőmérsékletét és