144812. lajstromszámú szabadalom • Egyköteles markoló

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.812. SZÁM 36. b. 6. OSZTÁLY - MA-733. ALAPSZÁM Egyköteles markoló VEB Mähdrescwerk Weimar, Weimar (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Eckardt Ernst Garbendorf A bejelentés napja: 1957. augusztus 22. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. október 13. A találmány tárgya egyköteles markolók reteszelő-és kioldóberendezése (biztosító) fogókészülékkel. Ismeretesek már egyköteles markolók egyetlen teheremelő és egyben a zárókötelet felvevő kötéldobbal, amelyeknél a nyitott markolót a reteszelő fogaskoszorúba kapcsolódó zárókilincs reteszeli (rögzíti). Ezek a markolók a markoló nyakán eltolhatóan vezetett és rugóval működtetett fogóhorgot hordozó csúszóhüvellyel vannak a reteszelés kioldására és a markolónak egy fejre (harangra) függesztése céljából ellátva. Továbbá ismeretesek olyan fogóberendezéssel ürítő egyköteles markolók is, amelyeket nyitott állapotban záró-reteszelő kilincs tart és a markolónak a talajra való felfekvésekor vagy egyéb külső erő hatására szüntetik meg a reteszelést. Az ezideig ismert egyköteles markolók anyiban bizonyultak hátrányosaknak, hogy a fejről (harangról) eltávolított markoló lezuhanhat, és eközben bezáródik. Ez akkor következik be, amikor a fejen (harangon) függő markoló nyitó mozgásának befejezése után a záró-reteszelő kilincsmű nem kapcsolódik be tökéletesen. Ezáltal az üzem természete következtében feltétlenül bekövetkező ütések ( dinamikus erőhatások) folytán a markoló súlyosan megsérülhet. Azonkívül ez a nem kellő biztosítás kötélszakadásokra is vezethet, ami emberéletet is veszélyeztet. Továbbá hátránya az ismert egyköteles markolóknak az, hogy a markoló reteszelését gyakran csak nagy erő hatásával lehet megszüntetni, amkor a záró-reteszelő szerkezetek nagy igénybevétel alá kerülnek: ami viszont azt jelenti, hogy az említett szerkezetek nagyon gyorsan elkopnak. A reteszelőberendezés működtetése és annak kiemelésére a forgóberendezésből ezért járulékos szerkezetekre van szükség, — amelyek azonban, mint azt a gyakorlat bebizonyította — nem működnek kifogástalanul, ami a markoló üzemét bizonytalanná teszi. A találmány feladatul tűzte ki az egyköteles markolón a záró-reteszelő- és kioldó készülék különösen előnyös és egyszerű megoldását és kialakítását, amely az eddig ismert kiviteleknél fellépő hátrányokat kiküszöböli és különös előnyökkel jár. A találmány értelmében a felsorolt hátrányok elkerülhetők, ha olyan egyköteles, fogókészülékkel ellátott markolóberendezést készítünk, melynél a markoló a nyitáshoz a fejbe behalad és abban az ürítés után nyitott állapotban reteszelődik. Ezt úgy érjük el, hogy a markoló reteszelését egy a markoló felső- és alsó csigája között elhelyezett csuklós tartó (rúd) végzi, amelyre a markoló ürítés céljából a fogóberendezésre célszerűen excentrikusan van felfüggesztve és amelyet a markoló saját (ön) súlya a fogóberendezésben függve a holtponti helyzeten túllendít, végül, hogy a markolónak a fogóberendezésből való kiszabadításához szükséges energiát a nyugvó (mozdulatlanul álló) kötélszakaszból vesszük. Az egyköteles markoló újrendszerű záró-reteszelő-és kioldóberendezésének oldása célszerűen a talajjal való éritkezéssel vagy esetleg a szállítandó árukkal való érintkezéskor a markoló felfekvésekor történik. Az alábbiakban a találmány egy kiviteli példáját ismertetjük: Az 1. ábra egy zárt markolót mutat, a 2. ábra egy markolót a nyitás folyamata alatt, a 3. ábra egy markolót nyitott állapotában. Az 1. ábrán egy zárt markolót látunk, mely ürítés céljából éppen befelé halad a forgóberendezésbe (fejbe). Az 1 fejben célszerűen excentrikusan ágyazott 2 fogókilincs az 5 csapba kapcsolódik, amely célszerűen ugyancsak excentrikusan van a csuklós rudazat 6 felső részén megerősítve. A 2. ábrán a 2 fogókilincsen függő markoló a kötél húzásának gyengülésekor a kilincs forgáspontját a fogókészülék függesztési pontja függőlegesébe húzza, miáltal a 3 kötélvezető (terelő) a 4 kötelet kiöblösíti.