144810. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilszulfokloridok folytonos üzemű előállítására

2 144.810 haladott stádiumot ért el, a láncindítókban itt már feldúsult reakcióelegy egy részét visszavezetjük a csőreaktor elejére, minek következtében már a csőreaktor elején a frissen bevezetett szénhidrogén és a visszavezetett reakcióelegy keverékében a láncindítóknak legalább oly nagy és ha kívánatos, még nagyobb koncentrációja érhető el, mint azelőtt az iniciátor-kamrában. A nagyobb koncentrációt egyszerűen úgy kapjuk, hogy a reakcióelegyet vagy nagyobb mennyiségben, vagy a csőreaktor távolabbi helyéről, ahol a reakció még inkább előrehaladt, vezetjük vissza. Eljárásunknak az iniciátorkamrával dolgozó eljárással szemben további előnye is mutatkozik abban, hogy a gzulfoklórozás szempontjából szennyezettebb anyagok folytonos üzemű szulfoklórozására is alkalmas. Eljárásunk továbbá annyiban is előnyösebb, hogy alkalmazásával a reakció lényegesen jobban kézben tartható, mivel az optimális üzemi feltételektől való nagyobb eltéréseket is könnyű szerrel kompenzálni tudjuk akár a recirkulálandó anyag mennyiségének, akár a recirkuláció helyének megváltoztatásával. A visszavezetendő anyag mennyiségét a szénhidrogén és a rendszer szennyezésének koncentrációja, valamint a recirkulálás kiindulási helyének megválasztása, vagyis a visszavezetett anyag láncindító koncentrációja szabja meg. Azt találtuk, hogy a betáplált friss szénhidrogén 10—80%-ának megfelelő recirkuláció bőségesen elegendő ahhoz, hogy a frissen bevezetett és a visszavezetett szénhidrogének elegyében a láncindítók koncentrációja nagyobb legyen, mint a szénhidrogén és a rendszer ekvivalens szennyezésének koncentrációja. A reagálandó gázokat nem feltétlenül szükséges teljes mennyiségükben a csőreaktor bevezető nyílásán bevezetni, eljárhatunk úgy is, hogy a csőreaktor elején a kéndioxid teljes mennyiségét, de a klórmennyiségnek csak egyharmadát vezetjük be és a fennmaradó kétharmadát két egyenlő részletben a csőreaktor hosszának egyharmad és kétharmad részénél vezetjük be. A visszavezetés megvalósításának legegyszerűbb és célszerűnek látszó módja az, hogy a csőreaktor fölött egy injektort alkalmazunk, ennek sugárcsövébé vezetjük be az 1—6 att nyomású, teremhőmérsékletű klór és kéndioxid gázok 1 :1,1—1 :2 mol arányú keverékét és ennek expanziós energiájával szívatjuk be a visszavezetendő folyékony reakcióelegyet a csőreaktornak valamely közbenső helyéről, ahol már kisebb a nyomás, mint a csőreaktor elején. A recirkuláciot azonban természetesen szivattyúval is végeztethetjük. A csőreaktor megvilágítása az alkalmazott fényforrás erőssége és elrendezése tekintetében az ismert módon történik. A hűtést gyakorlatilag a legegyszerűbben vízhűtéssel oldjuk meg oly módon, hogy a vizet a csövek külsején lecsurgatjuk. A hűtést úgy kell szabályozni, hogy a reaktor hőmérséklete 30—50 C° között legyén. A találmány szerinti eljárást az alábbi példával szemléltetjük: A kiadásért felel: a Közgazi Példa: 70 m hosszú, 25 mm átmérőjű üvegcsőreaktorba, amelynek teljes hossza több menetben van vízszintesen elhelyezve, óránként 14,5 kg klór és 14,4 kg kéndioxidból álló gázelegyet vezetünk az injektor sugárcsövébe 2—2,5 att nyomáson. A szívócső a csőreaktornak az elejétől számított 20. méterénél levő elágazás alsó pontjából visszaszív óránként 20—25 kg reakcióban levő elegyet. Ezt az injektor a gázzal összekeveri és utána a csőreaktor elejébe nyomja, ahol ez az anyag rögtön találkozik a külön szivattyúval odaszállított friss gázolajjal, amelyből óránként 70—75 kg kerül betáplálásra. A csőreaktorban az ily módon keletkezett keverék rögtön reakcióba lép és mire az anyag a 70 méteres szakasz végére ér, a klór 96%-a lereagál és a termék 50%-ban alkilszulfoklorid. A gázokat a szokásos módon választjuk el a folyékony terméktől, és ezt további feldolgozási műveletnek vetjük alá. Fényforrásként 12 db kékfényű 40 wattos fénycsövet használunk, melyeket a csőreaktor mentén egyenletesen osztunk el. Bár a találmány lehetővé teszi az iniciátor-kamra teljes kiküszöbölését, a reakcióelegynek a találmány szerinti visszavezetése természetesen ak- • kor is a találmány keretébe esik, ha a reakcióelegyet — esetleg az eddiginél kisebb méretű — iniciátor-kamrán keresztül vezetik a csőreaktorba. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás alkilszulfokloridok folytonos üzemű előállítására folyékony paraf in-szénhidrogén és klór meg kéndioxid gáz elegyének vegyileg aktív fénnyel besugárzott fényáteresztő tekervényes csőreaktoron turbulens gyűrűs áramlású egyenáramban való átvezetésével, azzal jellemezve, hogy a csőreaktornak olyan közbenső pontjáról, ahol a reakció bizonyos mértékben már előrehaladott stádiumot ért el, a láncindítókban itt már feldúsult reakcióelegy egy részét visszavezetjük a csőreaktor elejére. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre az jellemző, hogy a csőreaktor hosszának legalább egynegyedén már átáramlott reakcióelegyet vezetünk vissza. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, amelyre az jellemző, hogy- a visszavezetett reakcióelegy, a szénhidrogénnek (és a rendszernek) a szulfoklórozás szempontjából szennyezésként viselkedő tartalmától függően, a frissen bevezetett szénhidrogénnek 10—80, célszerűen 30%-a. 4. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre az jellemző, hogy a folyékony szénhidrogének és gázok elegyét oly sebességgel áramoltatjuk át a csőreaktoron, hogy ebben 2—8 percig tartózkodjanak. 5. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, amelyre az jellemző, hogy a csőreaktor elején a kéndioxid teljes menynyiségét, de a klórmennyiségnek csak egyharmadát vezetjük be és a fennmaradó kétharmadát két egyenlő részletben a csőreaktor hosszának egyharmad és kétharmad részénél vezetjük be. ;i és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1095. Terv Nyomda. 1958. — Felelős vezető: Gajda László