144807. lajstromszámú szabadalom • Gép adott mennyiségű por bevitelére csőalakú villamos ellenálláselembe

4 144.807 lárdan beerősítve. A —175— szárak alsó végfészén csavarmenet van —180— közbenső tartószerv felvételére (4b., 5. ábra, —175a—). A —180— szerv olyan cső, amelynek alsó végén tengelyirányú —181— kivágás van. Utóbbi a bővebb—182— nyílásba torkollik a cső oldalán, úgyhogy szuronyzárszerű fészket kapunk. A —182— nyíláson át behelyezhetjük a —24— szorítószeg bővebb —24c— végrészét, amikoris a —24b— szűkebb rész vagy nyak a —181— kivágáson át fér be. Ily módon a —22— ellenálláshuzalhoz erősített felső —24— szorítószeget könnyen és gyorsan összekapcsolhatjuk a —180— közbenső tartószervvel. A mozgatható részek helyzetét az első műveletnél a 2. ábra és a megfelelő, vázlatos 10. ábra mutatja. A —175, 180— szárak a helytálló —81— gerendán függnek és alsó végükkel a változatlan N szintig nyúlnak le (Í0—15. ábrák). A —140, 141— külső, ill. belső csövek a mozgatható —72— gerendáról a 2. ábrán és a 10. ábrán feltüntetett helyzetbe lógnak le. A —110— vibrátor, ill. rázómű áll. A —21— köpenyek a —91— sínen támaszkodnak fel és a —98— feszítő szerelvények útján rögzítve vannak, míg felső végüket a felső —117—• vezetősín szélén levő kivágások tartják. A köpenyeket ezután a 11. és 12. ábrán szemléltetett helyzetekbe hozzuk a —68, 69— láncok segítségével, melyek a —98— feszítő szerelvényeket és az ezekkel kapcsolatos —110— vibrátort felemelik. Az utóbbi helyzetben a szárak —180— közbenső tartói a —21— köpenyek és a —162— csúcsrészek alsó végéből kilépnek, ami után a spirálisan tekercselt ellenálláselemeket a rajtuk levő felső és alsó —24, 25— szorítószegekkel együtt a —180— tartókhoz köthetjük (12. ábra). Amint fentebb az 1. ábrával kapcsolatban említettük, a —25— alsó szorítószegekre műanyagú —28— csészét húzunk. Ezután a —21— köpenyeket a 13. ábra szerinti legalsó helyzetükbe visszük és egyúttal a —71— etetőtölcsért a hozzátartozó —72— gerendával együtt, melyre a szájdarabok a koncentrikus —140, 141— töltőcsövekkel együtt erősítve vannak, oly mélyre visszük le, hogy a —-160— rázószelep —162— csúcsa a —21— köpeny alsó vége közelébe, közvetlenül a —28— csésze fölé jut. Ennek következtében a spirálisan tekercselt —22— elíenálláshuzal megnyúlik. Most megkezdődhetik a töltés, mi végből a —110— vibrátort megindítjuk és a koncentrikus —140, 141— csőpárokat a hozzájuk tartozó rázószelepekkel együtt a —21— köpenyeken belül lassan felhúzzuk (14. ábra). A találmány egyik gyakorlati kivitelénél a —71— etetőtölcsért és a vele összekötött koncentrikus —140, 141— töltőcsőpárokat kb. 15 cm/perc sebességgel vittük felfelé. A —110— vibrátor által keltett rezgések a szemcsés töltőanyagot a —161— toldatok mellett, a —162a— lécek között a —162— szelepcsücsókhoz késztetik lefolyni. A szemcsés töltőanyag szemcsenagysága kb. 0,5 mm-ig terjedhet, míg a koncentrikus csövek közötti tér vastagsága a közönségesen előforduló köpenyméretek mellett 0,7 mm nagyságrendű lehet. Ennél az elrendezésnél a —140— belső cső a spirális —22— ellenálláshuzalt a —21— köpenyben állandóan központosán tartja, mialatt a szemcsés töltőanyagot a fűtőhuzal köré tömörítjük. A betöltés igen egyenletes és homogén, a töltőanyagból semmi sem „árad ki". Ezenkívül az anyag bevitele nyomban megkezdődik, mihelyt a vibrátort megindítjuk és megszűnik, mihelyt azt megállítjuk; ezt a megszűnést az újfajta —160—rázószelep hatása okozza. A záróműveletet a 15. ábra szemlélteti. Ezután az elkészült —21— elemet a —180— tartóból eltávolíthatjuk. A találmány természetesen nem szorítkozik az ismertetett és ábrázolt megoldásra, hanem sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Gép adott mennyiségű por bevitelére csőalakú villamos fűtőelembe, oly célból, hogy az elem középvonala köré villamos ellenállást ágyazzunk be, aholis a töltés az elém egyik végén át csatorna közvetítésével történik, melyet a csőelembe tolható külső töltőcső és ebbe tolt, vele koncentrikus belső töltőcső közötti köztér alkot, jellemezve e köztérben alkalmazott porszeleppel, mely egy sorozat, a közteret áthidaló, a belső cső köré csoportosított toldatból áll, melyek egymáshoz képest tengelyirányban úgy vannak eltolva, hogy közöttük adott magasságú szelepnyílások jönnek létre, kerületirányban pedig úgy lapolják át egymást, hogy a nyílásoknak ebben az irányban meghatározott hosszuk van, aholis a nyílások magassága és hoszsza olyan viszonyban van egymással, hogy függélyes csőtengely esetén a toldatok a por áthaladását a nyílásokon át mindaddig meggátolják, amíg a csövekkel kapcsolatos vibrátor vagy rázómű nem dolgozik, de azt megengedik, amikor a vibrátor, ill. rázómű működik. 2. Az 1. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy nyílás bejárati felső széle és ki járati alsó széle közötti tengelyirányú (D) távolságot a következő összefüggés határozza meg: F-tg V1

<D<F-tg V

0 ahol F az említett felső és alsó szél közötti kerületirányú távolság, V0

a por természetes ömlesztési szöge nyugalmi állapotban és Vx

a megfelelően kisebb ömlesztési szög a vibrátor működésekor. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti gép kiviteli alakja több szeleptoldattal, azzal jellemezve, hogy ezek közül legalább bizonyos toldatok a belső csövön gyakorlatilag egy vagy több csavarvonalon vannak csoportosítva. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szeleptoldatoknak legalább egy része gyakorlatilag egy vagy több, a te*hgellyel párhuzamos vonalon van csoportosítva. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti gép kiviteli alakja, melynél minden toldatsort tengelyirányban a végén egy végtoldat zár le és a toldatsorok egyébként közbenső toldatokat tartalmaznak, azzal jellemezve, hogy két-két sor közbenső toldathoz közös végtoldatok tartoznak, aholis az említett sorok ellenkező végei páronként közös végtoldathoz csatlakoznak. 6. Az 5. igénypont szerinti gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindegyik végtoldat különböző toldatsorok két határos közbenső toldatával