144799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kották nyomtatására alkalmas, fényképészeti reprodukciók előállítására

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.799. SZÁM 57. d. 1. OSZTÁLY — PO—160. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés kották nyomtatására alkalmas fényképészeti reprodukciók előállítására Dr. Pogány Károly és Korvin László, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1955. január 21. A találmány eljárás és berendezés oly fényképészeti reprodukció előállítására, amelynek felhasználásával, magában véve ismert nyomdatechnikai eljárások segítségével, kottákat lehet nyomtatni. Az ún. kottagrafikában eddigelé a legjobb és legfinomabb eljárásnak a kottametszést tartották, amellyel tényleg szép sokszorosításokat lehet előállítani, de amelynek rendkívül nagy hátránya, hogy hosszadalmas és drága. Ismeretes továbbá a vegytintás kottarajzolás és az átlátszó (pausz) papíron készült kottarajz sokszorosítás céljaira, valamint a nem átlátszó papíron előállított kotta-tusrajz, ezek az eljárások azonban, ha nem is oly költségesek, mint a kottametszés, még mindig eléggé drágák és emellett a minőség rossz, mert azok a kották, amelyeket ezekkel az eljárásokkal készítenek, gyakran csúnya és egymástól eltérő jelekkel kerülnek nyomtatásra. Voltak már olyan kísérletek is, amelyeknél pauszpapír helyett celofánon készítették el a kotta rajzát, de ez az eljárás nem vált be, a celofán hullámosodása, a festék lepergése és a korrektúra nehéz volta miatt. Alkalmaztak tovább egy eljárást, amelynél megvonalazott üveglapra hangjegyeket és jeleket ragasztanak, majd pedig ezt az üveglapot fedőfestékkel szórják be és azután a hangjelgyeket, jeleket stb. leszedik. Az üveglemezt ezután kopírozzák, ill. fényérzékeny nyomólemezre viszik át. A gyakorlatban azonban ez az eljárás is rendkívül nehézkesnek és költségesnek bizonyult. Megemlítendő végül, hogy ismeretes a kottaszedés is, amelynél a jeleket külön-külön ólomjelekkel szedik és állítják össze, de ez az eljárás csak a magasnyomásra szorítkozik és igen rossz minőségű kottákat ad, amelyek messziről felismerhetők szakadozott kottavonalaikról, nem jól illeszkedő jeleikről stb. Ezért ezt az eljárást már évtizedek óta alig alkalmazzák. A találmány lehetővé teszi, hogy minden különösebb szakértelem nélkül, gyorsan és könnyen, de emellett nagyon szép kivitelben készítsünk nyomtatott kottákat, amelyek teljesen egyenletesek, tehát a jelek nem egyéni rajzolás útján készülnek, hanem mindig azonos, szép kivitelben kerülnek nyomtatásra, a költségek pedig igen kicsik. A találmány lényege, hogy sötét színű, előnyösen fekete tábla előtt világos, főleg fehér húrokat alkalmazunk olyképp, hogy azok a kottavonalaknák felelnék meg és ezen a táblán-, a húrok alatt, oly lemezeket helyezünk el, melyeken a kívánt jelek fehér színben fekete alapon láthatók; ezt a táblát lefényképezzük, mire oly felvételt kapunk, amelyen csak a fehér húrok és jelek láthatók, de természetesen fekete színben, tehát pozitív reprodukciót kapunk, amely sokszorosításra alkalmas. A találmány részleteit a rajz kapcsán magyarázzuk meg, mely egy példaképpen választott kivitelt vázlatosan ábrázol. Az ábra az álló helyzetű tábla elölnézete. A rajzon a tábla, melyet előnyösen függőleges helyzetben, falra erősítve használunk, rajztechnikai okokból fehér színű, de a valóságban fekete (vagy legalábbis nagyon sötét színű) és az előtte levő húrok szintén csak az ábrázolás lehetővétételére feketék, valóságban pedig, amint már mondottuk, ezek a húrok fehérek, vagy legalábbis egészen világos színűek. A táblára igen vékony, piros színű vonalakkal hálózat van rajzolva (amelyet a rajz természetesen fekete vonalakkal szemléltet) és ez a hálózat arra való, hogy a jelekkel ellátott, említett táblácskák vagy lemezek pontos felhelyezését könnyítse meg. A húrok száma minden egyes csoportban öt, mert ennyi szokott lenni a kottavonalak száma, de ettől eltérő számú húrok is alkalmazhatók. A húrok a fekete tábla mellett elhelyezett rudakon vagy oszlopokon, együttesen feles letolhatok, aminek célja az, hogy a sortávolságot tetszés szerint lehessen változtatni. A húrok csoportos eltolásának és a kívánt helyzetben való rögzítésének módja a találmány keretein belül tetszésszerinti lehet. A használat úgy történik, hogy a fehér betűkkel, számokkal, hangjegyekkel, vagy más jelekkel ellátott fekete lemezkéket, pl. alumíniumlemezeket bármi módon, de előnyösen oldhatóan (pl. rajzszegekkel vagy ragasztással) a fekete táblára erősítjük a húrok mögött, oly módon, hogy a kívánt kotta nagy méretekben létrejöjjön. A lemezeknek a húrok alatt, a fekete táblán való megérő-