144799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kották nyomtatására alkalmas, fényképészeti reprodukciók előállítására

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.799. SZÁM 57. d. 1. OSZTÁLY — PO—160. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés kották nyomtatására alkalmas fényképészeti reprodukciók elő­állítására Dr. Pogány Károly és Korvin László, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1955. január 21. A találmány eljárás és berendezés oly fényké­pészeti reprodukció előállítására, amelynek fel­használásával, magában véve ismert nyomdatech­nikai eljárások segítségével, kottákat lehet nyom­tatni. Az ún. kottagrafikában eddigelé a legjobb és legfinomabb eljárásnak a kottametszést tartották, amellyel tényleg szép sokszorosításokat lehet elő­állítani, de amelynek rendkívül nagy hátránya, hogy hosszadalmas és drága. Ismeretes továbbá a vegytintás kottarajzolás és az átlátszó (pausz) pa­píron készült kottarajz sokszorosítás céljaira, va­lamint a nem átlátszó papíron előállított kotta-tus­rajz, ezek az eljárások azonban, ha nem is oly költ­ségesek, mint a kottametszés, még mindig eléggé drágák és emellett a minőség rossz, mert azok a kották, amelyeket ezekkel az eljárásokkal készíte­nek, gyakran csúnya és egymástól eltérő jelekkel kerülnek nyomtatásra. Voltak már olyan kísérletek is, amelyeknél pauszpapír helyett celofánon készítették el a kotta rajzát, de ez az eljárás nem vált be, a celofán hul­lámosodása, a festék lepergése és a korrektúra ne­héz volta miatt. Alkalmaztak tovább egy eljárást, amelynél megvonalazott üveglapra hangjegyeket és jeleket ragasztanak, majd pedig ezt az üvegla­pot fedőfestékkel szórják be és azután a hangjel­gyeket, jeleket stb. leszedik. Az üveglemezt ezután kopírozzák, ill. fényérzékeny nyomólemezre vi­szik át. A gyakorlatban azonban ez az eljárás is rendkívül nehézkesnek és költségesnek bizonyult. Megemlítendő végül, hogy ismeretes a kotta­szedés is, amelynél a jeleket külön-külön ólomje­lekkel szedik és állítják össze, de ez az eljárás csak a magasnyomásra szorítkozik és igen rossz minő­ségű kottákat ad, amelyek messziről felismerhe­tők szakadozott kottavonalaikról, nem jól illesz­kedő jeleikről stb. Ezért ezt az eljárást már évti­zedek óta alig alkalmazzák. A találmány lehetővé teszi, hogy minden külö­nösebb szakértelem nélkül, gyorsan és könnyen, de emellett nagyon szép kivitelben készítsünk nyomtatott kottákat, amelyek teljesen egyenlete­sek, tehát a jelek nem egyéni rajzolás útján ké­szülnek, hanem mindig azonos, szép kivitelben ke­rülnek nyomtatásra, a költségek pedig igen kicsik. A találmány lényege, hogy sötét színű, előnyö­sen fekete tábla előtt világos, főleg fehér húrokat alkalmazunk olyképp, hogy azok a kottavonalak­nák felelnék meg és ezen a táblán-, a húrok alatt, oly lemezeket helyezünk el, melyeken a kívánt je­lek fehér színben fekete alapon láthatók; ezt a táblát lefényképezzük, mire oly felvételt kapunk, amelyen csak a fehér húrok és jelek láthatók, de természetesen fekete színben, tehát pozitív repro­dukciót kapunk, amely sokszorosításra alkalmas. A találmány részleteit a rajz kapcsán magyaráz­zuk meg, mely egy példaképpen választott kivitelt vázlatosan ábrázol. Az ábra az álló helyzetű tábla elölnézete. A rajzon a tábla, melyet előnyösen függőleges helyzetben, falra erősítve használunk, rajztechni­kai okokból fehér színű, de a valóságban fekete (vagy legalábbis nagyon sötét színű) és az előtte levő húrok szintén csak az ábrázolás lehetővétételé­re feketék, valóságban pedig, amint már mondot­tuk, ezek a húrok fehérek, vagy legalábbis egészen világos színűek. A táblára igen vékony, piros színű vonalakkal hálózat van rajzolva (amelyet a rajz természetesen fekete vonalakkal szemléltet) és ez a hálózat arra való, hogy a jelekkel ellátott, emlí­tett táblácskák vagy lemezek pontos felhelyezését könnyítse meg. A húrok száma minden egyes cso­portban öt, mert ennyi szokott lenni a kottavona­lak száma, de ettől eltérő számú húrok is alkal­mazhatók. A húrok a fekete tábla mellett elhe­lyezett rudakon vagy oszlopokon, együttesen fel­es letolhatok, aminek célja az, hogy a sortávolságot tetszés szerint lehessen változtatni. A húrok cso­portos eltolásának és a kívánt helyzetben való rög­zítésének módja a találmány keretein belül tet­szésszerinti lehet. A használat úgy történik, hogy a fehér betűk­kel, számokkal, hangjegyekkel, vagy más jelekkel ellátott fekete lemezkéket, pl. alumíniumlemeze­ket bármi módon, de előnyösen oldhatóan (pl. rajzszegekkel vagy ragasztással) a fekete táblára erősítjük a húrok mögött, oly módon, hogy a kí­vánt kotta nagy méretekben létrejöjjön. A leme­zeknek a húrok alatt, a fekete táblán való megérő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom