144780. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerszám tömlőkapcsok előállítására

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.780. SZÁM 47. f. 7—17. OSZTÁLY - TO—393. ALAPSZÁM Eljárás és szerszám tömlőkapcsok előállításához A Magyar Állam, mint a feltalálók Tóth Ferenc kohómérnök és Jakab András gépész technikus székesfehérvári lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1956. április 3. A. tűzoltó tömlőkapcsok olyan szerelvényelemek, melyek egymással kölcsönösen, egy fogással, illetve elfordítással összekapcsolhatók. E célból a kapocstesteken (1. ábra) a —2— kapcsolóhorony, illetve perem és az —1— kapcsolóköröm van kiképezve. A tömlőkapcsok a tömlőkbe építve üzem közben 6—20 atm. nyomás alatt állnak, sőt a szerelés alkalmával gyakran erős ütéseknek is ki vannak téve. A kapocstest anyagával szemben fizikai és mechanikai szempontból az alábbi igényeket támasztja a tűzoltóság: a szerelvény kis súlyú, könnyű legyen, nyomás alatt ne szakadjon el, ütésre ne törjön könnyen, a víz kémiai hatásának ellenálljon: korrózió-álló legyen. A tömlőkapocstesteket eddig sárgarézből, vagy újabban öntészeti alumíniumötvözetből öntötték, többnyire kokillában. Az öntés utáni forgácsoló megmunkálás már csak a kapcsolókörmöt alakította ki és az egyes felületeket finomította. A kapcsolóhorony belső felülete azonban a megmunkálás nehézkes volta miatt nyers, öntött felület maradt. A sárgaréz-öntvényből készült kapocstestek nagyon nehezek voltak, ezért tértek át az öntött alumíniumötvözet alkalmazására. Az öntött alumínium hiányossága, hogy a legjobbnak ismert szilumin is rideg és így mind szakítószilárdsága, mind nyúlása alacsony. Emiatt gyakran fordul elő, hogy tűzoltás közben a kapcsoló köröm letörik, vagy a tömlők szerelése közben a kapocstest eltörik. Előfordulhat, hogy kemény tárgyhoz ütődik, vagy több emeletnyi magasságba felhúzott és vízzel telt tömlő súlya alatt a kapocstest mindkét körme letörik. Ez gátolja, bizonytalanná teszi a tűzoltást s ilyen hibák következtében milliós károk keletkezhetnek, melyek egyébként megmenthetők lennének. A találmány célja a bizonytalan tömlőkapcsok helyett nagyszilárdságú és nyúlású tömlőkapcsok gazdaságos előállítása. A találmány lényege eljárás és szerszám tömlőkapcsok előállítására, ahol az eljárás lényege az, hogy a tömlőkapcsokat az öntési eljárás helyett kovácsolási, illetve sajtolási eljárással állítjuk elő olymódon, hogy első fő művel étként a tömlőkapocs peremes részét a tömlőkapocs testéhez viszonyítva kiterített állapotban préseljük (2. ábra), majd második főműveletként a kiterített peremes részt behajlítjuk (3. ábra). Az eljáráshoz alkalmazott sülylyeszték szerszám lényege, hogy a fekvősüllyeszték szerszámon átmenő belső üreg van és az üreg oldalának egy része ferdén van kiképezve és ebbe többrészű összecsúsztathatő peremes betét van. A peremes betéten tengely irányban szintén átmenő kúpos üreg van kiképezve, amelybe az üregnek megfelelő vezető csap van. A vezetőcsap eltávolítása után a peremes betét összecsúszik, ezáltal a kipréselt munkadarabból kiakad és a süllyesztek szerszám szétnyitható és abból a munkadarb kivehető. A találmány előnye, hogy a tömlőkapcsok kapcsoló hornyainak peremében az anyag folyási vonalai a tömlőkapocs folyási vonalaival azonosak, ezáltal szilárdságilag sokkal .megbízhatóbbak, mint ahol a folyási vonalak megvannak szakadva, akár forgácsolás, akár egyéb technológia művelet alkalmazása folytán. A találmány egy kiviteli példáját részletesebben az alábbiakban ismertetjük, ahol a rajz 1. ábrája a kész munkadarabot, a 2. ábra az első főművelethez szükséges süllyesztek szerszámot a munkadarabbal együtt zárt állapotban ábrázolja. A 3. ábra pedig a második főműveletet az ahhoz szükséges felső süllyesztek szerszámmal ábrázolja. A kovácsolás, illetve sajtolás technológiája és az alkalmazott süllyesztek szerszámok úgy vannak szerkesztve, hogy az anyagban a kovácsolás folyamán keletkezett folyási vonalak a kapcsoló horonyperemében is a tengellyel párhuzamos fal folytatása legyen. Első műveletként a 2. ábra szerinti főrnűveletet kell elvégezni, ahol a —3— felsősüllyeszték szerszámot, a —-4— alsósüllyeszték-szerszámot és az —5— munkadarab kidobót mutatja. A kovácsolás mindig az ötvözetnek megfelelő hőfokon történik. Az első főművelet után a kidobott munkadarab sorjáját és belső fenékhártyáját hideg állapotban sorjázószerszámmal eltávolítjuk, majd újabb kovácsolási hőfokra hevítés után kerül a munkadarab a 3. ábrán látható készre-kovácsoló süllyesztőkbe,