144763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lap és tábla alakú polimerek előállítására
Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.763. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — BA—977. ALAPSZÁM Eljárás lap- és táblaalafkú polimerek előállítására A Magyar Állam mint a feltaláló, Bácskai Róbert vegyész jogutódja A bejelentés napja: 1956. január 10. Ismeretes, hogy egyes vinil ül. akril-csoportot tartalmazó folyékony vegyületek hő vagy kémiai behatásra szilárd halmazállapotú polimerizátumokká alakulnak át. Ezt a kémiai átalakulást megfelelően szabályozva színtelen, átlátszó, buborékmentes formatestekhez juthatunk el, amelyek üvegre emlékeztetnek és ezért szerves üvegnek hívjuk őket. Az így előállított polimerek kémiai összetételüktől függően meghatározott mechanikai szilárdsággal bírnak és lágyuláspontjuk elég magas ahhoz, hogy a mindennapi életben közszükségleti cikkek készüljenek belőlük. Igen nagy mennyiséget használnak fel ezen anyagokból különböző iparágak a szilikát üvegnek jobb mechanikai sajátsággal biró anyaggal való pótlására az optikai átlátszóság változatlan megtartása mellett. A találmány olyan polimerizációs eljárásra vonatkozik, melynek felhasználásával az eddigieknél egyszerűbb technológia segítségével juthatunk el átlátszó, buborékmentes polimer lapokhoz és táblákhoz. Az eddig ismert lap ill. tábla előállítási technológiák a kivitelezés természetétől függően két nagy csoportra oszthatók: 1. levegő hőközlésű polimerizációs módszer, 2. víz hőközlésű polimerizációs módszer. A két különböző technológia az alábbi részfolyamatokra bontható: 1. Levegő hőközlésű polimerizáció. al. a monomer előpolimerizációja, bl. formák készítése és az előpolimer betöltése, cl. alacsony hőfokú polimerizáció levegőáramban, dl. magas hőfokú utópolimerizáció levegőáramban, el. a polimer vízben történő lehűtése és a polimernek a formáktól való elválasztása. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy a dx folyamat lejátszódása után az ex folyamat megkezdésénél nem biztosítható, hogy a polimerizátum és 9.7, őt körülvevő forma a hűtő vízzel pontosan azonos hőmérsékletű legyen. Az így létrejövő hőmérséklet különbségek az egyenlőtlen lehűlés folytán a formát képező üveglapokban, némely esetben magában a polimerben törést okoznak és a termékben belső feszültségek állnak elő. Ezeket a hiányosságokat igyekszik kiküszöbölni a víz hőközlésű polimerizációs módszer, melynek egyes munkafázisai a következőképpen vázolhatok: 2. Víz hőközlésű polimerizáció. a2 . a monomer előpolimerizációja, b2 . formák készítése és az előpolimer betöltése, Cj. a formák vízálló lakkbevonattal történő előállítása, d2 . alacsony hőfokú polimerizáció vízben, e2 . magas hőfokú utópolimerizáció vízben, a polimer lehűtésq vízben és a polimer formáktól való elválasztása. Ennek az eljárásnak előnye az alábbival szemben, hogy az utó polimerizációt és a lehűtést (e2 ) térbelileg azonos helyen végzi, így hőmérséklet különbségek kialakulására sor nem kerülhet, tehát a formát alkotó üveglapok nem törnek el és a polimerizátum is belső feszültségektől mentes lesz. Hátránya ennek az eljárásnak, hogy egy drága vízálló lakk felhasználását teszi szükségessé és ezenkívül a c2 foyamat elvégzése igen hosszadalmas és körülményes munkát kíván (lakkozás, szárítás). A találmány szerinti eljárással a két ismert eljárás által nyújtott előnyöket felhasználva új, az eddigieknél ésszerűbb és egyszerűbb technológiai folyamatot lehet létrehozni. A találmány tárgyát képező eljárás, amely a „vegyes hőközlésű" nevet kaphatja részletesen a következő: 3. Vegyes hőközlésű polimerizáció. a3 . a monomer előpolimerizációja, b3 . formák készítése és az előpolimer betöltése, c3 . alacsony hőfokú polimerizáció levegő áramban, d3 . magas hőfokú utó-polimerizáció vízben, a polimer lehűtése vízben és a polimernek a formáktól való elválasztása. Mint látható az eddig ismert eljárásokhoz képest a technológia egy művelettel rövidebb, hiszen ilyen
