144761. lajstromszámú szabadalom • Polimérek vagy kopolimérek kapcsolása

2 144.761 polimer, akkor a kapcsolódás végbemegy ugyan, de azt tekintélyes mennyiségű homopolimér kíséri. Ily módon, ha valamely An-polimérből és B-viazaz a kopolimér egyedi láncai vagy elkülönítve maradhatnak vagy egymással lehetnek összekötve. Általában a végső keverék a kapcsolt polimeren kívül, egy kevés nem módosult An és Bm polimert fog tartalmazni, mely B-nek oly párhuzamos polimerizációjától ered, mely nem vezetett kapcsolódásához. Alábbiakból ki fog tűnni, mily módon csökkenthetjük a 'lehető legjobban ennek a Bm polimernek képződését. A kapcsolás összetevői, a találmány szerint, a legbensőbb módon hozandók egymással érintkezésbe. Így pl. ha az An polimer a B monomerben jól oldható, akkor a kapcsolás aként foganatosítható, hogy az An polimernek a B monomerben való oldatát sugározzuk be. Ily módon a folyamat végén a két An és Bm polimernek és a kapcsolt Ap Bq kopolimérnek benső keverékét kapjuk. A Bm homopolimér mennyiségét azáltal csökkenthetjük a polimér-monomér keverékben, hogy az An polimer töménységét fokozzuk. Ha az An polimer oldhatatlan B monomerben, de mindkettő közös oldószerben oldható, akkor An és Bn oldatát ily közös oldószerben tesszük ki ionizáló sugárzásnak. De mivel az oldószer maga is ki van téve szabad gyökök képződésének, a képződött Bm mennyisége növekszik az oldószer radiolizisétől eredő szabad gyökök létesítette polimerizációjának megindítása, azaz az oldószernek a besugárzás hatására történő bomlása folytán, szabad gyökök képződése mellett. Ezt a hatást az oldószermegfelelő megválasztásával vagyis közömbös oldószer, pl. benzol, toluol stb. alkalmazásával csökkenthetjük. Egy változat szerint a kapcsolást úgy is foganatosíthatjuk, hogy az An polimert a B monomerben sugározzuk be, pl. úgy, hogy a szilárd An polimert a folyékony B monomerbe mártjuk. Mivel a besugárzás ekkor részben a B monomerben megy végbe, szükségképpen tekintélyes mennyiségű Bm keletkezik. Az An polimert besugározhatjuk továbbá B monomerrel bevont vagy megnedvesített vagy abban felduzzasztott állapotban. „Felduzzasztás"-on a B monomernek az An polimerbe való behatolását értjük, melyet bizonyos térfogatnövekedés kísér, az An polimer általános mértani alakjának módosulása nélkül. E feltételek mellett csupán annyi B monomert használunk, mely a rákapcsoláshoz éppen szükséges és a keletkezett minimális Bm mennyiségeket könnyen elkülöníthetjük, főleg mechanikai kiválasztással, vagy Bm-nek oldószerekben való feloldásával. Mint fent kifejtettük, a kapcsolás annál kedvezőbb, minél gyengébb az An polimer az ionizáló nil- vagy divinilmonomérből indulunk ki,' akkor ApBq kopolimért kapunk, melynek szerkezete vázlatosan a következő: A—A — A—A—A—A—-A I B—B—B—B—B A—A—A—A—A—-A—A—A I B—B—B—B—B sugárzással szemben, mint a B monomer. Ellenkező esetben a Bm polimer túlságos mennyiségben képződnék. Ebből következik, hogy a kapcsolás alkotóinak kellő megválasztása fontos tényező lehet, ha a kapcsolást a legkedvezőbb feltételek között óhajtjuk megvalósítani. Az An polimer — B monomer-párnak és a reakciófeltételeknek kellő megválasztásával a kezelt polimer bizonyos fizikai, mechanikai, fiziko-kémiai stb. tulajdonságait érzékelhetően befolyásolhatjuk. Ily módon bizonyos alapú polimernek hő, kopás, ütések,, vegyszerek pl. olajok, savak, lúgok, szénhidrogének vagy más oldószerekkel szemben nagyobb ellenállóképességet, továbbá bizonyos felületi permeabilitást is kölcsönözhetünk. Ez utóbbi különösen a polietilén szempontjából előnyös, mely általában porózus. Azonkívül az alappolimért keményebbé, átlátszóbbá, víztaszítóbbá stb. is tehetjük. A találmány szerinti eljárásnak alávetendő alappolimér jelentkezhet oldat, gel, vagy pedig kész vagy félkész tárgyak, pl. rúd, cső, lemez, film vagy más telt vagy üreges test vagy granulált vagy poralaku szemcsék, por vagy alakos tárgyak, rostok stb. alakjában. Alakos tárgyak kezelése esetében a találmány lehetővé teszi a tárgyak mértani alakjának teljes megtartását és az ily tárgyak különösen alkalmasak felszíni kapcsolásra, mely lehetővé teszi az alapanyag alakjának befolyásolása nélkül és az alapanyag alakjának vagy más az alapanyagban hiányzó érdekes felületi vagy térfogati ismérvek kölcsönzését adott célból. Az alapanyag szubsztanciája valóban új szubsztanciává alakult át, mely új ismérvekkel rendelkezik. Az új anyag ömleszthető vagy nehezen ömleszthető lehet, a hozzáadott polimer természete vagy a kapott kopolimér kristályszerű szerkezete folytán. Ily módon öntéssel, extrudálással stb. tárgyat elkészíthetünk oly anyagból, mely könnyen vethető alá ezeknek a műveleteknek és végül ezt az anyagot a fent említett tulajdonságokkal rendelkező másik anyaggá alakítjuk át. A kívánt kapcsolt kopolimér alkotóit oly módon is összedolgozhatjuk, hogy önthető anyagot, mely alakított vagy öntött lehet, a kívánt alakba hozzuk, aztán a formázott keveréket a találmány szerinti ionizáló sugárzás hatásának tesszük ki. Ily módon alakítás útján oly tárgyakat kapunk, melyek kemény vagy nehezen vagy egyáltalában nem önthető, extrudálható vagy másképpen alakítható anyagból vagyis kopolimérből állnak. Az ionizáló sugárzás mineműsége, erőssége és a felhasználandó teljes dózis minden egyes esetben több tényezőtől függ és különbözik pl. azon tulaj-B—B—B—B A—A—A—A—A—A—A—A I vagy B—B—B—B—B