144716. lajstromszámú szabadalom • Indukciós váltakozó áramú fogyasztásmérő

Megjelent: 1959. március 15-én. _'_ _ _ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.716. SZÁM 21. e. 14—22. OSZTÁLY — GA—322. ALAPSZÁM Indukciós váltakozó áramú fogyasztásmérő „GANZ" Árammérőgyár, Gödöllő A bejelentő által megnevezett feltalálók: Mondl Ferenc Gödöllő, és Vecsei Géza Budapest, a Ganz Árammérőgyár mérnökei A bejelentés napja: 1954. május 6. Ismeretes, hogy a váltakozóáramú számlálók (fogyasztásmérők) terhelési görbéje a főáramkörű mágnesen alkalmazott úgynevezett mellékzárlati híddal javítható. Ezen híd nem mágneses anyagokkal csatlakozik a mágnes pólusaihoz és nagy terheléseknél telítődik. Az említett híd, kisebb terhelésnél az erővonalaknak aránylag nagy. hányadát, nagyobb terhelésnél pedig az erővonalaknak kis hányadát veszi fel és vezeti a forgó tárcsa megkerülésével az egyik pólustól közvetlenül a másik pólushoz. A hídnak ez a viselkedése eredményezi, hogy a főáramú haj tófluxus nagyobb terheléseknél a számláló terhelésével nem arányosan, hanem annál nagyobb mértékben növekszik és az ily_ módon előálló forgatónyomaték-többlettel az áramfékezés hatását kiegyenlíti és megakadályozza a hibagörbe esését nagyobb terhelésnél. Ismeretesek olyan megoldások is, ahol- kompenzációszerv (híd) mágnesezhető anyagból és antimágnetikus távtartók alkalmazásával, csavarok segítségével vagy rnás módon közvetlenül az áramvas pólusaira van erősítve. Nehézségek merülték fel azonban az ilyen megoldásoknál a híd felerősítésében, ami miatt a felfekvés, illetve a légrés méretei bizonytalanok voltak. Emiatt kényszermegoldásként a főáramkörű hajtótekercs vasmagjában készítettek kimetszéseket, sőt fogazásokat is és, ezekbe illesztették a csatlakozó f ogazásokkal ellátott mellékzárlati hidat, hogy ily módon a fluxus, átvezetésére jobb felfekvést és több mágneses utat létesítsenek. Utóbbi növelésére a hídból még a pólusszárak mentén benyúló nyelveket is alkalmaztak. Az ilyen hidaknak további hátránya főképpen az, hogy nem szabályozhatók és így a hibagörbének csak egyes pontjain érvényesítik hatásukat, e mellett alacsony terhelésnél a mérő erős késését idézik elő. Ismeretesek továbbá olyan megoldások is, ahol a híd közötti nem mágneses rés, vagy levegő útja a főáramkörű mágnesre erősített mozgó pólusfelületek segítségével, vagy egyéb módon változtatható. Ezeknél a hidaknál különösen hátrányos az a körülmény, hogy bár működésben az előbbitől nem térnék el lényegesen, de a beszabályozásnál eggyel több állítószervet kell kezelni. Olyan mellékzárlati hidak, amelyeknek hatása a terhelési görbe több pontján volt érvényesíthető, csak annyiban voltak ismeretesek, hogy egy híd helyett több hidat alkalmaztak, amelyek egymás után telítődtek. Azonban, mint a gyakorlat mutatja, sem a példaképpen felsorolt megoldásokkal, sem az egyéb ismert intézkedésekkel nem tudták ez ideig az ily típusú fogyasztásmérők teljesítményi területét a névleges terhelés többszörösére is kiterjedően kibővíteni oly módon, hogy azok terhelési görbéje a névleges terhelés alatti részén és folytatólagosan annak többszöröséig terjedő részén is, vagyis végig egyenletes és a megengedett hibahatárok között legyen. A találmány tárgya indukciós váltakozóáramú mérő, úgynevezett fogyasztásmérő, melynél a terhelésnek megfelelően változó mágneses ellenállási fokozatok révén a hajtó fluxus önműködő átmeneti szabályozása van megvalósítva. Ennek megoldása a mellékzárlati híd különösen célszerű kiképzési módjában áll, mely által a telítődésnél fellépő korrekciós hatás a hibagörbe több pontján egy adott vasanyagból készült áramvashoz egyszerű eszközökkel előre beállítható. Amíg az eddig ismert kompenzációs hidakkal a terhelési görbe kezdeti részén, tehát kis terhelésnél, erős esések voltak tapasztalhatók, a találmány tárgyát képező híd mentes ilyen rontó hatásoktól és ezen túlmenően megengedi a terhelési görbének a szokottnál nagyobb kibővítését, pl. a névleges terhelés 500—600%-ára. A találmány lényegét annak példaképpeni kiviteli alakjait szemléltető rajzokkal kapcsolatos leírása keretében ismertetjük bővebben. Az 1., 2. és 4—11. ábrák a főáramkörű haj tómágnessel kapcsolatos mellékzárlati hídnak példaképpeni megoldási változatait mutatják vázlatos ábrázolásban elől-, illetve felülnézetekben, míg a 3. ábra a mágneses vezetőképesség szemléltetésére való diagrammot ábrázol. A találmány szerinti mellékzárlati híd működési elvét részletesebben az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli "alakkal kapcsolatosan írjuk le, ahol az 1.