144699. lajstromszámú szabadalom • Fluoreszkáló anyag
Megjelent: 1959. március 15-en. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.699. SZÁM 22. f. OSZTÁLY — EE-386. ALAPSZÁM1 Fluoreszkáló anyag Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest A bejelentő által megnevezett feltaláló : dr. Kardos Ferenc, mérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1956. július 4. 1. pótszabadalom a 143 901 lajstromszámú szabadalomhoz Törzsszabadalmunk olyan újfajta fluoreszkáló anyagra vonatkozik, amely kristályrácsában a periodikus rendszer V. csoportjának legalább két elemét, továbbá magnéziumot, oxigént és mint aktívátort, mangánt tartalmaz. Jelen találmányunk értelmében ezen fluoreszkáló anyagban levő magnéziumot, részben stroncium és/vagy litium helyettesítheti. Az anyagban levő magnézium egyrészről és másrészről az azt részben helyettesítő stroncium és/vagy litium együttes atomaránya 10:1 és 10:3 között van. Kísérleteink során azt találtuk, hogy míg a törzsszabadalom szerinti fénypör a mélyvörösben éles maximumot ad és ugyancsak éles, de keskeny hullámtartományra korlátozódó spektrálmaximumot ad a narancsszínben, addig a jelen találmányunk szerinti, stronciumot és/vagy lítiumot is tartalmazó fénypornak ugyancsak meg vannak a fenti maximumai, de azok szélessége lényegesen megnövekszik. A jelen találmányunk szerinti fénypor tehát mind a mélyvörösben, mind pedig a narancsban széles spektrálmaximummal rendelkezik. Ez lehetővé teszi az ún. napfényszínt még jobban megközelítő és ezzel a színvisszaadást javító fénypor, ill. fényporkeverék előállítását. A fenti előnyökön kívül a jelen találmányunk szerinti javított fénypor azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy nemcsak a fénycsövekhez szükséges 2537 A hullámhosszúságú higanyvonalra, hanem a magasnyomású higanygőzkisütőlámpákban keletkező 3650 A hullámhosszúságú higanyvonalra is jól gerjed, tehát ezen utóbbi típusú kisütőlámpák színének korrigálására is alkalmas. A jelen találmányunk szerinti javított fénypor előállítása ugyanúgy történhet, mint a törzsszabadalom szerinti fényporé, ahol természetesen a magnéziumoxid mellett megfelelő mennyiségű litiumkarbonátot, ill. stronciumkarbonátot, vagy más alkalmas Li ill. Sr vegyületet kell a kiindulási anyagokhoz adagolni. A bemérendő litium-, ül. stronciumvegyületek mennyisége a megadott atomarány határok között attól függ, hogy mennyire kívánjuk megnövelni a sávszélességet és így a kívánalmaknak megfelelően választandó meg. Tekintettel arra, hogy mind a litium, mind a stroncium sávszélesség növelő hatást fejt ki, alkalmazhatjuk csupán ezek egyikét is. Ha pedig mindkettőt alkalmazzuk, úgy egymás közötti arányuk tetszőleges lehet. 1. példa: Összemérünk 200 g magnézium-ammónium arzenátot, 111 g magnéziumoxidot. 15,5 g litiumfoszfátot, 1 g mangándioxidot. E keveréket szárazon összeőröljük és 1150 C°-on 8—16 órán át levegőn izzítjuk, melynek során olyan lumineszkáló anyagot kapunk, amelynek kristályrácsában P, As, Mg és O és ezenfelül Li, valamint aktívátorként Mn lesz. A magnézium-litium atomarány e fénypornál kb. 10:1-nek megfelelő lesz. 2. példa: összemérünk 90 g magnézium-ammónium arzenátot, 148 g Sitronciumhidroa.rzenátot' (+ 1 H2O). Ill g magnéziumoxidot, 15,5 g litiumfoszfátot, 1 g mangándioxidot. E keveréket az 1. példa szerint izzítva olyan lumineszkáló anyagot kapunk, amelynek kristályrácsában P, As, Mg és O, továbbá Li és Sr, valamint aktívátorként Mn lesz. A magnézium-litium -fstroncium atomarány e fénypornál kb. 10:3-nak felel meg. 3. példa: Összemérünk 90 g magnézium-ammon arzenátot, 148 g stronciumhidroarzenátot (+ 1 H2 0), 111 g magnéziurnoxidot, 10 g magnézium-ammónium foszfátot, 1 g mangándioxidot.
