144690. lajstromszámú szabadalom • Bontó érintkező, különösen szabadtéri nagyfeszültségű kapcsolókhoz

Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.690. SZÁM 21. c. 28—53. OSZTÁLY — TA-355. ALAPSZÁM Bontó érintkező, különösen szabadtéri nagyfeszültségű kapcsolókhoz VEB Transformatorenwerk, Karl Liebknecht, Ber lin~Oberschöneweide A bejelentés napja: 1957. május 27. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. szeptember 5. A találmány különössen szabadtéri nagyfeszültségű kapcsolókhoz alkalmas, párhuzamos érintkező felületekből álló bontóérintkezőre vonatkozik, mely felületek közé merev szakaszoló kést (kapcsolót) csúsztatva kapcsolnak be. . Az ilyen bontóérintkezők általában nemcsak két párhuzamos ellemből, hanem két sorozat párhuzamosan kapcsolt elemből vannak felépítve. Sok rugalmasan ágyazott elemet alkalmaznak hogy afz) áram átvezetésére lehetőleg sok, biztos átmenő helyet kapjanak. Bebizonyosodott azonban, hogy több érintkező elem egymásmellé sorolása, amelyek az érintkezőbe bekapcsolódó késre merőleges irányban meg vannak osztva, nem megfelelő megoldás, mert az egyes elemek az áram átvezetésében nem a megkívánt egyenletességgel vesznek részt. További nehézségek lépnek fel ezeknél az érintkezőknél a jégtörés tekintetében, ha szabadban elhelyezett érintkezőkként kerülnek alkalmazásra. Bár a bekapcsolásnál a jég eltávolítására különböző intézkedéseket lehet tenni, a bekapcsolt állapotban eljegesedett bontó érintkező kikapcsolásakor a jég eltávolítása nagyon nehéz és előfordulhat, hogy a kívánt kikapcsolás nem végezhető el. A találmány olyan bontó-érintkező, mely a felsorolt hátrányoktól mentes és amely ezen túlmenően új és eredményes megoldást jelent a jég törésére is. Az érintkező ugyancsak két érintkező felületből áll, melyek mindegyike két vagy több a szakaszoló kapcsolókés hossza irányában megosztott elemből van felépítve. Mindenegyes érintkező felület érintkező elemei a szakaszkapcsolókéssel ellentétes oldalukon mozgási irányukban forgathatóan vannak ágyazva és a kapcsolókés felé fordított oldalukon lemezhevederrel összekötve. Az egyes elemek elfordulását ütközők határolják. Minden egyes érintkező felület elemeit gömbcsésze alakú csapágyakra támaszkodó rugók szorítják a tartókhoz és a szakaszkapcsolókéshez. Ezzel az összes érintkező elemek és a kapcsolókés közötti jó érintkezés biztosítva van. IIa már most bekövetkezik, hogy a bontó érintkező a szükséges kikapcsolás pillanatában el van jegesedve, tehát a szakaszolókés a két párhuzamos érintkező egyik vagy másik eleméhez hozzáfagyott, úgy a szakaszolókés a beszorult elemeket a kikapcsolás irányában magával viszi, niert ezek forgáspontjuk körül ütközésig mozgást végezhetnek. Az összekötő lemezhevederek azonban egy érintkező felület öszszes elemeit összkötik egymással, minek következtében az összes elemek mindig együtt mozognak. Minthogy az egyes elemek forgáspontjai egymás fölött vannak elhelyezve, az egyes elemek között hosszirányú viszonylagos elmozdulás is bekövetkezik, ami a jég megtörését rendkívüli módon elősegíti. A találmányt közelebbről a csatolt rajzokon bemutatott kiviteli példák alapján ismertetjük. Az 1., 2, és 3. ábrák a találmány szerinti érintkezőt három nézetben mutatják. A szakaszolókés bekapcsolt állapotában az érintkező elemek között helyezkedik el. Mindegyik érintkező elem a szakaszoló késtől elfordított oldalán forgathatóan van ágyazva, például a 6 és 7 pontokon. A szakaszoló kés hosszirányában, egymás felett párhuzamosan elrendezett 2, 3 illetve 4, 5 érintkező elemeket egyegy 8 heveder köti össze egymással. Az érintkező elemeket a 9, 10, 11, 12, illetve a 13, 14, 15 és 16 rugók támasztják rugalmasan alá. A rugók gömbcsésze alakban kiképzett, pl. 17 csapágyakra hatnak. A 18 érintkező tartókkal szemben ugyancsak gömbcsésze alakú csapágyakban mozgathatók az érintkező elemek. Ez a megoldás megakadályozza az egyes érintkező elemek elfordulását és az összes elemek egyenletesen feküsznek fel a szakaszkapcsoló késre, még akkor is, ha azt bizonyos esetekben nem pontosan saját síkjában toljuk be. A találmány szerinti érintkezővel megvalósított jégtörő hatást a 4—7. ábrák alapján magyarázzuk. A 4. és 5. ábra, az 1.—3. ábrához hasonlóan olyan érintkező, amelynek mindegyik felülete két párhuzamos elemből áll. A 20 és 21 két érintkező elemet pedig a 23, 24 pontok körül forgathatón ágyazott 22 heveder köti egymással össze. Az elfordulást a rajzon nem ábrázolt ütközők határolják. A szélső helyzetet az 5. ábra szemlélteti, ha a 4. ábrán bekapcsolt helyzetében rajzolt érintkező el-