144654. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
2 144.654 ponthoz csatlakozik a következő fokozat bemenő jelet érzékelő elektródja pedig a feszültségosztó leágazásához van kötve. Szokásos a feszültségosztó ágait alkotó két ellenálás közül azt az ellenállást, amely az előző fokozat kimenő elktródáját és a következő fokozat bemenő elektródáját köti össze, alkalmas üzemfeszültségű ködfénylámpával helyetesíteni. A feszültségosztó vagy a ködfénylámpa alkalmazásának egyaránt hátránya, hogy azt a fokozatot, amelynek kimenő elktródájához csatlakozik, terheli; ezért a kimeneten kisebb a jel, mint amekkora volna akkor, ha nem volna ez a terhelés. A feszültségosztó hátránya ezenfelül pl. az, hogy az osztásaránynak megfelelően tovább csökkenti a következő fokozat bemenő elektródájára jutó jelet. Mindezek eredményeképpen a fokozatokat alkotó elektroncsövek között feszültségosztóval vagy ködfénylámpával csatolt egyenáramú erősítőnek a negatív visszacsatolás alkalmazása nélkül mutatott, úgynevezett „magárahagyott" erősítési tényezője, melyet jelöljünk /'-vei, lényegesen kisebb, mintha a fenti csatoló elemeket nem alkalmazzuk, hanem a fokozatokat közvetlen kapcsoljuk össze. Ismeretes, hogy egy ß magárahagyott erősítésű erősítő b csatolási tényezővel jellemzett negatív visszacsatolás alkalmazása mellett, az alábbi V eredő erősítést fogja mutatni. » ß V= • 1 +bß amiből következik, hogy AV _ V Aß V ß " azaz, ha ugyanazt a — megkívánt — V eredő erősítést állítjuk elő a b visszacsatolási tényező megfelelő beállításával, akkor a magárahagyott erősítés Aß/p, relatív ingadozására a V eredő erősítés aránylag annál kevésbé érzékeny, minél kisebb a V/ju. tört értéke, azaz minél nagyobb a rendelkezésre álló ß magárahagyott erősítés. Az előbbiek értelmében azonban a magára hagyott erősítés akkor a legnagyobb, ha a fokozatok elektroncsövei közvetlen vannak összekapcsolva. A találmány szerinti egyenáramú erősítő lényeges eleme a visszacsatolásra alkalmazott olyan hálózat, amely lehetővé teszi az egyes fokozatok elektroncsöveinek közvetlen összekapcsolását aríélkül, hogy a közvetlen összekapcsolás következtében a visszacsatoló hálózatnak a kimenő jelet szolgáltató áramkörhöz csatlakozó és a bemenő jelet érzékelő áramkörhöz csatlakozó pontjai közt zérus bemenő jel esetén is fennálló feszültségkülönbség a nullstabilitás rovására lenne. Ez a hálózat tehát lehetővé teszi a közvetlen összekapcsolás előnyeinek kihasználását anélkül, hogy ugyanakkor el kellene viselni azokat a hátrányokat amelyek a közvetlen összekapcsolás következtében zérus bemenő jel esetén is nagy feszültségkülönbséget mutató kimenő-bemenő pontok összekötéséből származnának. Ez a hálózat ötpólusú és jellemzője az, hogy ha a megfelelően kiválasztott, pl. az 1. ábrán 3-al, 4-el jelzett két pontja között feszültségkülönbség van, akkor megfelelően kiválasztott másik két pontja, pl. az 1. ábrán A ül. B-vel jelzett két pontja között is feszültségkülönbség jelenik meg, de ha a 3. és 4. pontot rövidrezárjuk, akkor az A és B pontok között is megszűnik a feszültségkülönbség. A szóbanforgó ötpólusú hálózatot pl. az 1. ábrán látható módon B.lt R 2 , R3, R 4 ellenállásokból felépítve, ez a jellemző sajátság akkor áll elő, ha a 3. és 4. pont rövidrezárása esetén olyan négypólus áll elő, amely kiegyensúlyozott hidat alkot. Ez az ötpólusú hálózat a kimenő jelfeszültséget szolgáltató V2 elektroncsőpár bizonyos elektródáinak, mégpedig vagy az anódoknak, vagy a katódoknak az áramkörét köti össze a bemenő jelet érzékelő Vi elektroncsőpár bizonyos elektródáinak, mégpedig vagy a rácsoknak, vagy a katódoknak az áramkörével, ötödik pontja pedig a tápáramkör alkalmas pontjához, pl. a negatív pólushoz csatlakozik. A találmány megoldást tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy hogyan lehet ezt az ötpólusú hálózatot egy, ill. két pontencióméterrel, vagy beállítható ellenállással kiegészítve az elektroncsőkarakterisztikák közti bizonyos különbség kiegyenlítésére felhasználni. A találmány szerinti erősítőnél tehát az előbbiek értelmében a fokozatok közti közvetlen kapcsolatot alkalmazzuk, nevezetesen az előző fokozatot alkotó elektroncsőpár anódjait a következő fokozatot alkotó elektroncsőpár megfelelő elektroncsövének rácsával közvetlen összekötjük. Közvetlen összeköttetésnek tekintendő ebből a szempontból az az eset is, amikor az ultrafrekvenciás begerjedés elkerülésére, vagy egyéb zavarok elhárítására kis ellenállást iktatunk közbe, minthogy ezen a kis ellenálláson a normális üzem mellett folyó rácsáram csak elhanyagolható feszültségesést okoz, tehát a megelőző elektroncső anódja az utána következő elektroncsőnek az említett kis ellenálláson át vele összekötött rácsával gyakorlatilag azonos feszültségen van. Egy további megoldás a bemenő feszültséget érzékelő elektroncsőpárnál kerül felhasználásra, noha bármely elektroncsőpárnál alkalmazható. Minthogy azonban ez a megoldás is a nullstabilitás fokozását célozza, továbbá a nullapontingadozás forrásai főként az első elektroncsőpár áramkörében vannak, azért célszerű az első elektroncsőpárnál való felhasználás. E megoldás azon alapul, hogy ha két elektroncsőnél, pl. két triódánál azonos anódáramot állítunk be, azonos rácsfeszültség és megfelelően választott anódfeszültség segítségével, továbbá a beállított anódáram megfelelően kis érték, akkor az onód-katód feszültségek aránya közelítőleg a megfelelő anód-rács áthatások arányának reciprokértékével egyenlő ül. ha az azonos anódáramot azonos anódfeszültség mellett megfelelően választott rácsfeszültségekkel állítjuk be, akkor a rács-katód feszültségek aránya közelítőleg a megfelelő anód-rács áthatások arányával egyenlő. Pentódáknál hasonló összefüggések állnak fenn azzal az eltéréssel, hogy anód-katód feszültség helyett segédrács-katöd feszültséget, anód-vezérlőrács áthatás helyett pedig segédrács-vezérlőrács áthatást kell érteni. A tápfeszültségváltozás hatására bekövetkező munkaponteltolódás az erősítő kimeneti pontjai között akkor nem okoz járulékos feszültségkülönbséget, más szóval az erősítő nullpontját akkor nem tolja el, ha a tápfeszültségváltozás ellenére az anódfeszültségek — illetve az elektroncsőpár anódköri munkaellenállásainak egymás közötti egyenlősége esetén az anódáramok — továbbra is egyenlők ma-
