144654. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
Megjelent: 1959. március 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.654. SZÁM 21. a4 . 21—35. OSZTÁLY - KA—517-. ALAPSZÁM Egyenáramú erősítő A Magyar Állam, mint a feltaláló, Kadinger Béla budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1955. július 29. Ismeretes, hogy az egyenáramú erősítők erősítésének ingadozása megfelelő nagy negatív visszacsatolással általában elegendő kis értékre csökkenthető. Ismeretes a nullanívó ingadozásának csökkentése pl. a tápfeszültségek stabilizálása, vagy pl. szimmetrikusan felépített kapcsolás alkalmazása útján. A szimmetrikusan felépített kapcsolásoknál ezenfelül a szimmetrikusan működő elektroncsövek karakterisztikái közötti mindig fellelhető kismértékű különbség kiegyenlítésére korrekciós elemeket alkalmaznak. Azonban éppen azért, mert ezek a korrekciós elemek a csőpéldányok közti különbség kiegyenlítésére szolgálnak, csőcsere esetén utánállítás szükséges, amihez általában a beállítás helyességének ellenőrzése külön berendezést és különleges szakképzettséget is igényel. Az elektroncső öregedése az áramköri viselkedés szempontjából kevésbé káros, ha a csövet kis anódárammal terheljük; ezért kis áramerősséggel működő hálózatokat alkalmaznak. Ez esetben azonban az erősített kimeneti egyenfeszültség mérése általában nagyérzékenységű mutatós műszert kíván. Igen gyakran pl. 100 AA érzékenységű mutatós műszert alkalmaznak. A találmány szerinti erősítő áramköreinél ezek az említett módszerek részben, vagy egészben alkalmazva vannak, azonban oly» módon, amely lehetővé teszi, hogy a gyártás könnyű legyen, ne legyen szükség a felhasználásra kerülő elektroncsöveknek a típuson belül nagy példányszámból való kiválogatására; -minimumra van csökkentve olyan elemek alkalmazása, amelyeknek bemérése, vagy beépítése különleges szakképzettséget igényel és a kimeneten kevésbé érzékeny, pl. 1 mA fogyasztású stabilabb mutatós műszer alkalmazható. Különösen nagy előny, hogy a kereskedelemben kapható és az adott kapcsolásban működésképes bármelyik elektroncső adott típuson belül minden különleges válogatás nélkül felhasználható, anélkül, hogy a hitelesség lényegesen változna. A negatív visszacsatolás létesítésének egyik módja az, hogy valamely elektroncső katódáramkörébe ellenállást iktatunk be; ennél hatásosabb azonban az a megoldás, amelynél a kimenő jelet szolgáltató áramkört a bemenő jelet érzékelő áramkörrel alkalmas hálózat útján kötjük össze. Többfokozatú egyenáram erősítőnél, ha az összeköttetés közvetlenül történik, akkor az egymást követő fokozatok kimeneti pontjai pl. a legelső fokozat bemenő pontjaihoz képest egyre nagyobb feszültségkülönbséget mutatnak, mert az egyes fokozatok, üzemszerű működése általában megköveteli, hogy egy fokozaton belül a kimenő jelet adó elektróda nagyobb feszültségen legyen a bemenő jelet érzékelő elktróda feszültségénél és ezek a szükségszerű feszültségkülönbségek a fokozatok közti közvetlen összeköttetés esetén összeadódnak. ílymódon a kimenő jelet szolgáltató áramkört a bemenő jelet érzékelő áramkörrel összekötő visszacsatoló hálózat olyan pontokat köt össze, amelyek közt zérus bemenő jel esetén is nagy feszültségkülönbség van. Ilyen körülmények között a nullpontnak pl. a tápfeszültségváltozás hatására bekövetkező vándorlása meglehetősen nagy lehet. Ez okból általában arra törekszenek, hogy a kimenő jelet szolgáltató áramkört a bemenő jelet szolgáltató áramkörrel összekötő visszacsatoló hálózat csak olyan pontokat kössön össze, amelyek közt lehetőleg kicsi a feszültségkülönbség az esetben, ha a bemenő jel zérus. Ez csak úgy érhető el, ha az egyes fokozatok közti összeköttetés nem közvetlen történik, hanem olyan elemeken keresztül, amelyeken az összeköttetés irányában haladva, ellenkező irányú feszültségkülönbség uralkodik, ahhoz a feszültségkülönbséghez képest, amely egy fokozaton belül a bemenő és kimenő pont ill. pontok között uralkodik. Ezeknek a feszültségkülönbségeknek a nagysága megválasztható úgy, hogy a bemenő jelet érzékelő áramkör megfelelő pontja" ül. pontjai és a kimenő jelet szolgáltató áramkör megfelelő pontja, illetve pontjai közt zérus bemenő jel esetén ne legyen, ill. csak elhanyagolható mértékben legyen feszültségkülönbség, mely esetben a visszacsatoló hálózat ezek közé a pontok közé kapcsolva nem köt össze olyan pontokat, amelyek közt zérus bemenő jel esetén is nagy feszültségkülönbség uralkodik. Az ellenkező irányú feszültségkülönbség létesítésére pl. feszültségosztót alkalmaznak, mely feszültségosztó végpontjaival az előző fokozat kimenő jelet adó elektródájához és a tápfeszültség negatív pontjához, vagy más alkalmas negatív feszültségű
