144626. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigen hatású anyag elleni különleges védőszer előállítására
\ 2 144.626 hatású anyag bármely időpontban injektálható, azonban a nem szoptatós tehén esetében gyakran előnyösebb, ha az antigént a vemhes időszak végén viszik be. így például az első injekciók megfelelően 2—8 héttel az elles előtt adhatók. A doppingoló adagok a kezelő kényelme szerinti időszakonként adhatók, kivéve ha az injekciókat elég sűrűn kell adni ahhoz, hogy szérummérgezéses reakció ne jöjjön létre. A legtöbb fajtánál ez az idő kevesebb, mint 10—14 nap. A helyi zavarok és vértódulás elkerülésére a doppingoló injekciókat nem adják gyakrabban, mint minden második nap. Az antigen hatású anyagokat folyékony közegben szuszpendálják az injekcióhoz, mint például steril fiziológiás konyhasó oldat. Az injekciót a tőgy csatorna rendszerébe adják a csecsbimbó húson át a mirigyciszternába. Szükség esetén a tőgy maszírozható, hogy az antigen jobban behatoljon a tőgy csatorna rendszerébe. Ha az antigen injekciót a szárazon álló tehénbe adják, a védőanyag közvetlenül a friss fejés után jelen van. A doppingoló injekciókat ekkor intravénásán, intramusculárisan, vagy subcutan adták, hogy a védőanyag képződést magas szinten tartsák. A szoptató tehénnél az első injekció és a doppingoló injekciók közvetlenül a tőgybe adhatók. A védőanyag a tejben az első injekciótól számított 2 nap—2 hét alatt megjelenik, mindig az alkalmazott sajátos antigéntől függően. Például a Streptococcus agalactica a szoptató tehén beoltását követő 10 napon belül jelentkezett a tejben. Jelen találmány használatba vételekor a védőanyag előállítására alkalmazott antigen hatású anyagok a következők voltak: baktériumok, vírusok, proteinek, micosis-penészek és gombák, szövetek, virágporok, por és hasonló antigen hatású anyagok. A példaként használt antigének a következők voltak: baktériumok közül: Salmonella pullorum, Salmonella typhi, Salmonella paratyphi, Staphylococcus aureus, Staphylococcus albus, Staphylococcus pyogenes, pneumococci, streptococci és hasonlók; vírusok közül: Influenza Type A, variola, török variola, herpes simplex és hasonlók; proteinek közül: tojás albumin, egér szövet, tojás embrió szövet ás hasonlók; szövetek közül: vér és sperma. Meg kell érteni, hogy ezek az anyagok inkább reprezentálják a végtelen számú és változatú antigen hatású anyagokat, amelyek ellen fajlagos antitestek, vagy védőanyagok állíthatók elő a patás tőgyében. Az „antigen hatású közeg" és „antigen hatású anyag" kifejezéseket azon anyagok megjelölésére alkalmazzuk, amelyek antigen hatásúak magukban és olyan nem antigen hatású anyagokra, amelyek adjuvansok jelenlétében, mint antigének hatnak. Ezen kifejezések az antigen hatású beteg szervezeteket is tartalmazzák. I. Példa. A kísérleti alany egy Jersey tehén volt 5 héttel elles előtt. Az antigen elölt Salmonella pullorum volt. A kezdeti antigen adagot a csecsbimbó vezetékbe injektálták, egy csecsbimbóba egy ml kb. 5 billió szervezetet tartalmazó antigént. Az első doppingoló adagot, csecsbimbóként egy ml kb. 10 billió szervezetet tartalmazó antigént egy héttel később injektálták. Az ezt követő negyedenként egy ml-es doppingoló injekciók növekvő antigen hatású anyag koncentrációkat tartalmaztak, kb. 20, 30 és 40 billió holt szervezetet, melyeket egy hetes időközökben injektáltak. Az elles utáni tej több mint 100 000-szeres hígításnál agglutinálta az antigént. A tejben az antitest, vagy védőanyag az eilest követően rohamosan csökkent, négy hét alatt a közvetlenül az elles utáni több mint 100 000-szeres hígításnál létrejövő agglutinációtól csak ezerszeres hígításnál létrejövő agglutinációig. A védőanyag szintje az antigen rendszeres adagolásával beállítható és tarható. Az eilest követően az antigen doppingoló adagjai bejuttathatok az antigen hatású anyag parenterális injektálásával, intravénásán, intramusculárisan, vagy hasonlóan. Az elles utáni doppingoló adagokat nem lehet á csecsbimbó vezetékbe injektálni, hanem az allergiás reakció elkerülésére parenterálisan kell alkalmazni. II. Példa. Az I. alatti eljárást egy másik tehénen ismételték meg, azon egyetlen különbséggel, hogy úgy az első injektált antigen adag, mint a doppingoló adagok koncentrációja csupán az I. példánál alkalmazottnak 1/10-e volt. A nyert tej nagy védőanyag tartalmú volt és észrevehető különbség az I. példánál nyert tejhez képest nem volt. III. példa. A védőanyagot egy szoptató tehénben állították elő streptococcus agalactica injektálásával. Az első injekciót egy tőgynegyedbe adták és ez kb. 1 billió szervezetet tartalmazó 5 ml-es dózisból állt. A tehén az első antigen adagolása előtt negatív reakciót mutatott. A védőanyag a tizedik napon jelent meg a tejben. A tizenötödiknap végén a tej magas minősítésű volt, amint azt a precipitin-reakció kimutatta. Az antigen újraoltása ugyanazon tőgynegyedbe a tizenhatodik napon erős allergiás reakciót hozott létre. IV. példa. Egy szoptatós tehénnek egy tőgynegyedbe kb. 2 billió szervezetet tartalmazó 5 ml-es aerobacter aerogenes injekciót adtak. Az injekció napján a tej minősítése 1:20, 16 nappal később 1:5120 volt. V. példa. Egy első, emlőn belüli 5 ml-es, kb. 200 millió baktériumot tartalmazó injekcióban Esherichia coli-t injektáltak egy szoptató tehén tögynegyedébe. Tizennégy nappal később a tej tökéletes agglutinációt mutatott 1:20 hígításnál. VI. példa. Staphylococcus aureus-t injektáltak egy szoptatós tehén tőgyébe. A tehenet egy napig nem fejték és azután a fejést szabályos időközökben folytatták. Tíz nappal az injektálás után a tej 1:10 hígításnál tökéletes agglutinációt mutatott. VII. példa. Antigen hatású anyagok sajátos kombinációja elleni védőanyag képződésének vizsgálatára kb. azonos számú 1 typusú Pneumococcus; 2 typusú Pneumococcus; Salmonella typhi; Salmonella paratyphi és Staphylococcus albus elegyet injektáltak két héttel borjazás előtt egy tehén tőgyébe. Hasonló elegyet adtak, mint doppingoló injekciót egy