144595. lajstromszámú szabadalom • Szikrafogó mozdony- vagy lokomobilkazánok kéményéhez

2 144.595 teli alakját példaképpen tünteti fel. Az 1. és 2. ábra az egyik megoldást mutatja, még pedig az 1. ábra rmridony-füstkamra közép-hosszmetszete a hozzátyf.jzó fúvóval, a kéménnyel és a szikrafogóval, a 2. ábra pedig hozzátaríozó függélyes kereszlmetszej. A 3. ábra a szikrafogó második megoldását mutatja függélyes keresztmetszetben. Az 1. és 2. ábrát tekintve, az —1— forrcsövek a —2— füstkamrába torkollnak, melynek —3— köpenyére a —4—• kémény van' erősítve. A —4— kéményen át az égési gázok az —5— fúvócsőből kiáramló gőz hatására a környezetbe távoznak. A —4— kéménynek ovális keresztmetszeti alakja van, hogy egyrészt lehetőleg nagy kiterjedésű, kis ellenállású szitafelületet helyezhessünk el, másrészt a szívóhuzamberendezés szívóhatásfoka nagy legyen. Az —5—' fúvócső alakja a —4— kéményhez igazodik. A —4—kémény fölött tetőszerűen kialakított —8—• szikrafogó szita van, lefelé irányuló —6'— oroméllel és ferdén felfelé, kifelé haladó szitafelü-IctteL még pedig olyan elrendezésben, hogy e sziiaíelület és a kémény felső széle között —7— rés marad, mely a —8— gyűjtőtérbe torkollik. A szitafelület a kéményt és a gyűjtőteret a külső légkörrel szemben elfedi. A tetőszerű szitafelület legfeljebb 6ö , előnyösen pedig 30°—45° nagyságú a. szög alatt hajlik a kémény A—A tengelyéhez. A hajlásszög nagysága a szita szövésmódjától, ill. a sziías^emek nagyságától függ és úgy választandó, hogy a szeraméreteket meghaladó nagyságú gyűjtőképes szikrák a szitán tovasodródva a —7— résen át a —3— gyűjtőtérbe jussanak. A kisebb gyújtóképes szikrák, melyek a szitaszemeken átjutnak, a gázokat a —9— nyilak irányában követik, míg a nagyobb pernyék a —10—- nyilak irányában a gyűjtőtérbe hullanak. Ez lefelé nincs teljesen elzárva, hanem a két oldalsó —15— nyíláson át a —2— füstkamrával érintkezik, úgyhogy a nagyobb gyújtóképes szikrák a —16— csúsztatófelületeken, a meghosszabbított; —10— nyilak irányában a —2— füstkamrába hullanak vissza. Eközben azokat gázáram, támogatja, mely a —7— rés és a füstkamra között ható túlnyomás hatására ugyancsak a —10— nyilakat követi. E gázáram a gyújtóképes szikrákat felkavarja és a környező falakhoz csapja és így azokat tovább aprítja. A füstkamra alsó feléig érő —17— terelőlemezek gondoskodnak arról, hogy a gyújtóképes szikrák ne jussanak az —1— forrcsövekből a —4—• kéménybe vonuló főgázáramba, hanem a füstkamra oldalain, haladjanak, ahol az áramlás mérsékelt és a gyújtóképes szikrák legnagyobb része lerakódhatik. Ezzel a szita terhelését és kopását is csökkentjük. A —15— nyílások kiáramlási keresztmetszetét a találmány szerint úgy méretezzük, hogy csak a gyújtóképes szikrák továbbításához megkívánt gázmennyiség áramolhasson át. Ezek az áthaladási keresztmetszetek a —7— rés síkjában mért belső kémény-keresztmetszetnek célszerűen őszesen mintegy 2—4%-át, legfeljebb azonban 10%-át teszik ki oly célból, hogy a cirkuláló gázmennyiség mozgatásához szükséges adalékos szivattyúmunkát csökkentsük. A tetőszerű —6— szitatest —6'— oromélének kímélésére és a gázáram oldalirányú szétterjesztésére a találmány szerint a kéménybeli áramlás irányában, a —6'— oromélen vagy az előtt, a kémény hosszközépsíkjában az ékalakú —16— vádőtestet helyezzük el. A —6— szitatest a —14— tengely körül elforgatható, mely célszerűen a szitatest egyik hosszirányú szélén halad. A szitatestet ennélfogva a kazán befutásékor, valamint javítások céljából stb. át lehet forgatni és a kérném/ mellett levő, hatástalan —8"— helyzetbe hozni. A 3. ábrán az 1. és 2. ábrabeliekhez hasonló alkatrészek jelölése ugyanaz. A —8— gyűjfőtér azonban itt alul zárt, úgyhogy a gyújtóképes szikrák a •—11—- helyen gyűlnek össze. Alkalmas időpontban, pl. a menet vagy az üzemidő végén, az összegyűlt gyújtóképes szikrákat a —12— ajtónyílásokon át eltávolíthatjuk. A 3. ábra szerinti kivitel főleg kisebb, könnyű üzemű mozdonyokhoz való, az 1. és 2. ábra szerinti kivitel pedig nagyobb, nehéz üzemű mozdonyokhoz, valamint könnyebb szénfajták és nagy daratartalmú szenek alkalmazása esetén. A tetőszerűen kialakított —8— szikrafogó szita olyan helyzetet foglal el a hosszúkás keresztmetszetű kémény fölött, hogy a lefelé, vagyis a kéménybe áramló gázok felé néző —6'— oroméi a hosszúkás keresztmetszet hosszabb tengelye irányában fekszik. A —8— szita oldalfelületei ismét CL szög alatt hajlanak a kémény A—A tengelyéhez. Amint az 1. és 2. ábrával kapcsolatban már ismertettük, a kisebb pernyék a szitaszemeken át a —9— nyilakat követik, a nagyobbak pedig a szitán tovacsúszva, a —10— nyilak irányában a —7—• résen át a —8— gyűjtőtérbe jutnak. A találmány alkalmazása független a huzamkeltés módjától és a fúvó helyeit pl. fúvógépet is használhatunk. A szőtt szitát adott esetben megfelelően lyukasztott lemezzel stb. is helyettesíthetjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Szikrafogó mozdony- vagy lokomobilkazánok kéményéhez, ezen belül elrendezett szitával, melynek felfelé és kifelé 'emelkedő felülete van, jellemezve ovális keresztmetszetű kéménnyel kapcsolatban lefelé irányuló oroméllel, tetőszerűen kialakított szitafelülettel, mely a kéménytorkolat szélével a gyújtóképes szikrák elvezetésére való rést alkot, mely a kémény külső oldalán levő gyűjtőtérbe torkollik, aholis a szitafelület mind a kéményt az áramlás irányába, mind pedig a gyűjtőteret a külső légkör felé teljesen elzárja. 2. Az 1. igénypont szerinti szikrafogó kiviteli alakja, jellemezve lefelé a kazán füstkamrájával összeköttetésben álló gyűjtőtérrel. 3. A 2. igénypont szerinti szikrafogó kiviteli alakja, jellemezve a gyűjtőtér és a füstkamra közötti összekötőcsatornában elrendezett, a gyújtóképes szikrákat a füstkamrának a főgázáramon kívül fekvő oldalsó övezeteibe irányító terelőfelületekkel. 4. A 3. igénypont szerinti szikrafogó kiviteli alakja, jellemezve a füstkamra alsó feléig érő tere-' lőfelületekkel. 5. Az 1. és 3. igénypont szerinti szikrafogó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gyűjtőtér és a füstkamra közötti összekötő csatorna teljes belső áthaladási keresztmetszete legfeljebb 10%-a a kéményperem és á* szitafelület között fekvő, a gyúj-