144595. lajstromszámú szabadalom • Szikrafogó mozdony- vagy lokomobilkazánok kéményéhez

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HTVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.595. SZÁM 24. g. OSZTÁLY — GI—83. ALAPSZÁM Szikrafogó, mozdony- vagy lokomobilkazánok kéményéhez Dr. techn. Giesl—Gieslingen Adolph mérnök, Wien A bejelentés napja: 1957. április 26. Ausztriai elsőbsége: 1956. május 5. A találmány szikrafogó mozdony- vagy lokomobilkazánoknak, vagyis olyan kazánoknak kéményéhez, amelyekbon az égési gázokat — rendszerint fúvóknak nevezett — sugárejektorok vagy turbóventillátorok továbbítják. Ilyen kazánoknál, különösen az üzem nagyfokú erőltetésekor vagy fiatalabb szénfajták tüzelésekor, igen hatásos szikragátló berendezésekre van szükség, hogy a kazán környékén tűz keletkezését megakadályozzák. A technika állása jelenleg ezen a téren nem kielégítő és így a mozdonyokból vagy lokomobilokból tovaszálló szikrák okozta tüzek elég gyakoriak. A sokféle szikrafogó között olyanok is ismeretesek, amelyeknél a kéményben sík vagy más alakú szitát helyeznek el, pl. felfelé és kifelé emelkedő felülettel, melyen a gázoknak a szabadba vezető útjukon át kell haladniok. Az ilyenfajta sziták igen gyorsan eltömődnek és nagy áramlási ellenállást alkotnak, amennyiben szemnagyságuk akkora, hogy a gyújtóképes szikrák távozását meggátolja. Kifogástalan üzem csak akkor lehetséges, ha a szemnagyság mintegy 3—4 mm vagy még több, ekkor azonban a tűzveszély ellen már nincs elegendő biztonság. A találmány célja a gyújtóképes szikrák kibocsátásának tökéletes meggátlása túlnagy áramlási ellenállások nélkül, szűkszemű szikrafogó sziták alkalmazásával, ezek üzem alatti eltömődésének veszélye nélkül. E célt a találmány szerint úgy érjük el, hogy ovális keresztmetszetű kéménnyel kapcsolatban tetőszerűen lefelé irányuló oromzattal kialakított szitafelületet alkalmazunk, mely a kémény torkolatának szélével a gyújtóképes szikrák elvezetésére való rést képez. Utóbbi a kémény külső oldalán gyűjtőtérbe torkollik, mimellett a szitafelület a kéményt az áramlás irányában, valamint a gyűjtőteret a külső légkörtől teljesen elzárja. Gyűjtőteres szikrafogók már eddig is ismeretesek voltak, azonban a gyűjtőtérfalak felső részét eddig a gyújtóképes szikrák ütközéses feldarabolására használtak és a felaprított szikrák egy szabad nyíláson át felfelé távozhattak. Ez az aprítóhatás a gyakorlatban megbízhatatlannak bizonyult és így a tűzveszélyt nem lehetett biztonsággal elkerülni. Ezzel szemben a találmány szerinti szikrafogónál a ferdén felfelé és kifelé hajló szitafelület azokat a gyújtóképes szikrákat, amelyek mérete a szita szemnagyságát meghaladja, a szitafelület és a kéményperem közti átvezetőrés felé irányítja, úgyhogy azok a gyűjtőtérbe jutnak. Utóbbiból a pernyét alkalmas időpontban, pl. a menet vagy az üzemidő végén eltávolíthatjuk, vagy pedig a találmány egyik változata szerint a gyűjtőtér lefelé a kazán füstkamrájával' állhat kapcsolatban, melybe ekkor a gyújtóképes szikrák visszaesnek. Az utóbbi esetben az említett rés és a füstkamra között a kéményen átáramló gázkeverék egy része cirkulál és a gyújtóképes szikrák további felaprításáról gondoskodik. A szikrák ily módon ismételt köráramlás után oly kicsinyekké válnak, hogy a szitaszemeken át a szabadba távoznak, amennyiben nem maradtak a füstkamra fenekén. A kitűzött cél szempontjából legkedvezőbb körfolyampálya létesítésére a találmány szerint • a gyűjtőteret a füstkamrával összekötő csatornába terelőfelületeket iktatunk, melyek a gyújtóképes szikrákat a füstkamrának a főgázáramon kívül fekvő oldalsó övezeteibe irányítják. Kitűnt, hogy szabad terepen, főleg barnaszéntüzelés esetén, a tűzveszély biztos elkerülésére nem szabad 2X2 mm-nél nagyobb szembőséget megengedni. Az eddig ismert berendezéseknél azonban jóval nagyobb szemnagyságot kellett alkalmazni, hogy a szita túlgyorsan el ne tömődjék. A találmány szerinti szikrafogónál 'módunkban áll még 2X2 mm alatti szemnagyságokat is használni és a szitákat általában nem szükséges üzem közben külön tisztítani. Ami a tetőszerű szitafelület hajlásszögét illeti, az ' a kémény tengelyétől mérve legfeljebb 60°, előnyösen 30°—45°. A kopásnak különösen kitett oroméi védelmére a tetőszerű szitafelület oromélén vagy ez előtt — a kéménybeli áramlás irányát tekintve — ékalakú védőtestet helyezünk el. A rajz a találmány szerinti szikrafogó két kivi-