144514. lajstromszámú szabadalom • Dinamóméter húzó- és nyomerők mérésére

Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.514. SZÁM 42. k. OSZTÁLY — EE—421. ALAPSZÁM Dinamóméter húzó- és nyomóerők mérésére Elek István oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. szeptember 26. Az erők mérésére szolgáló mérőeszközök egy nagy csoportjánál a fémek — különösen az acél — rugalmas alakváltozását használják fel az erő meghatározására. Az ilyen mérőeszközöknél a mérendő erő a mérőtestet deformálja és e deformáció mértéke mechanikusan vagy elektromechanikusán van indikálva. Az: indikálás megkönnyítése, valamint a leolvasás pontosságának fokozása végett az alakváltozást szenvedő mérőtesteket olyan mérőrugóként alakítják ki, amelynek alakváltozása lehetőleg nagy és ezen alakváltozást még áttételezéssel megnagyítva közvetítik az indifcálást végző szervhez. A mérőtestnek a viszonylag nagymérvű alakváltozása csak úgy érhető el, ha gyűrűvagy elliptikus-alakúra képezik ki. Az; ilyen kialakitású mérőrugókat a mérendő erő főleg hajlításra veszi igénybe. A dinamóméterek eme typusai — már 20 tonna feletti terhelhetőség esetén — nagyméretűek és önsúlyuk is nagy. Például egy 100 tonna méréséig alkalmas 'gyűrűalakú dinamóméter össúlya 30^40 kg. Ismeretes, hogy általában minden műszaki létesítménynél, de különösen a mérőeszközöknél célszerű a helyszükségletet és az önsúlyt csökkenteni, mert ilymódon a felhasznált anyag mennyiségének csökkentésén túlmenően a készülék kezelése is egyszerűbbé válik. A találmány tárgya e cél elérésiét teszi lehetővé, mert például egy a találmány szerint kialakított 100 tonnáig mérő dinamóméter önsúlya mindössze 8—9 kg a fentebb említett 30—40 kgal szemben. További előnye a javasolt megoldásnak, hogy egy- egységben készíthető gyakorlatilag bármilyen nagyságú erők mérésére. A hőmérsékletingadozásra — az erőméréseknél szóbaj öhető hőfokhatárokon belül — nem érzékeny. A találmány tárgyát a csatolt rajzmelléklet segítségével magyarázzuk, ahol az 1. ábra a találmány szerinti dinamóméter egy pédakénti kiviteli alakját tünteti fel vázlatosan, a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő harántmetszet, a 3. ábra pedig egy segédrugót mutat. Az (1) jelű mérőtest célszerűen körkeresztmetszetű és az (5) és (6) peremekkel van ellátva. A mérőtest anyaga acél. Az (5) és (6) peremekhez a (9) illetve (10) követítő darabok továbbítják a terhelést. Á (9) és (10) közvetítő darabokat úgy kell kialakítani, hogy az (1) mérőtestre nézve nyomó- és húzóerők továbbítására alkalmasak legyenek. Az (5) és (6) peremekben, azok egymás felé néző oldalán, hornyok vagy hasítékok vannak kimunkálva és e hornyokba vägy hasítékokba vannak végükkel beillesztve a (2) segédrugók. A (2) segédrugók acéllemezből készíthetők és egy célszerű alakjukat a 3. ábra mutatja. Á (2) segédrugók száma tetszés szerint egy vagy több lehet. E segédrugók hossza úgy van megválasztva, hogy az; (5) és (6) peremek hornyaiba vagy hasítékaiba illesztés után, az (1) mérőtest terheletlen állapotában is előfeszítve és görbült helyzetben legyenek. Az a kialakítás a legjobb, ha a (2) segédrugó két szára 180°-nál néhány fokkal kisebb szöget zár be. A találmány szerinti dinamómétert úgy is ki lehet alakítani, ha az, (1) mérőtestet és a (2) segédrugókat egy darabból munkálják ki. E megoldásnál a mérőtest keresztmetszete célszerűen négyszög. A segédrugóként szereplő vékony lapokat úgy kell kiképezni ebben az esetben is, hogy azok szárai egymással 180°-nál valamivel kisebb szöget zárjanak be. Az (1) mérőtestet a (7) és (8) bilincsek veszik körül, részben. E bilincsek a (11) közbetét segítségével vannak összefogva. (A (8) jelű bilincs baloldali része az 1. ábrán ki van törve.) A (11) közbetétek furattal vannak ellátva, és e furatba illeszthető a (3) mérőóra csapja úgy, hogy a mérőóra (4) tapintója a (2) segédrugót érintse. A találmány szerinti dinamóméter működése a következő: Ha az (1) mérőtestet terheljük — például nyomásra — akkor az alakváltozást szenved. Ezen alakváltozás a (2) segédrugót is további alakváltozásra kényszeríti. A (2) segédrugó középső részének az alakváltozás következtében