144513. lajstromszámú szabadalom • Gázkisüléses gyújtólámpa gázkisüléses csövek, különösen fénycsövek gyújtásához
Megjelent: 1958. november 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYT HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 144.513. SZÁM 21. f. 82-87. OSZTÁLY — EE—383. ALAPSZÁM Gázkisüléses gyújtólámpa gázkisüléses csövek, különösen fénycsövek gyújtásához Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest A bejelentő által megnevezett feltalálók: Lakatos György mérnök és Kolos Jenő technikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1956. június 27. Találmányunk gázkisüléses csövek, különösen fénycsövek gyújtására alkalmas gázkisüléses gyújtólámpákra vonatkozik. Gázkisüléses gyújtólámpák általában ionizálható gázzal töltött burából, abban elrendezett helytálló elektródából és egy szintén a burában elrendezett olyan elektródából állanak, amely hő hatására alakját változtatja. Az utóbbi elektródát célszerűen bimetallból képezik ki, általában rúd, vagy U alakban, amelynek hő hatására mozgó része van. A bimetall elektródát úgy szokták elhelyezni, hogy egyik végét helytállóan rögzítik és úgy állítják be, hogy a hő hatására bekövetkező alakváltozása következtében másik, szabad vége a másik elektróda felé közeledik. Elegendő ideig tartó hő-hatásra a bimetall elektróda a másik elektródával fémes kapcsolatba jut. A hőhatás megszűntével a bimetall ellenkező értelemben változtatja alakját, mint a hő hatására, tehát elválik a másik elektródától és fokozatosan felveszi azt az alakot, amely a normál hőmérsékleten nyugalmi, feszültségmentes állapotnak felel meg. Ha a fent leírt gyújtólámpa két elektródájára feszültséget helyezünk, amely elegendő nagy ahhoz, hogy a burában levő gázt ionizálja, akkor a nyugalmi állapotban egymással nem érintkező elektródák között gázkisülés^indul meg. A gázkisülés hőjének hatására a bimetall elektróda a fent leírt módon fémes kapcsolatba jut a másik elektródával. Ha a fent leírt gyújtólámpát az; 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben előizzított katódájú gázkisüléses cső, pl. fénycső begyújtására használjuk, akkor a következő folyamat játszódik le: a (7) kapcsoló bekapcsolásakor a (6) feszültségforrásból áram, indul az (1) gázkisüléses cső (2) katódáival sorbakapcsolt (3) gyújtón át a (20) fojtótekercsen keresztül. A (3) gyújtóban levő gáz ionizálódik és mivel a (4) bot-elektróda és az (5) bimetall elektróda fémes kapcsolatban nincsenek egymással, utóbbiak között gázkisülés jön létre. A gázkisülés hő-hatására a bimetall-elektróda a fent leírt módon közeledik a másik elektródához, majd azt elérve, fémes kapcsolat létesítésével zárja az áramkört. Ekkor a gázkisüléses cső (2) katódái már elegendő nagy áramot kapnak ahhoz, hogy izzásba jöjjenek. A katódák megfelelő hőfokokra való felizzításához szükséges idő elteltével a két (2) katódából elektronáramlás indul meg. Amikor a (4) és (5) elektródák fémes érintkezésbe1 jutottak, akkor a (3) gyújtólámpában a gázkisülés, vagyis a bimetallt érő hőhatás megszűnik és a bimetall hűlni kezd. Hűlése következtében a bimetall elválik a másik elektródától és az áramkör megszakad. Amennyiben a (4) és (5) elektródák fémes érintkezésének időtartama elegendő volt ahhoz, hogy a (2) katódák megfelelő hőfokra izzanak fel, vagyis a gázkisüléses cső begyújthasson a gyújtó és fojtó által együttesen adott feszültséglökés hatására, akkor a (4) és (5) elektródák egymástól való elválása után a gázkisüléses cső begyújt, vagyis égve marad és a gyújtólámpa elektródái nyugalmi helyzetben maradnak. A gyakorlatban azonban általában több sikertelen gyújtási kísérlet szokta megelőzni a gázkisüléses cső végleges begyújtását. Ennek oka abban van, hogy a (4) és (5) elektródák fémes érintkezésének időtartama nem elegendő a (2) katódák megfelelő hőfokra való felizzításához és így az előbbiek elválása után a gázkisüléses cső elalszik és a (3) gyújtólámpában újra megindul a gázkisülés, a (4) és (5) elektródák újra kapcsolnak, mint a fentiekben leírt első esetben és ez a sikertelen gyújtási kísérlet többször is megismétlődhet a gázkisüléses cső végleges begyújtása előtt. Ez a sikertelen gyújtási kísérletsorozat a begyújtandó gázkisüléses cső begyújtása előtti villogásában nyilvánul meg, ami az emberi szemnek igen kellemetlein és nagyimértékben csökkenti a gázkisüléses cső élettartamát, mely tudvalevőleg csak részben függ az üzemórák száimától és bizonyos mértékben a begyújtások számától, akár sikeres, akár sikertelen volt a begyújtási kísérlet.
