144503. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására
144.503 3 2. Példa. Vékony polietilén-filmet, levegő jelenlétében, 12,106 röntgen-egységnyi besugárzásnak vetünk alá, még pedig óránként 8000 röntgen-egységnyi besugárzásnak. A filmnek 31 X 80 mm2 nagyságú darabját, melynek súlya 0,121 g, 3,85 g akrilnitrillel együtt, üvegampullába helyezzük, majd az ampullát vákuumban lezárjuk. A keveréket 1 óráig 120— 140°-on, majd 17 óráig 100°-on hevítjük. A művelet végén az ampullából 3,24 g sárgás polimert veszünk ki, mely külsőleg összegyűrt filmhez hasonlít. A kapott polimert néhány óráig dimetil-formamidban 110°-ra hevítjük, azután oldószerrel többször kimossuk. A mosóoldat elpárologtatása 0,12 g poliakrilnitrilt ad és a megmaradó kopolimérmaszszát az oldószer erősen felduzzasztottá. Összsúly: 24,7 g. A masszának kiteregetése után felduzzadt filmet kapunk, melynek felülete 13.5 X 415 mm2. A levegőn való szárítás után a filmnek fele kemény és törékeny polimérlap, melynek felülete 75 X 105 mm2. A film másik fele, két üveglemez között szárítva, vékonyabb és elég hajlékony lapot szolgáltat, melynek felülete 100 X 1,35 mm2. A két egyesített lap teljes súlya, kiszárítás után, 3,08 g. 3. Példa. A 2. példa szerintihez hasonló, besugárzott polietilén-filmnek 200 X 65 mm2-es darabját, melynek súlya 0,65 g, 2,8 g akrilnitrillel együtt, ampullába helyezzük, melyet vákuumban elzárunk. A keveréket egy óráig 90—95°-ra, majd 2l / / 2 óráig 110°-ra hevítjük. Ily módon oly filmet kapunk, mely dimetilformamidban duzzad, amíg végső súlya 16 g és felülete 400 X 130 mm2 lesz. A levegőn való szárítás után a film súlya 2,4 g. Ezzel a reakcióval csak poliakrilnitril-nyomokat kapunk. 4. Példa. A 2. példa szerintihez hasonló, besugárzott polietilén-filmet, melynek súlya 0,828 g, 0,8 g akrilnitrillel együtt, ampullába helyezünk, melyet azután vákuumban lezárunk, 7V2 óráig 85—-90c -ra való hevítés után 1,11 g kopolimért kapunk, mely dimetilformamidban megduzzad, míg végső súlya 3 g. Szárítás után a film felülete 250 X 80 mm és súlya 1,05 g. Ez a film igen hajlékony, enyhén sárgás és áttetsző. 5. Példa. 95 X 37 mm2 besugárzott polietilén-filmet, melynek súlya 0,0886 g, 2,104 g gáztalanított akrilamiddal ampullába helyezünk, melyet vákuumban elzárunk. A keveréket azután néhány óráig 100°-on, azután 150—160°-on hevítjük. Ily módon 1,268 g fehér polimérmasszát kapunk, mely hidrofillé vált; vízben 12,08 g végsúlyig megduzzad és film alakjában kiteríthető. Ez a film, két üveglemez között . való szárítás után, erősen tapad a lemezekhez és törékennyé válik. Az így kapott anyagnak hidrofil sajátságát vagy nedvesíthetőségét egyaránt igazolja az a tény, hogy az anyag festhető a filmre és hogy közönséges tintával lehet írni. A kiadásért felel: a Közgazdas* 6. Példa. 55 X 38 mm2 felületű és 0,09 g súlyú besugárzott polietilénfilmet 5 cm3 vinilkloriddal ampullába helyezünk, melyet vákuumban lezárunk. A keveréket 1 óráig 19Ö°-on, majd 17 óráig 90°-on hevítjük. Ily módon igen törékeny kopolinaerizált anyagú filmet kapunk, mely 2,55 g-ot nyom és mely triklórbenzolban könnyen duzzasztható. Ez a film oly törékeny, hogy szakadás veszélye nélkül nem teríthető szét. Szárazon a massza kemény és törékeny. Magától értetődik, de különben is a fentiekből következik, hogy á találmány egyáltalában nincs korlátozva sem az ismertetett alkalmazási, sem pedig a megvalósítási módokra, hanem az igénypontokon belül sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kapcsolt kopolimérek előállítására polietilénből, melyre legalább egy másik polimernek oldalláncát kapcsoljuk, azzal jellemezve, hogy polietilént ionizáló sugárzás hatásának teszünk ki oxigén (levegő) jelenlétében, nfajd a besugárzott polietilént mono- vagy polietilén-vegyülettel hozzuk össze. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a besugárzott polietilénnek a mono- vagy polietilén-vegyülettel való összehozása oxigén távollétében történik. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli -módja, melyre jellemző, hogy a polietilénre kapcsolandó etilénvegyületet közömbös oldószerben feloldjuk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy vízben oldható etilénvegyületet és oldószerként vizet használunk. 5. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a reakciót 40—180 C° között fekvő hőmérsékleten foganatosítjuk. 6. A megelőző igénypontok bármelyike szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a vegyületek összehozását láncszerkezetű átvivő szer jelenlétében foganatosítjuk. 7. A 3. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyet formázott polietilén alkalmazása jellemez. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy az ionizáló besugárzás behatolási mélységét csupán a polietilén felületére korlátozzuk. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárással besugárzott polietilén, melyre jellemző, hogy legalább felületén több aktív központ van, melyek a sugárzás folytán keletkeztek ^ főlánc mentén és melyek huzamos ideig őrzik meg a rákapcsolás útján polimerizálható etilénvegyületeket felvevő képességüket. 10. Formázott tárgy, melyre jellemző, hogy főalkatrésze a 9. igénypont szerinti polietilén. 11. A 10. igénypont szerinti alakos tárgy kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy testének legalább felületét kapcsolt kopolimér alkotja, mely etilénvegyület polimerizálására alkalmas besugárzott polietiléntörzsből és polimerizálható vegyület alkotta, elágazó láncokból áll. ;i és Jogi Könyvkiadó igazgatója 1065. Terv Nyomda, 1958. — Felelős vezető: Gajda László
